-
-Szia. – mondta Josh.
-
-Mit akarsz? – és
egy határozott mozdulattal visszahuppantam a padka szélére.
-
-Láttam, hogy
kirohantál, és erre vetted az irányt. Gondoltam megnézem, hogy vagy.
Nem szóltam egy szót sem, csak az aszfaltot vizsgáltam,
azt kívánva, bár inkább egyszerűen csak továbbsétálna..
-
-Figyelj, tudom,
hogy haragszol és féltékeny vagy…
Erre a mondatra felkaptam a fejem.
-
-Hogy mi? – néztem
kérdően. – Féltékeny? Teljesen el vagy tévedve…
-
-Akkor az a jelenet
mi volt?
-
-Az azért volt, mert
megcsaltál. Nem emlékszel? Miért, mit hittél, miért volt ez az egész? Ugye nem
gondoltad, hogy az egy őrült féltékenységi jelenet akart lenni?
-
-Nem, persze, csak
hát…bár!
-
-Nem akarok
kiabálni, se veszekedni. Beszéljük meg higgadtan.
-
-Végre egy jó
ötlet!- válaszolta gúnyosan, mire csak küldtem felé egy hagyjuk ezt a stílust nézést és mintha mi sem történt volna, így
szóltam hozzá:
-
-Mindketten hibásak
vagyunk. Tudom, hogy én is az vagyok, de azt a dolgot nem hasonlíthatod ahhoz,
amit te tettél. Nem akarok úgy emlékezni, hogy rossz volt ez a pár hét. Nem
volt sok, de így kellett lennie. Őszintén szólva, én nem bántam meg. – s dobtam
neki egy mosolyt.
*Eközben az 5 srác benn*
-
-Menj már ki! –
mondta Liam.
-
-De azt mondta, hogy
hagyjam.
-
-Ez a nőknél azt
jelenti, hogy menj utána. – mondta Zayn. Zayn,
pont te beszélsz?
-
-Haver, te ne szúrd
el. Ne szalaszd el. – mondta Niall, aki egy kicsit még mindig szomorú volt.
-
-Jól mondja, tesó!
Menj! – állt mellé Louis.
-
-Amikor túl késő
lesz, akkor már nem biztos, hogy vissza tudod fordítani. – tette hozzá Zayn,
aki épp Zoét nézte, aki Neddel táncolt.
Mindenki arra nézett, majd vissza Harryre.
-
-Igen, igaza van.
Nézd meg, ő is elcseszte. – ugratta Louis Zaynt.
-
-Haha vicces vagy
Louis. – majd oldalba lökte. – Hiszen még nem jártok igazából. Hajrá! – fordult
Harryhez.
-
-Jó megyek, nyugi!
*Eközben kint*
-
-Én se szeretnék úgy
visszaemlékezni. – lehajtott fejét felemelte, s rám nézett. – Én sem bántam
meg.
-
-Ha nem baj, nem
tenném fel a kérdést, hogy barátok vagyunk-e?! – mondtam. – Ezzel nem azt
mondom, hogy nem beszélgethetünk, de szakítás után ez egy hülye szokás.
-
-Szerintem is. –
nevette el magát. Majd erre én is. – És mi van Harry-vel?
-
-Még nem tudom.
Érzem, hogy szeret, de.. – ekkor hirtelen abbahagytam, mert elég furcsán éreztem
magam, miközben az exemnek készülődtem mesélni az épp most kialakuló
kapcsolatomról.
-
-Mi a baj? –
kérdezte.
-
-Bocsi, hogy neked
mesélek a szerelmi életemről…- válaszoltam lehajtott fejjel.
-
-Ne butáskodj,
kérlek! Nem zavar. – mosolyodott el, majd én is egy őszinte mosolyt küldtem
felé.
-
-Rendben. Szóval,
érzem, hogy szeret, de amiket hallok róla. Mikor kifutottam a buliról, – majd a
mögöttem álló épületre mutattam. – elgondolkoztam, hogy eddig milyen vak
voltam. Már értem miért esnek bele a nők Harry csapdájába…
-
-Hát… sajnos erre
nem tudok mit mondani. Ezt magadnak kell eldöntened, hogy hogyan tovább és
kivel.
-
-Igen, tudom. -
válaszoltam egy nagy sóhajtással kísérve.
-
-Na de én megyek
hadd gondolkozz. – azzal fel is állt mellőlem.
-
-Rendben. – én is
próbáltam követni a példáját, de nem ment. – Segítesz? – fordultam felé.
-
-Persze. – megfogta
a kezem és felhúzott, miközben meg sem próbálta elrejteni gúnyos mosolyát.
Olyan szerencsétlenül húzott fel, hogy majdnem előre
estem, amin végül is jót nevettünk. Ekkor megláttam Harryt, aki ott állt a
sikátor végében szomorú arccal.
-
-Bocsi, Josh, de
mennem kell. Majd beszélünk.
-
-Rendben. Ja,
kérhetek egy szívességet? – épp készültem volna a futásra.
-
-Mondjad. - és a
kezemmel mutogattam, hogy siessen.
-
-Bocsánatot kérnél
Nadiatól az én helyemben is?
-
-Ez csak
természetes!
-
-Köszi. Jó
szórakozást!
-
-Azt hiszem meglesz.
– és visszarohantam a buliba.
Miközben futottam vissza ismét gondolkodni kezdtem. Ez
már mindig így lesz? Valamit helyrehozok, erre rögtön elromlik valami más?
Viszont az is megfordult a fejemben, amit Josh-nak mondtam. Nem tudtam
eldönteni, hogy Harry miért teper annyira. Persze, én is mentem utána, mint egy
pincsi kutya, ezt el kellett ismernem, de hát ki tud ellenállni annak a
gyönyörű mosolyának és zöldes szemeinek? Ezeket a gondolatokat kicsit
pihentettem, s keresni kezdtem Harryt a szememmel. Egy asztalnál ücsörögve
pillantottam meg, egyedül. Odasétáltam hozzá és helyet foglaltam mellette. Pár
percig csak ültünk egymás mellett, mikor megtörtem a csendet.
-
-Harry.. – a
hangomra elfordult. – Mi a baj?
-
-Miért nem Josh-sal
vagy?- durcáskodott.
-
-Mert ő már nem a
barátom!
-
-Ő kimehet hozzád,
de én nem?! Hogy van ez, Emma?- nézett rám, és a szemei valódi zavarodottságot
tükröztek.
-
-Őt sem akartam,
hogy kijöjjön…
-
-Miért nem küldted
el?- kötötte az ebet a karóhoz.
-
-Megtettem, de
maradni akart, hogy megbeszéljük a dolgokat higgadtan. De hisz ez érthető! Ne
fújd már fel ennyire, kérlek. Hidd el, nem történt semmi…
-
-Hmm…
-
-Ennyi? Egy hmm..?- ez volt az a pont, mikor már
bennem is felment a pumpa. Miért nem mehet csak egyszer az életben valami
könnyen?- Jól van..ha ennyire nem bízol meg bennem, akkor nincs mit mondanom.
