1/1. rész

LONDONI NYÁR

Utolsó nap az iskolába mielőtt kitörne a nyári szünet. Mindenki nagyon várja, főleg mi, Ashely, Lauren, Zoé és természetesen én. Zoéval már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, hisz szomszédok vagyunk, viszont Ashelyt és Laurent még csak 2 éve. A nyarunk teljesen máshogy alakult, mint ahogy azt terveztük. Már régebben elkezdtük tervezni, hogy majd ide meg oda megyünk, de végül mégsem így alakult. Nagynénim felhívott egyik nap, május közepe lehetett, mondván, hogy mivel régen voltam náluk, mellesleg ők Anglia fővárosában, Londonban laknak, menjek ki hozzájuk és töltsem ott a nyarat. Nem kellett sokat hezitálnom, egyből belementem. Persze, előtte megkérdeztem anyáékat, de ők sem találtak semmi kivetnivalót a dologban végül, egy kis győzködés, hízelgés, és szempilla rebegtetés után A sulinak hamar vége lett. Ahogy csak tehettük, hazasiettünk pakolni, mivel másnap reggel indult a gépünk.

Hazaértünk, ebédeltünk, s nekiláttunk. Minden percben kapcsolatban voltunk valahogy a lányokkal. Twitteren folyton beszámoltunk a pakolás menetéről, akár érdekelt valakit, akár nem. Facebookon a csoportbeszélgetésben meg, megbeszéltük, hogy miket vigyünk, mire lesz egyáltalán szükségünk, hiszen 2 és fél hónapra nem elég egy pizsi-póló-egy gatya- két gatya kombó. Londonba megyünk. El sem akartam hinni. Nem tudtam felfogni. Ahogy mondogattam magamban, hogy London, London, London…egyre jobban hangzott.

Másnap kora reggel felértünk a Feri-hegyi repülőtérre és izgatottan vártuk az utazást. Mind a négyünk szülei feljöttek velünk. Miután elbúcsúztunk tőlük, s a gép is felszállt, teljesen elszálltak a gondolataink. Másfél órát utaztunk, de nagyon rövidnek tűnt. Mindenki elvolt a maga kis gondolataival az elkövetkezendő 2,5 hónapról. Izgatottabbak már nem is lehettünk volna. A Heathrow-i repülőtéren szálltunk le. Unokatestvéremék már vártak ránk. Üdvözöltek minket, s bemutattam nekik a négy legjobb barátnőmet. A bemutatkozás után, elvittek minket a házunkhoz. Végre egyedül lehettünk mind a négyen, plusz még unokanővérem. Mikor odaértünk, kiszálltunk és elállt a lélegzetem. Nem ilyenre emlékeztem. Sőt, jobb, mint amit elképzeltem. A ház maga egy emeletes volt, s a központ csak 15 percre volt gyalog. Belül a ház, egy palota volt. 2 fürdőszoba, 3 szoba volt és mindegyikbe franciaágy. A konyha nagyon modern volt, s nagy. Minden elfért benne. Na nem mintha bármelyikünk is nagy szakácsmester lett volna. A nappaliban 20 ember is elfért volna, olyan tágas volt. Lepakoltuk a cuccainkat. Szerencsére találtunk 2 nagyobb gardróbot, szóval tudunk osztozni, hisz nagyon sok ruhát hoztunk. Mikor unokatestvéremék az ajtó felé vették az irányt, kicsit meglepődtem.
- Nadia, te nem maradsz velünk? – kérdeztem unokanővéremtől értetlenül.
- Nem akarok zavarni.
- Mért zavarnál?
- Nem tudom. Azt hittem egyedül akartok lenni.
- Igen, de veled. Hisz az unokatestvérem vagy. – néztem rögtön Brendára és Peterre. (Brenda a nagynéném, apukám húga, s Peter, Brenda férje.
- Akkor elmegyünk, s elhozunk neked pár cuccot. – mondta Brenda.

Egymásra mosolyogtunk a lányokkal. Mindenki tudta mire gondolok. Itt nagy bulik lesznek minden este. Egész nyárra miénk ez a ház. Csak ötünké. Kipakoltunk, s mire elrendezkedtünk Nadia is megjött. Nem foglaltuk el rögtön a szobákat, mert úgy döntöttünk, ahogy alakul az este, ott alszunk. Aznap este, elhatároztuk, hogy benézünk a városba. Felfedezzük a környéket, hogy merre hány lépés. Nadia elvitt minket mindenféle helyre, mivel ő tudta, hogy melyik milyen. A legtöbb klubba nem mehettünk be, hiszen még csak 16 évesek voltunk, de voltak helyek, ahova beengedtek, csak mert csinosak voltunk. Aznap éjszaka sok mindenkivel megismerkedtünk. Jó érzés volt, úgy a városba lenni, hogy nem kell időre hazamenni. Lauren és Zoé máris lecsaptak két pasira. Nem voltak rosszak, de meghagytam nekik. Az este folyamán mi, Nadia, Ashley és én, hármasban táncoltunk s ittunk tovább. A srácok nem ígérkeztek jó fogásnak, így Lauren-ék velünk jöttek haza. Hajnali 6 körül haza is keveredtünk, s beestünk mindannyian az egyik ágyba. Délután 2-kor ébredtem, és mire kimentem mindenki a konyhába serte-pertélt. Ebéd közben kibeszéltük az estét.

- Na, Lauren és Zoé, milyen volt az este? – kérdeztem tőlük kíváncsian.

- Remek. – mondták egyszerre.

- Na, meséljetek mi volt?

- Semmi érdekes, csak smároltunk meg táncoltunk velük. Meg meghívtak egy pár italra. – mosolyogtak ránk.

- Értem.

- Ma is meg akarjátok ismételni? – kérdezte Nadia meresztett szemekkel.

- Dehogyis. – mondtam. – Ma, itthon maradhatnánk. Sétálhatnánk a környéken, filmet nézhetnénk. Ilyenekre gondoltam.

- Remek ötlet. – válaszolta mindenki.

Délután 4 óra körül járhatott, amikor elindultunk sétálni. Bejártuk a környéket. Nagyon szép volt minden, pont ahogy otthonról elképzeltük. Az volt az egészben a legjobb, hogy nem fagytunk meg, de nem is volt melegünk. Este megnéztünk két filmet, de sokat nem láttunk belőlük, mert végig nevettük mindkét filmet. Éjfélkor elkezdtünk énekelni és táncolni, mint az őrültek.

Következő nap meghívást kaptunk egy házibuliba. Nadia barátjának, a haverjának a haverjához voltunk hivatalosak, áliász nem ismertünk ott szinte senkit. 9 körül érkeztünk meg, hisz nem akartunk túl tolakodóak lenni, hogy korán odamegyünk. Nadia barátja, Nick, bemutatott minket annak a pasinak, akié a ház volt. Eléggé helyes volt.

- Lányok, ő itt Josh. Josh, ő itt Nadia, Emma, Lauren, Zoé és Ashley.

- Örülök, hogy eljöttetek. – kacsintott rám Josh.

- Mi is örülünk a meghívásnak. – pirultam el.

Ahogy kimondtam egy nagy csattanás szakított félbe minket. Josh egy kicsit ideges lett, s el kellett rohannia. Elindultunk a táncolók felé. Egy óra múlva már nagyban benne voltunk a táncolásban. Leültünk a lányokkal, mivel nagyon kifáradtunk. Egyszer csak egy kezet láttam meg magam előtt. Josh keze volt az. Rámosolyogtam és elfogadtam. Táncoltunk, s később elhívott egy nyugisabb helyre. Beszélgettük, iszogattunk. Majd egyszer csak se szó, se beszéd, megcsókolt. Olyan hirtelen, hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Viszonoztam a csókját. Pár perc után elmentem, hogy megkeressem a lányokat. Már a táncparketten láttam őket 5 sráccal. Nagyon ismerősek voltak, de a boldogságtól képtelen voltam gondolkodni, így visszamentem Joshhoz. Hajnali 4 körül járhatott, amikor a lányok felkerestek, hogy menjünk haza, mert kimerültek. Elbúcsúztam Joshtól egy jó éjt puszival, s mondta, hogy holnap keres. Boldog voltam. Sőt… Ilyen jól még nem sikerült egyetlen este sem azóta, mióta szakítottam a volt barátom. Miközben mentünk haza a lányok egész végig arról az 5 srácról beszélt. Igaziból nem hallottam túlságosan, mert el voltam merülve a gondolataimban.