1/9.rész

Felvettem és azt mondtam neki, hogy majd visszahívom ha otthon leszek. Emmán kétségeket vettem észre. Elbúcsúztunk, beültem a kocsiba és elindultam hozzánk. Közben felhívtam Carolinet, hogy mit akart, ami ilyen fontos volt.

-          Mondjad. – kezdtem el a telefonbeszélgetésünket.

-          Lesz egy est nálam két hét múlva és azt szeretném ha eljönnétek. Főleg te.

-          Majd megbeszéljük és értesítelek. De tudd, nem szívesen megyek.

-          Itt lesz Olly is, meg Ed is. A barátaid miatt gyere el.

-          Rendben. Szia.

-          Szia. Puszi.

Mikor hazaértem, csak azt akartam, hogy ágyba menjek, hiszen nagyon álmos voltam már. Lefürödtem és rögtön el is aludtam.

*Emma szemszöge*

Ashely-vel mentem el boltba, hogy bevásároljunk a kajákból, s hazafele Brendáékhoz is beugrottunk. Régen látogattam meg őket, így itt volt már az ideje. Sokat beszélgettünk. Elmeséltem nekik a történteket.

-          Hát, Emma. Jobb lesz, ha minél előbb szakítasz valamelyikkel, mert ez így nem jó. – mondta Brenda.

-          Tudom. Nehéz lesz, de megoldom. De beszéljünk másról.

-          Rendben.

-          Mi történik veletek? Minden rendben?

-          Persze, mindenki megvan. Kérhetek egy szívességet, Emma?

-          Persze, mért ne? Mi lenne az?

-          3 hét múlva lesz egy est, ahova muszáj elmennünk.

-          Milyen est?

-          Az iroda szervezi. Különböző országokból jönnek hozzánk ügyfelek.

Nagynénim rendezvényszervező és Angliában az ő cégük csinálja a legjobb partikat, meg esküvőket is. Sok tanáccsal lát el, hiszen majd én is ezen a területen akarok majd tovább tanulni.

-          Értem. És mi lenne a szívesség?

-          Vigyáznál Julie-ra?

-          Persze. Szívesen.

-          Köszönjük.

-          Nincs mit. Bármikor. De Nadia…? – lepődtem meg.

-          Táborba lesz.

-          Tábor? Milyen tábor?

-          Nem mondta?

-          Nem. – néztem Ashelyre, de ő se tudott semmiről.

-          Tánctábor. Aznap lesz az utolsó este, de buli lesz és ott akar maradni.

-          Megértem. Nem baj, ráérek.

-          Remek.

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk haza. Az elkövetkezendő 1 hetet nehezen, de kibírtam. 1 hétig nem láttuk a fiúkat, hiszen koncertjük volt. Josh-sal tartottuk a kapcsolatot. Általában felhívott vagy sms-t küldött. Harry-vel nehéz volt tartani, de néha tudtunk beszélni skype-on is.

*Egyik koncerten* *Harry szemszöge*

Koncert előtt mindig akadt legalább 10-15 perc a pihenéshez. Most is így lett. Úgy döntöttem, hogy felhívom Emmát. Nagyon hiányzott már. Beírtam a számot, s egyszercsak megjelent Josh a hátam mögött. A szívbajt hozta rám.

-          Hé haver! Beszélnünk kell. – mondta, s közben töröltem a számot.

-          Rendben. Koncert után?

-          Remek. Csá.

-          Cső.

Újra beírtam. Kicsöngött.

*Otthon* *Emma szemszöge*

Lányokkal épp filmet néztünk és majd megfulladtunk a röhögéstől, amikor megszólalt a telefonom. Kimentem a fürdőszobába és felvettem. Harry volt az. Jó volt hallani a hangját. 1 nap és láthatom, végre. Körülbelül 10 percig beszéltünk, majd lerakta, mert kezdődött a koncert.

*Koncert után* *Harry szemszöge*

Vége lett a koncertnek. Fárasztó volt, de nagyon élveztem, ahogy mindig. Visszamentünk a buszra, hogy aludjunk. Nem tudtam elaludni ezért a telefonomhoz nyúltam, hogy sms-t írjak Emmának, de ekkor megjelent Josh.