1/17.rész

*Zoé szemszöge*

Amikor megláttam a limuzint azt hittem káprázik a szemem. Ajha. Erre nem számítottam.

-          -És mégis hova megyünk? – kíváncsiskodtam.

-          -Majd meglátod. Mindjárt ott vagyunk.

Nem sokkal később ott is voltunk. Kiszálltam és nagyot néztem. Nem erre számítottam. Egy ház? Ez komoly? Ráadásul a ház nem volt túlságosan is felújítva. Mondjuk ki. Le volt pukkanva.

-          -Zayn..ez mi?

-          -Ez a randi helyünk. – mosolygott, mint akinek nem is lehetne letörölni a vigyorát.

-          -Zayn, nem akarlak megbántani, de mondhattad volna, hogy régi házakat nézegetünk, mert akkor nem ilyen ruhába jöttem volna.

-          -Butus. – értetlenül néztem rá. Mért kellett le butusozni?- Gyere velem. – megfogta a kezem és magával húzott.

Felértünk a ház tetejére és elállt a lélegzetem. Egyrészt mert futottunk felfele, már amennyire magas sarkúban lehet futni. Másrészt meg Zayn olyat hozott össze, amit életembe nem gondoltam volna. A tetőre érkeztünk és csodaszép volt. Mindenhol fények, néhol gyertya és középen egy asztal volt megterítve 2 főre mellette Zayn és egy pincér, gondolom.

-          -Úristen Zayn! Ez csodálatos. Elképesztő. – majd elkezdtem felé lépkedni, de tovább gyönyörködtem.

-          -Azt szerettem volna, ha tökéletes.  – kihúzta a széket nekem.

-          -Köszönöm.

Vacsora közben sokat beszélgettünk, de amikor befejeztük azt mondta, hogy akar mutatni valamit. Átmentünk a tető másik oldalára és London fényei tárultak elénk. Legfőképp elém, hiszen így még nem láttam a várost. Gyönyörű volt. Látni lehetett a London Eye-t, a Buckingham Palace-t és a Big Ben-t. Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Itt vagyok Londonban a barátnőimmel, most lett egy barátom is és egy gyönyörű szép kilátás is társult hozzá. Elképesztő. Ez eddig a legjobb nyár az életembe. Mondhat bárki bármit, tudom, még fiatal vagyok, de ennél tökéletesebb és jobb nem lesz már. Leültünk a tető szélére, még jó, hogy nem vagyok tériszonyos, és tovább beszélgettünk. Beszélgetés közben felszabadultnak éreztem magam. Nem éreztem nyomást, se terhet. Minden mást kizártam és csak az estére, csak rá figyeltem.

-          -Sajnálom ezt az 1 hónapot. – mondta.

-          -Én is, de nem tudsz mit tenni.

-          -Ha visszafordíthatnám az időt, akkor mindent máshogy csinálnék.

-          -Én is.

-          -És mikor is mentek haza? Nem akartam megkérdezni, de szeretném tudni, mikor hagysz el.

-          -Nem hagylak el, te hülye. – löktem meg viccelődésből.

-          -Reméltem is.

-          -Augusztus 30-án indul a gépünk haza.

-           -Értem. – éreztem a hangjában a szomorúságot, de az arcáról is lerítt.

-          -De hé! – emeltem fel a fejét. – Még itt vagyunk, vagyok.

-          -Tudom.  – erre csak mosolyogtam és ő is. – Tényleg, azt a történetet még nem is hallottam, hogy mért vagytok itt. Pasi? Szomorú szakítás? Összetört szívek? – hülyéskedett.

-          -Vicces vagy. Egyik se.

-          -Akkor hogy? Csak úgy?

-          -Igen, csak úgy. Emma nagynénje és családja itt lakik és meghívták Emmát, hogy töltse itt a nyarat, de Emma mondta, hogy csak akkor, ha mi is jöhetünk és így.

-          -Oh. Értem. Érdekes.

-          -Ezen mi az érdekes? – nevettem el magam és erre ő is.

-          -És hogy hívják Emma nagynénjét?

-          -Brenda. Brenda Wallace.

-          -Hmm..ismerős.

-          -Nem csodálom, hiszen az ő cégük rendezi a legjobb bulikat és esküvőket.

-          -Nem onnan.

-          -Akkor? – néztem rá kérdően.

-          -A Wallace név nagyon ismerős. Várj egy kicsit. – elővette a telefonját és azon kezdett el bütykölni valamit. Kis idő után az arcom elé dugta a készüléket.

-          -Ő ismerős neked? – egy képet mutatott nekem egy kislányról és rögtön felismertem.

-          -Persze. Ő Julie. Emma unokahúga. De miért van ő a telefonodba? Mármint, mint kép.

-          -Egyik dedikálásunkon ott volt és olyan aranyos volt. Az anyukájával volt, ezek szerint Brendával, és mondta, hogy akar egy képet. Mivel akkor ott nem volt lehetőségünk, mondtuk neki, hogy várjon meg.

-          -És megvártak? Úristen. Mire vállalkozott.

-          -Haha. Na és megvárt, akkor csináltuk a képet és mondtam, hogy küldje át, mármint az anyukájának mondtam. De még kért mindegyikőnktől egy-egy puszit, sőt azt is megjegyezte, hogy egy nap össze fog velünk házasodni. Olyan aranyos volt.

-          -Jaj, de kis cuki. Imádom Julie-t. Nem sokszor találkoztam még vele, inkább skype-on keresztülláttam, de hatalmas.

-          -Igen. Ez volt eddig az egyik kedvencünk.

-          -A sok közül.. – tettem hozzá.

Nagyon gyorsan eltelt az idő. Észre se vettem, hogy már éjfél van. Ezután azt se vettem észre, hogy mit kérdezett. Visszakérdeztem és a kérdés után lelombozódtam. A volt kapcsolataimról nme szeretek beszélni. Mintha olyan sok pasival jártam volna.- Igaziból, egy igazi kapcsolatom volt. Voltak, akik flörtöltek velem a buliban, s voltak, akik többet is akartak volna, de én nem. Visszatérve, az „első igazi” kapcsolatom 7 hónapig tartott. Tudom, nem tartott sokáig, de 15 évesen, majdnem 16 évesen ez nagy szó volt nekem. Októberbe töltöttem be a 16-at, szóval azelőtt egy hónappal jöttünk össze. A srác neve Daniel volt, de mindenki úgy hívta, hogy Dani. – Nem bántam meg Danit, de nem volt a kedvenc beszédtémám a szakítás. Elmeséltem neki vázlatosan, hiszen a részletekbe nem akartam belemenni. Miután kifaggatott engem, a többiekről kezdett kérdezgetni. Róluk nem sokat meséltem, hiszen nem az én ügyem.

Hajnali 1 körül járt az idő, amikor elindultunk haza. A házunk előtt elbúcsúztunk egy jó éjt csókkal. Úgy éreztem magam, mintha repülnék. Soha nem éreztem még ilyet. A lányok már lefekvéshez készültek, de amint megláttak engem rögtön eltűnt az alvás gondolata mindenki fejéből. Persze, megígértem nekik, hogy majd ha felkeltünk, mindent elmesélek, mert nagyon álmos voltam már.

*Emma szemszöge*

Reggel, mikor mindenki felkelt és megreggelizett, leültünk a nappaliban található kanapéra és fotelekbe, majd Zoé a mesélésbe kezdett. Nagyon jó volt hallgatni és Zoén is láttam, hogy boldog. Felhőtlenül boldog. Pár hónapja még csak képeken nézegette és álmodozott róla, hogy mi lenne ha..? És lám-lám, most teljesült, ahogy nekem és Laurennek is. Hihetetlen egy érzés.

A randi mesélése után szóba hozta, hogy Zayn megkérdezte a volt kapcsolatait, sőt még az enyémét is meg Laurenét is. Kicsit meglepődtem. Minek akarja tudni? Ekkor görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsére Zoé nem sokat beszélt rólunk. Nem szerettem én se beszélni róla. Nem volt rejtegetni valóm, de ki szeret beszélni a volt kapcsolatáról? Senki. Szerintem. Ben-nel régóta nem beszéltem. És mióta kijöttem nem is gondoltam rá, hiszen minek? Harry-vel minden tökéletes.

Még aznap Niall írt egy sms-t Lauren-nek, hogy találkozzanak. Lauren nagy vidáman visszaírt és elkezdett készülődni. Délután 2 körül elment, s nem sokkal később Nadia is. Nadia ma megy el a tánctáborba. Már nagyon várta. Egész héten arról beszélt, hogy milyen volt a tavalyi és reméli ez jobb lesz. Peter jött érte és elvitte. Elbúcsúztunk tőle, majd elkezdtünk kitakarítani, meg valami vacsoraféleséget főzni. 

Lauren ruhája: