2/3.rész

*Eközben Emma és Jake*

-         -Menjünk ki! – mondtam.

-         -Rendben.

Kimentünk a vízből, s leültünk a homokra, a vizes forró homokra. Elkezdtünk beszélgetni. Közbe szóba jött Harry is, és ekkor megszólalt egy kis hang a fejemben. Szakítanod kell Harry-vel. Jake látta, hogy valamin elgondolkodtam, de nem tette szóvá. Beszélgetésünket Harry zavarta meg. Emlegetett szamár.

-         -Szia.. – kezdte el Harry, majd folytatta. - ..sztok. – ekkor megállt. Valahogy éreztem, hogy meglátott minket. Mondjuk, vak az az ember, aki nem vett észre minket.

-         -Szia. – köszöntem, s felálltam. – Jake, ő Harry, a barátom. – a mondat végét inkább halkan mondtam.

-         -Szia, Harry. Jake vagyok.

-         -Tudom ki vagy. Ő az én barátnőm. Hagyjad békén.

-         -Nyugi, tesó. Nem is szándékoztam elvenni.

-         -Nem, mi? Jó vicc volt. – rám nézett. – Gyere, Em, menjünk.

-         -Miért?

-         -Mert…Liam menni akar.

-         -Aha. Ahogy látom, nem nagyon akar.

-         -Mindegy, akkor is gyere.

-         -Nem megyek. – ekkor mind kettő fiú lefagyott. – Harry, menj előre, megyek én is mindjárt.

-         -Rendben. – még egy szúrós pillantást vetett Jake-re, és elment.

-         -Bocsi.

-         -Semmi baj. Ebből látszik, hogy szeret.

-         -Ja, igen. Nagyon.

-         -Van valami baj?

-         -Nem, nincs. Mennem kéne, nem akarom, hogy ideges legyen.

-         -Ennél jobban? Csak azzal tudnád már csak felidegesíteni, ha megcsókolnál.

-         -Hát, ja.  De máskor is összefuthatunk, ha van kedved. – mondtam neki széles mosollyal.

-         -És mi lesz a barátoddal?

-         -Mint barátként, természetesen. Nem tilthatja meg, hogy kivel találkozom.

-         -Rendben. Szám csere?

-         -Oké.

Elmondtam az én számom, majd ő is az övét.

-         -Majd kereslek.

-         -Várom. – ezzel köszöntünk el.

Amikor haladtam a többiek felé éreztem magamon az összes tekintetet, ezért se néztem fel, hanem inkább a homokot figyeltem. Mikor odaértem kérdések halmaza borított el. Ez tényleg Jake T. Austin volt? Honnan ismered? Ennyire jóba letettek? Mikor történt? Hol találkoztatok? stb.

-         -Majd később elmesélem. - zártam le a kérdések hadát ezzel az egyszerű kis mondattal. Harry, beszélhetnénk?

-         -Persze, drágám.

Elindultunk. Nem tudtam, hogy hova vezessem, ahol kettesben lehetünk, így egy kis házikó mögött ültünk le a homokba, és beszélgettünk.

-        -Szóval.. – kezdtem el.

-         -Miről akartál beszélni?

-         -Megígéred, hogy nem mész el közbe?

-         -Igen.

-         -Harry..Én ezt nem bírom már.

-         -Ezt hogy érted?

-         -Amikor összejöttünk minden szép és jó volt. Egy álom. Több millió lány álma volt és van, amit élek. Nekem is nagy meglepetés volt, de így hozta az élet és nem azt mondom, hogy megbántam, mert nem, és tudtam is, hogy mire vállalkozok, amikor elkezdtünk járni, de én ezt már nem bírom. A folyamatos utazás a két ország között. Az, hogy csak Skype-on beszélünk. Ez nekem nem megy. - Harry arcán láttam a meglepettséget. - Harry, itt vagy?

-        -Persze, persze. Te..most..szakítani..akarsz..velem? – mondta akadozva.

-         -Nagyon sajnálom.

-         -És akkor mért jöttél ki?

-         -Mert nem akartam bunkó lenni, hogy Skype-on közlöm. És különben is, akkor eljöttél volna innen, csak hogy helyre hozhasd, amit nem akartam volna, hiszen nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a karriered.

-         -Értem. Ezt tisztelem is benned. De..

-         -Amúgy..volt még valami..

-         -Igen?

-         -Ma reggel, amikor indultam hozzád megakadtam a szemem valamin.

-         -Min?

-         -Egy hír cikken.

-         -Mi volt benne? – láttam rajta, hogy kezd izzadni és furcsán érzi magát.

-         -Az, hogy te megcsaltál.

-         -Hogy mi? Nem! Dehogyis! Ez hülyeség.

-         -Biztos? Harry, nem akarok hazugságokat.

-         -Figyelj, rendbe hozom a köztünk lévő problémákat. Többet leszünk együtt.

-         -Harry..

-         -Ne, kérlek ne. Hadd próbálkozzak.

-         -HARRY! Nem. Sajnálom.

-         -Kérlek Emma, ne!

-         -Mi a bajod?

-         -Hát jó. Elmondom.

-         -Remek. Mit?

-         -Mi az a megcsalásos sztori.

-         -Hallgatlak.

-         -Mindenki tud róla, de megígérték, hogy nem mondják el neked, mert igaziból nem akartam, hogy megtudd.

-         -Mi?????????? – Ez most komoly??????????

-         -Kérlek.

-         -Mondjad.

-         -Szóval. Tegnap elmentünk abba a buliba. Nem akartam nagyon inni, persze lecsúszott pár pohárka. Ekkor megjelent egy csaj. Ez a csaj már hetek óta üldöz. Azt akarja, hogy járjak vele, de akárhányszor megkérdezi, mondom neki, hogy nem, mert van barátnőm. Persze, nem hiszi el. Mert, hogy ő nem hisz az újságosoknak meg az internetnek..

-         -Ennyi?

-         -Igen. Semmi nem történt. A kép, amit láttál, akkor történt, amikor leakartam koptatni.

-         -Harry..és mit akarsz, én mit csináljak?

-         -Ne szakíts velem.

-         -És szenvedjek tovább?

-         -Nem. Ígérem, többet leszünk együtt.

-         -Persze. Most ezt mondod.

-         -Nem.

-         -Hagyj egy kicsit magamra. Át kell gondoljam a dolgokat.

-         -Rendben.

Felállt, s elment. Egyedül maradtam. Egyedül, a gondolataimmal. Harry szavai visszhangzottak a fejemben. Nem tudtam mit gondoljak. Hogy mit tegyek? Hittem neki, de nem tudtam mit gondoljak erről az egész sztoriról. Tudtam, hogy az újságok mindent felfújnak, de ennyire.

Most volt az a pillanat, amikor nem tudtam mi a helyes döntés.

Visszamentem a többiekhez, s odafordultam Harry-hez.

-         -Rendben, hiszek neked, ez természetes, de ígérd meg, hogy meg fog változni.

-         -Persze, de nem ígérhetek túl sokat! – felugrott, odajött hozzám és megcsókolt.

Haza fele tartottunk, amikor Harry közel jött hozzám egészen a fülemig, s ezt suttogta bele.

-         -Figyelj, Emma. Én nagyon szeretlek. – a hideg és a meleg egyszerre járta át a testem.

-         -Harry..ne most.

-         -Mért ne? Hadd hallja meg mindenki. – kihajolt az ablakon. – Szeretlek Emma Miller!

-         -Haver! Normális vagy? – kérdezte Zayn.

-         -Igen. Azt akarom, hogy tudják.

-         -Harry. Nyugodj meg. – nevettem el magam. – Gyere ide. – mondtam neki.

-         -Mi az? – odahajoltam hozzá.

-         -Ez. – majd megcsókoltam.

-         -Úúúúú. – a többiek csak ennyit mondtak. Erre mindketten belemosolyogtunk a csókunkba.

-         -Szeretlek. – mondtam neki.

-         -Én is szeretlek. - Láttam, hogy elgondolkozott.

-         -Min gondolkozol?

-         -Semmi. Semmi.

-         -Na, mondjad.

-         -Menjünk el egy másik hotelbe. – jelentette ki határozottan.

-         -Hogy mi? – kikerekedtek a szemeim.

-         -Menjünk el egy másik hotelbe egy éjszakára. Vagy kettőre. Vagy többre. Mindegy, csak együtt legyünk.

-         -Harry..emiatt nem kell.

-         -Nem emiatt. Ez is közre játszik, de..Nem lenne kedved? - Ezen el kellett gondolkodnom. Pár nap Harryvel, kettesben nem hangzik rosszul. Sőt!

-         -Menjünk! De..hogyan?

-         -Megszökünk.

-         -Hogy mi???? – kiáltottam fel. Ekkor rájöttem, hogy nem kellett volna. Mindenki hátra nézett, hogy jól vagyok-e, de megnyugtattam mindenkit, hogy minden rendben. – Te megőrültél?

-         -Nem. Na, kérlek.

-         -Hát jó. De mikor és hogyan?

-         -Mindjárt megállunk, akkor elintézem a hotel szobát és este elmegyek érted.

-         -Rendben. Majd hívj, vagy csörgess.

-         -Úgy lesz!

Harry-nek igaza lett, mert megálltunk. Amíg tankoltunk Harry elment a „mosdóba”, hogy elintézze a „dolgát”.

Aznap este teljes izgalomba voltam. Lányoknak nem mondtam semmit, hisz azt beszéltük Harry-vel, hogy megszökünk, s így nem lett volna értelem, igaz?

Én előbb eljöttem a vacsoráról, hogy összepakoljak pár cuccot, mielőtt meglátnák.  Felöltöztem és rávettem a pizsamámat.

A lányok hamar elaludtak. Írtam nekik egy levelet, hogy ne aggódjanak annyira. Persze, azt nem mondtam el, hogy hova megyünk, mert még én se tudtam.

Éjjel 11-kor hívott Harry, hogy itt van. Gyorsan befejeztem a levelet, és indultam is. Beszálltam Harry kocsijába, amit most bérelt, adtam neki egy csókot, és elindultunk. Amikor a szálloda elé értünk, csodálkozva meredtem rá. Nagyon szép volt. 

-         -Harry..át kell öltöznöm. Nem mehetek így be.

-         -Tökéletes vagy így is. - Bementünk, Harry intett egyet a portásnak, és már a liftben is voltunk. A szobánk a szálloda legfelső tetején volt. Nagyon izgatott voltam.

-         -Meddig leszünk itt?

-         -4 nap.

-         -Mennyi? – felértünk, kiszálltunk a liftből, és a szoba felé vettük az irányt. Az 1069-es volt a mi szobánk.

-         -Mért baj?

-         -Dehogyis. Azt hiszem, elleszünk ebben a 4 napban. – mondtam, miután becsuktam a szoba ajtaját.

-         -Én is így gondolom. – majd Harry rám nézett azzal a kaján mosolyával. Odajött, átkaroltam a nyakát és kisebb csókokat váltottunk.

-         -Ugye nem gondoltál városnézésre?

-         -Nem terveztem.

-         -Mit terveztél? Hmm?

-         -Mindjárt megtudod. – majd elkezdett szenvedélyesebben és vadabbul csókolni.

*Másnap reggel a lányoknál*

*Zoé szemszöge*

Megnéztem az időt a telefonom és 10.20-at mutatott. Azta. Elég sokáig aludtunk. Átnéztem Laurenre, de ő még aludt. Majd Emmára, de ő különösféleképpen nem volt ott. Teljesen megijedtem és felkiáltottam. Erre, persze, Lauren is felébredt.

-         -Mi a baj? Mit kiáltozol ilyen kora reggel?

-         -Emma nincs a helyén.

-         -Biztos lement reggelizni előbb. Nem írt semmit? – odasétáltam az ágyához és tényleg írt, de nem az volt ráírva, amire számítottam.

-         -De írt.

-         -Mit? Olvasd fel.

-         -Kedves Lauren és Zoé! Pár napig nélkülöznötök kell. Nem mondhatok semmi többet. Nem kell idegeskedjetek, biztonságban vagyok és minden oké. Annyit elárulok, hogy Harry-vel vagyok, de ennél többet nem. Ne mondjatok senkinek semmit. Lehet, hogy Harry is írt levelet a fiúknak, nem tudom. Mindenestre imádlak titeket, és ha visszajöttem mindenről beszámolok. Puszil titeket Emma.

-         -Remek. – mondta Lauren majd a fejére húzta a takarót.

*Eközben Harry és Emma*

-         -Örülök, hogy itt vagyunk. – mondtam a mellkasán feküdve.

-         -Én is. Sajnálom, hogy hanyagoltalak.

-         -Semmi. Most bepótolod. – erre megcsókoltam. Majd újra az egész minden, ami este történt, amit nem részleteznék.

*Eközben a fiúknál*

-         -Srácok! Harry nincs itt! – kiáltozta Louis.

-         -Mert? Hol van? Paul meg fog ölni, sőt, ami még rosszabb a stúdióba is ki fognak minket nyírni. – mondta -Niall. Teljesen beparázott.

-         -Nyugi. – nyugtatta Zayn Niallt.

-         -Hé! Írt egy levelet. – mondta Liam.

-         -Mit ír benne? – kérdezte Louis.

-         -Azt, hogy most pár napig nélkülöznünk kell őt, és hogy ne idegeskedjünk. Ja, meg, hogy mondjuk meg a többieknek, hogy csúszunk a munkával.

-         -Remek. – mondta Zayn. – Miatta csúszunk, mert a barátnőjével akar lenni.

-         -Valamennyire megértem. – mondta Niall.

-         -Ezt meg hogy érted? – kérdezte Louis.

-         -Srácok, most komolyan, hányszor játszadoztatok el azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne elszökni, és együtt lenni azzal, akit szeretsz. Emmáék nem Angliában élnek, mint Danielle meg Eleanor. Harry megcsinálta. Harry mert bátor lenni. Ennyi. – mondta Niall.

-         -Igazad van. – mondta Louis, Liam és Zayn is egyszerre.

-         -Örülnünk kéne neki. – mondta Zayn.

-         -Igen, de.. – kezdte Liam, de Louis félbe szakította.

-         -Nincs, de Liam! Beszéltem egyszer Emmával, és nagyon nehezen bírja már. Amikor tegnap a strandon elvonultak, szerintem Emma szakítani akart, de persze, Harry valahogy visszaszerezte.

-         -Igaz, de mindannyian tudták mire vállalkoznak, ha olyannal járnak, mint amilyenek mi vagyunk. – folytatta Liam.

-         -Igen, de egy idő után már nehéz. Amikor otthon vagyunk, akkor mi tudunk találkozni a barátnőinkkel, de ők nem, hiszen nekik suli van és messzebb laknak. Ezen a témán ne vesszünk már össze. – ezzel a mondattal zárta le Louis a beszélgetést.

-         -Értem. És mit csináljunk?

-         -Majd kitaláljuk. – mondta Niall.

*Harry és Emma a szállodában*

*Emma szemszöge*

Elérkezett az utolsó nap. Nagyon jó volt együtt lenni Harry-vel. Minden nap tökéletes volt. A lányok is és a fiúk is kerestek minket. Több mint 50 üzenet és 80 nem fogadott hívás. Azt beszéltük Harry-vel, hogy csak este menjünk vissza a többiekhez, addig legyünk még együtt. Egyértelműen belementem.

-         -Készülj! – mondta.

-         -Minek? Még csak 3 óra. Azt mondtad, hogy.. – erre félbe szakított.

-         -Tudom mit mondtam, de mennünk kell.

-         -Hát jó. – lepődtem meg.

Lezuhanyoztam, megmostam a hajam és épp állítottam volna össze a ruhámat, erre Harry megjelent pár ruhával. Az én ruháimmal.

-         -Hát ezek?

-         -Ezek a te ruháid.

-         -Igen, azt én is tudom, de hogy kerülnek ide? Én nem hoztam ezeket el.

-         -Tudom. Elmentem értük.

-         -Mert? – ekkor már kezdtem elég értetlen fejet vágni, s ezt Harry is észrevette.

-         -Mert ebbe fogsz most jönni. Ahogy tudom, vagyis látom, nem sok ruhát hoztál, s amiket hoztál azok..

-         -Azok?

-         -Mindegy.

-         -De hova megyünk Harry? – könyörögtem neki, hogy mondja el.

-         -Valahova.

-         -Aj. Oké.

Felvettem a ruhát, meg a cipőt és készen is voltam. Lementünk a lifttel a hall-ba, s onnan egyenesen ki a hotelből. Már várt ránk egy kocsi. Paul ült benne.

-         -Szia Paul. – köszöntem. – Te?!

-         -Én leszek ma a sofőrötök.

-         -Harry.?!

-         -Nyugi.

-         -Amúgy Paul tudta, hogy eljövünk pár napra?

-         -Igen, de csak ő, mármint, neki is tegnap mondtam el, hogy hol vagyok, hiszen mindenki azt hiszi, hogy eltűntem.

-         -Értem. De most már mondd el, hogy hova megyünk.

-         -Mindjárt ott vagyunk. – jelentette ki nagy mosollyal az arcán.

Furcsa, hogy nemrég még szakítani akartam vele, most meg együtt voltunk 4 napot, aztán most még ez a meglepetés is. Nem értem magamat. Amit eltervezek, azt mindig véghezviszem. Nem akartam szakítani Harryvel. Sőt! Soha nem is akarok, akartam, de ha egy ilyen barátod van, akkor fel kell készülnöd mindenre. Szerencsére a rajongókkal nem volt baj. Az elején kaptam a sok utálkozó levelet, meg a szúrós pillantásokat a koncerteknél, de le tudtam győzni. A legtöbben már megkedveltek. Szóval nem is ez volt a baj, hanem inkább a nagy távolság. Az hatalmas dolog, hogy eddig bírtam, bírtuk. AJ! NEM TUDOK MÁR SEMMIT!

Kiszálltunk és a Venice Beach fogadott. Ezt nem hiszem el. Harry idehozott. Nem is tudom, mióta vágyom rá. Igen, tudom, még csak 17 vagyok, de 4-5 éve vágyódom ide és az hosszú idő.

-         -Harry.. – alig jutottam szóhoz.

-         -Mi az? – szorosan mellém állt, megfogta a kezem és szinte a fülembe súgta.

-         -Ez.. – még mindig hitetlenkedve álltam ott. – csodálatos.

-         -Akkor jól tudtam.

-         -Mit? – néztem rá, elszakadva a gyönyörű part és a nyüzsgő emberek látványától.

-         -Hogy hova kell, hozzalak, ha itt leszel L.A.-ben.

-         -De hogy? Honnan tudtad? – majd leesett. – Kutattál a laptopomba?

-         -Nem.

-         -Akkor?

-         -Emma, még csak 10 hónapja ismerlek, de ez alatt a 10 hónap alatt többet tudtam meg rólad, mint más emberekről 5 év alatt. – erre nem tudtam mit mondani. Igazából, igaza volt. Én is így voltam vele. Ő volt a második ember az életemben, akiről többet tudtam meg 10 hónap alatt, mint bármelyik más emberről, akivel már jóba vagyok 2-3 éve. – Emlékszel, amikor tavaly nyáron Londonban, még Josh-sal jártál és találkoztunk?

-         -Persze. Mi van vele?

-         -Akkor órákat beszéltünk és azt is mondtad, hogy ha egyszer kijutsz L.A.-be akkor mindenképp el akarsz menni Hollywoodba, a Venice Beach-re és a hírességek sétányára.

-         -De..Te megjegyezted? – néztem rá, mint egy kisgyerek, aki csodát látott.

-         -Persze. Akkor abban a pillanatban megfogadtam magamnak, hogy ha itt leszünk, elhozlak ide, és együtt végig járjuk.

-         -Elképesztő. – közelebb hajoltam hozzá és egy csókot leheltem az ajkaira.

Lementünk a partra levetett cipővel és úgy mentünk végig a homokba az óceán mellett. Nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk. Egyszerűen csak jól szórakoztunk. Ennyire boldognak még soha nem éreztem magam. Csak a pillanatnak éltem. Nem zavart semmi. Néha rajongók hada támadott le minket, de türelmesen végig vártam.

Egyszer, amikor Harry leállt egy kisebb tömeggel beszélgetni és képet csinálni, akkor én beleültem a homokba és belemerültem az óceán és a nap látványába. A merengésemet a telefonom csengőhangja zavarta meg. Anyu volt az.

-         -Szia, Anya!

-         -Szia. Hogy vagy? Tegnap nem jöttél fel skype-ra.

-         -Ja, igen, teljesen elfelejtettem, bocsi.

-         -Mit csináltál? – ekkor elgondolkodtam egy kicsit, hogy mit is mondjak, hiszen nem mondhatom neki azt, hogy „4 napig együtt voltam Harry-vel egy hotel szobában és ki se mozdultunk.” Ezért ezt mondtam neki:

-         -Harry elvitt vacsorázni. – így legalább csak félig hazugság, hisz Harry-vel voltam az igaz, csak nem vacsoráztunk.

-         -Értem. Remélem, vigyáz rád, mert ha nem. – ekkor nevetett egyet.

-         -Igen, tudom, és ő is tudja.

-         -Amúgy tegnap felhívott Anne.

-         -Tényleg? És mit beszéltetek?

-         -Azt mondta, hogy valamikor menjünk el hozzájuk.

-         -Ez remekül hangzik. És mikor?

-         -Miután hazaért Harry is.

-         -Ohh.. – erre nem számítottam.

-         -Valami baj van?

-         -Nem, semmi, csak tudod.. – elkezdtem volna mondani anyunak a monológomat, de ekkor megzavartak. Azt hittem először Harry, hogy mehetünk tovább, mert végzett, de nem. Tévedtem.

-         -Szia. Hát te? – néztem rá kérdően.

-         -Emma?! Ott vagy még? – kiáltozott anya a telefonba.

-         -Bocsi, de mennem kell, majd jelentkezem. Szia. – és lecsaptam a telefont.

-         -Örülök, hogy így örülsz nekem.

-         -Jaj, bocsi, csak meglepődtem. Azt hittem, megint úgy találkozunk, hogy beléd botlom, szó szerint.

-         -Igen, én is. Nem hívtál. – nézett rám szúrós szemekkel.

-         -Jaj, igen tudom, de el voltam havazva. – néztem Harryre, hátha leveszi a célzást.

-         -Ja, értem. Minden rendben van köztetek?

-         -Igen, most igen. De, hé..

-         -Tessék?

-         -Ha van kedved holnap találkozhatunk.

-         -Remek ötlet. Mikor?

-         -Majd még felhívlak, az úgy jó?

-         -Rendben, de szólj és elmegyek érted.

-         -Nem kell.

-         -Dehogynem.

-         -Hát jó. Elfogadom.

Harry köhécselése zavarta meg beszélgetésünket. Felugrottam és mellé álltam.

Emma második outfitje: