3/3.rész

- Harry...

- Shh.

- Nem tudom ott folytatni, ahol abba hagytuk.

- Nem akarod...folytatni? Jake miatt? Láttam az újságokat meg az internetet is nézni szoktam.

- Nem, nem miatta. Na, ő vele tutira csak barátok vagyunk, elhiheted.

- Eljössz velem randizni?

- Randizni? Harry..mi már 1x szakítottunk.

- Második első randi?! – Gondolkodtam, gondolkodtam, de végül nem jutottam semmire.

- Nem tudom. Nekem ehhez idő kell. - s ezzel elfutottam. Még hallottam, ahogy utánam kiált, de nem fordultam vissza. Csak mentem, és mentem. Lehet rossz ötlet volt azt mondani, hogy nem tudom. Lehet jó ötlet volt. De én inkább azt mondanám, hogy könnyebb volt. Ha ezt a kérdést felteszi 'életed szerelme' mit mondanál? Mit? Egyértelmű, hogy igent válaszolnál. Én is így gondoltam, de most összezavarodtam. Itt van Jake plusz az a nyári dolog, aztán jön Harry ezzel a második randival. Ez túl sok.

Hazaérve bevetődtem az ágyba, s gyorsan álomba is merültem.

Másnap délután 3 fele megjelent Louis a szobámban.

- Hát te hogy jöttél be?

- Nadia engedett be.

- Ja. Harry elmesélte...? - bólintott. - Ha azért küldött, hogy valamire is rábeszélj akkor feleslegesen koptattad a kocsid kerekeit.

- Nem azért jöttem. Csak beszélgetni. Mint régen, tudod.

- Igen. Hiányoznak is azok a napok.

- Nekem is, úgyhogy itt az ideje bepótolni őket!

- Aj…Mit akarsz hallani?

- Hogy mért nem mondtál egyértelmű választ.

- Nézd, Louis, igaziból én se tudom. Ez volt a legegyszerűbb megoldás abban a pillanatban. Nagyon sok minden történt mostanában. Harry-vel meg AZ a múlt eléggé bonyolult volt, hisz te is tudod.

- Akkor most hallgass meg. - bólintottam. - Tudom, hogy könnyebb azt mondani, hogy nem tudom, de te se gyötörnéd magad, ha igent vagy nemet mondtál volna. Tudom, hogy Harry-vel régen döcögős volt a kapcsolatotok, de az tudtommal amiatt volt, mert te Magyarországon laktál ő meg Angliában. De most mind ketten itt laktok, pár percnyire egymástól. Ha még mindig szereted, akkor igent mondasz neki, ha meg nem akkor ne gyötörd magad tovább, és mondj nemet. Ennyi az egész. - Talán Louis-nak igaza van? Tényleg ennyi lenne? Olyan egyszerű, de még is bonyolult.

- Rendben. Várj egy kicsit. - a telefonomhoz nyúltam. Bepötyögtem Harry számát és már csöngött is.

- Szia.

- Szia.

- Gondolkodtam, de rájöttem, hogy hülyeség bonyolítani ezt, amikor olyan egyszerű. Szóval úgy döntöttem, hogy...elfogadom a meghívást.

- Reménykedtem. Akkor, holnap 7-kor a Picadilly-n.

- Rendben. Ott leszek. - Ránéztem Louis-ra, de ő csak mosolygott. - Mi van te vigyori?

- Helyesen cselekedtél.

- Remélem is, mert ha nem, akkor a te nyakadat tekerem ki először. - persze, ezt poénnak szántam.

Ezután még órákig beszéltünk mindenféléről. És, persze szóba jöttek a párkapcsolatok is. Meséltem neki Dávidról, meg, hogy kint voltam Jake-nél Amerikába, és most itt van. És…így a nyár is kicsúszott a számon.

-          Mi van? Ez komoly? – elkezdett nevetni.

-          Jó, most megkönnyebbültem.

-          Mert?

-          Mert eddig úgy féltem mindenki véleményétől. Eleanor és Danielle se tudja még. Csak Zoé meg Lauren, de annyira részletekbe nem mentem bele náluk se.

-          Hát, nálam se kérlek.

-          Na, de mi van Eleanorral?

-          Minden rendben. Hihetetlen, de még mindig oda vagyok érte.

-          Az csak jó. Mindig is ti voltatok a „példaképeim” párkapcsolat terén. Meg, persze Danielle meg Liam.

-          Húha. Ilyet még nem hallottam senki szájából, főleg nem a tiédből.

-          Tudom. Az a helyzet, hogy mindig is csodáltalak titeket, hogy hogy bírjátok ezt az egészet. Biztos nagyon nehéz lehetett, de ti még így is együtt voltatok.

-          Ez kedves. Tudod, erről még nem sok mindenkinek meséltem. Amikor először elkezdődött ez a Larry-s dolog, még tök jó móka volt, de egy idő után már csak idegesített minket, főleg, hogy nekem barátnőm lett. De próbáltam nem foglalkozni velük, és íme….bejött.

-          Az biztos.

Másnap reggel úgy döntöttem elmegyek Dél-Kensingtonba. Amikor még nem volt meg nagynénémnek ez a háza és kijöttünk látogatóba akkor ott szálltunk meg. Nadia még édesdeden aludt, így elmentem a legközelebbi metró állomáshoz, felpattantam a metróra és a Gloucester Roadnál leszálltam. Ahogy kiléptem a városrészbe egy fura érzés fogott meg. Tisztán emlékeztem minden egyes érzésre, mozdulatra. Arra, hogy amikor először itt jártam milyen érzés fogott el. Az érzés, amit soha nem fogok elfelejteni, de viszont nem tudnám leírni se. Nem tudom mi volt az, de az biztos, hogy egy örökre megváltozott minden abban a pillanatban. Nem sokat tudtam Angliáról azelőtt, de hallottam róla pár dolgot apáék beszélgetéseiből. Egyszerre járta át a testem a hideg meg a meleg, ahogy újra átéltem.

Amint kiléptem a metró állomásról egyszerűen mindent elfelejtettem. Még azt is, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Csak a látványnak éltem.

 Bementem a metró állomással szembeni Starbucksba, rendeltem egy forró csokit, majd elindultam. Csak sétáltam, s sétáltam. Jó érzés volt újra itt lenni. A Picadillyn megálltam egy kicsit. Bementem a Cool Britannia nevű boltba. Körül néztem, aztán ki is jöttem. De ekkor valakibe belebotlottam. Felnéztem, s kissé meglepődtem.

- Emma?

- Caroline?!

- Úristen. Mikor is volt? 2 éve?

- Pontosan. Hogy vagy? Mi újság van veled?

- Hát, férjnél vagyok. - mutatta meg a hatalmas gyűrűt az ujján.

- Ez remek. Mikor volt a nagy nap?

- 1 éve.

- Gratulálok! - öleltük meg egymást.

- Köszi. És te? Mit keresel itt?

- Itt tanulok. Vagyis hétfőn kezdődik a suli.

- Na, ez tök jó. És mit fogsz tanulni?

- Angolt, aztán majd a többit meglátjuk.

- Az jó. Harry-vel akkor most újra együtt vagytok?

- Nem, nem.

- Aha. Na, jól van, nekem sietnem kell. Remélem, még összefutunk.

- Én is. Szia.

- Szia.

Hát, nem pont őrá számítottam. Nem változott semmit. Bár, 34 évesen az emberek általában nem változnak sokat.

Még sokáig sétálgattam az Oxford Street-en. Betértem egy-két boltba is, de nem sok mindent vettem.

Ezután visszamentem a metróhoz, felszálltam, mentem pár megállót, leszálltam, hazamentem, átöltöztem és felhívtam Jake-t, hogy találkozzunk. Pár perc múlva meg is érkezett. Beültünk a Starbucksba, és beszélgetni kezdtünk.

- Azért akartam először is találkozni, hogy megbeszéljünk valamit.

- Hallgatlak.

- Figyelj, Jake. Én szeretlek téged, de csak mint egy barátot. Tudom, hogy nem tudtam jól bebizonyítani, de mindketten tudjuk, mit hoz ki az alkohol az emberből.

- Igen.

- Tegnap találkoztam Harry-vel. Mint két barát. Vagyis annak indult, de megcsókolt és elhívott egy második első randira.

- Mit mondtál?

- Először azt, hogy nem tudom. Majd átjött Louis kicsit beszélgetni és ráébresztett valamire.

- Mire?

- Arra, hogy mi Harry-vel nem azért szakítottunk, mert megcsalt, hanem mert nagy volt a távolság, de most végre nem akadály. Mindig is szerettem Harryt, s mindig is fogom, sajnálom. Miért mosolyogsz? - értetlenkedtem.

- Még nem mondtam el, hogy miért is jöttem igaziból.

- Hallgatlak.

- Először is, ami nyáron történt nagyon jó volt. Azóta sokszor gondoltam arra, hogy mi lenne ha, de mindig rá kellett jöjjek, hogy te nem akarsz többet, vagyis így biztos nem. Másodszor..nemrég elkezdtem beszélgetni egy lánnyal. Nagyon kedves, aranyos, jókat lehet vele nevetni. - felhúztam a szemöldököm. - Arra próbálok kilyukadni, hogy elhívnám randizni, ha nem akadály.

- Jaj, Jake. Ugyan! Hívjad! - mosolyogtam.

- Akkor jó.

- Szóval azért jöttél, hogy engedélyt kérjél? Hülye. - nevettem.

- Nem. Kíváncsi voltam, hogy hogy állunk.

- Ja, értem. Hát most már tényleg tisztán látunk mindketten.

- Az biztos. Ma lesz a randi?

- Igen. Jobban izgulok, mint az elsőnél.

- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Mondjuk, egyrészről örülök nektek.

- Tényleg? Ezt fura pont a te szádból hallani.

- Igen, hisz ti ketten nagyon összeilletek. Akármennyire is akarom, hogy velem illj össze, nem fogsz.

- Hát igen. - ezen elgondolkodtam. Tán Harry lenne az 'igazi'? Az, akivel majd boldogan élek, míg meg nem halok? Lehetséges ez? Lehet, hogy az, az ember, akit 16 évesen őrülten szerettem lesz a nagy Ő?

Még sokáig beszélgettünk Jake-kel, majd szépen lassan haza fele battyogtam, hogy elkészüljek az estére.

Este háromnegyed 7 volt. Éppen hogy elkészültem. Megkértem Nadiát, hogy vigyen el a Picadillyre. 7 óra 5 perckor megérkeztem, de Harryt még nem láttam sehol. Leültem a szökőkúthoz, s a telefonomba kezdtem kutatni. Annyi, de annyi régi kép jött velem szembe. Jó volt visszagondolni a múltra.

- Elnézést hölgyem. Leülhetek?

- Persze. - fel se néztem, csak vizslattam tovább a telefonom.

- Kit vár? Barátját? Tán a barátnőit? - felnéztem, s elmosolyodtam.

- Senkire. Ön?

- Én se. Csak csavargok.

- Áh! Értem.

- Nincs kedve meginni velem valamit? Ismerek egy kocsmát a közelben.

- De, szívesen.

Végig beszéltük a kocsmáig vezető utat. Teljesen olyan volt, mint egy első randi.

- Mit kérsz?

- A szokásost.

- Rendben. - odasétált a pulthoz. - Egy sört és egy martinit limonádéval. - kacsintott a pultos nőre. Szóval, így állunk Styles.

- Itt is van.

- Amikor elviszel egy lányt valahova, és meghívod egy italra, mindig flörtölsz a pultossal is? - szegeztem neki a kérdést.

- Mi? Jaj, nem! Ismerem azt a nőt. Sokat szoktam ide járni.

- Aha. Értem.

- Tényleg!

- Jó, oké. Hiszek neked.

Kb. 1 órát beszélgethettünk a kocsmában, majd útnak indultunk. Út közben megláttunk egy virágárust. Harry leállt, és vett egy szál rózsát.

- Ha jól emlékszem.. - mosolygott sejtelmesen.

- Igen. - valamin nagyon megakadt a szemem.

A virágos mellett volt egy újságos, ahol olyan szalagcímeket láttam, amiknek nem örültem.

- Mi az? - fordult meg Harry. - Mi a..? - borult ki. - Mi ez?

A címlapon Jake és én voltunk, ahogy a kávézóban ülünk, és beszélgetünk. A szalagcím pedig az volt hozzá - ami számomra viccesen hangzott - 'Jake T. Austin és Harry Styles ex-barátnője?' Elkezdtem röhögni.

- Ezen mi a vicces? - kérdezte.

- Elég sok minden.

- Magyarázd el.

- Semmi nem volt. Csak beszélgettünk, mint két barát.

- Aha..ja.

- Harry..épp kialakulóban van egy kapcsolata.

- Igen?

- Igen. Nyugi, nekem csak egy ember tetszik.

- Igen? És ki az? – ezt csak egy vállba bokszolással nyugtáztam. Tovább sétálgattunk. Kezdett sötétedni, de nem zavart. Nagyon jól szórakoztunk.

-  Nem baj, ha tartunk egy kis kitérőt?

- Nem, dehogyis.

- És milyen a suli?

- Még el se kezdődött.

- Ja…hupsz. Bocsi.

- Semmi….Nem emlékszel, mi? - kérdeztem kis kihagyás után.

- Mire kéne?

- Arra, hogy miért jelentkeztem a londoni egyetemre.

- Nem.

- Szóval minden apróságot megjegyzel, mint pl. azt, hogy mit szeretnék csinálni L.A.ben, de erre nem.

- Bocsi?! - nevetnem kellett.

- Amikor még nagyon is benne voltunk a kapcsolatba, akkor beszéltünk róla, hogy..

- Hogy ide jössz egyetemre, hogy együtt legyünk. – és leesett neki.

- Pontosan.

- Eskü, azt hittem, hogy poénból mondod. Nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolod.

- A beszélgetésünk után apuéknak felvetettem az ötletet, és - meglepetésemre - tetszett nekik. De amikor ki kellett tölteni a lapot, elbizonytalanodtam.

- Miért?

- Miattad..De rájöttem, hogy nem miattad jövök már, hanem az angol miatt. - mosolygott. - De, mint látod, melletted kötöttem ki megint.

- Én nem bántam meg.

- Én se ezt mondtam. - s rám mosolygott. – Te, Harry, mit keresünk megint a Picadillyn? Körbe-körbejárkáltunk vagy mi?

- Mindjárt meglátod. – kacsintott. Ott álltam a Picadilly tér közepén egyedül, mivel Harry eltűnt. Egyszer csak megjelent a kivetítőn az egyik régi közös képünk. Majd felcsendült egy ismerős dallam.

{Still The One}

Megláttam mind az ötöt mikrofonnal a kezükbe, s előtörtek a régi emlékek. A refrénnél a körülöttem lévő emberek elkezdtek táncolni, mint ha egy Flashmob-ba keveredtem volna.

Amikor Niall része jött Harry közeledett felém, s alig bírtam ki levegő nélkül. Az egész olyan fantasztikus volt, mégis hihetetlen. -I tried, I tried to start again and find somebody, but I remember all the times and all the words we said, yeah, I can’t get it out of my head.-

Ebben az egy mondatban minden benne volt, de legfőképp a számnak volt nagy jelentősége.

Következett a Hey You! You’re still the one rész, és mindenki elkezdett rám mutatni. Majd a legutolsó refrénnél Harry már nem énekelt, hanem közelebb jött, és megcsókoltuk egymást.

- Valamikor megismételhetnénk. - megállt az autó, kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, s kiléptem.

- Melyik részét?

- Bármelyiket.

- Igazán elképesztő volt. Még most se térek magamhoz.

- Akkor, sikeres volt a visszahódítási kísérletem?

- Teljes mértékben.

- Akkor jó. - kacsintott.

- Styles! Nem nézünk így! - elnevette magát. - Sejtettem, hogy ez lesz a reakciód.

Elbúcsúztunk, s bementem a házba. Nadiának elmeséltem mi volt, majd aludni tértünk.

De még az ágyban felmentem Twitterre, és ezt írtam ki:

@emmamiller Emma Miller

It was amazing. I can’t believe that he could do this to me. It’s incredible. Love you J x

Majd rámentem Harry oldalára, és örömmel olvastam a válaszait az estével kapcsolatban, sőt ő is kiírta, hogy milyen volt.

@Harry_Styles Harry Styles

It was my best performance ever. I really liked it that way .xx

Másnap arra ébredtem, hogy Nadia egy újságot nyom az orrom alá.

- Kiszúrod a szemem.

- Neked is jó reggelt! Suli idő!

- Remek. Mi ez az újság? - kaptam utána.

A címlapon Harry és én voltunk miközben csókolózunk, és a szalagcím ez volt: Harry Styles és volt exe újra együtt?

Odalapoztam a 9. oldalra, ahol erről írnak, és csak olvastam, olvastam.

'Tegnap este Harry Styles-t a Picadillyn látták, miközben egy lánnyal beszélget. Később kiderült, hogy az az ismeretlen lány nem más, mint Harry ex barátnője, Emma Miller. Tán újra fellobbant a régen kialudt tűz kettejük között? Mindenesetre Emmát Harry-vel való randija előtt többször elcsípték Jake T. Austinnal London utcáin sétálgatva. Emma most két pasit csábít egyszerre?

Forrásaink szerint, Emma most itt lakik Londonban, hiszen a londoni egyetemen tanul angol nyelvet, éppenséggel. És így a távolság se lenne akadály egyikkőjüknek sem.'

- Mi a...? - ideges lettem.

- Tudom. Felháborító, de siess, mert elkésünk a suliból.

- Rendben. Majd később felhívom Harryt meg Jake-et.

Az egyetemen minden jól ment. Azt hittem furcsa lesz majd angolul tanulni, de egész jó. Nagyon élveztem. Nadia meg én külön szakon voltunk, így kevésszer találkozunk, de az ebédet mindig együtt töltöttük.

- Emma! - kiáltott utánam valaki, miközben az udvaron sétáltam. Hátra néztem, s megláttam Dant.

- Dan! Szia. Mi újság?

- Szia. Semmi, de veled?

- Minden rendben. Mert?

- Olvastad az újságot?

- Ja, igen. Még reggel.

- Hogy viseled?

- Imádom, hogy London egy olyan csajnak tart, aki 2 pasival kavar egyszerre.

- De ugye nem igaz?

- Dehogyis.

- És melyikkel vagy együtt?

- Elvileg Harry-vel.

- Elvileg?

- Tudod, ez elég bonyolult és hosszú.

- Suli után van időm!

- Rendben. Akkor az egyetem előtt! - köszöntem el.

Végig ültem még 2 órát. Nagyon izgalmas volt. Annyira jó, hogy nem kell a matek, meg biológia meg ehhez hasonló 'fantasztikus' tantárgyak. Persze, az irodalom, történelem, nyelvtan itt se hagy békén, de más volt az angol nyelvet tanulni itt. Sokkal felszabadultabb.

Órák után futottam a suli elé. Dan már várt rám. Beültünk egy Starbucksba, és mesélni kezdtem. Persze, részletekbe nem mentem bele, csak vázlatosan mondtam el a történteket.

A Dannel való beszélgetésem után hazamentem, s ledőltem az ágyamra. Épp rajta feküdtem, mikor bejött valaki, és mellém feküdt.

- Na, milyen volt az egyetem?

- Jó.

- Olvastad?

- Igen.

- Most mi van? Haragszol rám?

- Dehogyis. - fordultam felé.

- Akkor meg?

- Elfáradtam. Mindenben.

- Nem sokára minden jó lesz.

- Remélem. - elkezdtünk csókolózni.

3/2.rész

- Szia, Harry. Te meg...? - fordultam a lányhoz, aki Harry-vel volt.

- Felicity. Felicity Johnson.

- Szia. Emma Miller, Harry volt barátnője. - odahajoltam Harryhez. - Látom, most is jól megy. - ez volt a búcsú mondatom, s ezzel beviharzottam a lányokhoz.

Nagyon sokáig beszélgettünk még, hiszen amikor kiértünk a nyüzsgő londoni utcára már kezdett sötétedni. Elköszöntünk egymástól, s haza fele indultam egyedül. Ahogy szeltem az utakat sokat gondolkoztam.

Nagyon örültem, hogy itt vagyok, hiszen ez volt minden álmom. Miután vége lett a kapcsolatomnak Harry-vel, úgy döntöttem új életet kezdek, és magam mögött hagyom a múltat. De, amikor megláttam Harryt, előtörtek belőlem az érzések és az emlékek. És eszembe jutatta, hogy még mindig szeretem. Hogy valamilyen módon még mindig kötődök hozzá.

A gondolkodásomat egy lassuló kocsi zavarta meg. Nagyon megijedtem, de az aggodalmam fölösleges volt. Lehúzta az ablakot és áthajolt az anyós ülés fölött.

- Ne vigyelek el?

- Nem kell. Egyedül is haza találok.

- Emma, ne kéresd magad. Nem vagyunk már tinédzserek.

- Legyen. - beszálltam mellé a kocsiba, és elindultunk. Egy ideig csak szótlanul ültünk egymás mellett, majd megtörte a csendet.

- Hogy-hogy Londonban vagy?

- Itt tanulok.

- Ide jársz egyetemre? - ránéztem.

- Eltaláltad.

- Na, az jó.

- És te? Mért nem a barátnődet kísérgeted?

- Nem a barátnőm. Egyik régi ismerősöm.

- Aha.

- Neked van valakid?

- Nincs. Nyár elején szakítottunk.

- Mennyit jártatok?

- Kb. Másfél év. És neked?

- 1 hónapja ért véget a kapcsolatom. 8 hónapig jártunk.

- Értem. - ekkor megálltunk, mert megérkeztünk a házunk elé. - Köszi, a fuvart.

- Ugyan. Majd...összefuthatnánk egyszer..valamikor..ha szeretnéd.

- Harry..

- Nem, oké. Értem. Majd látjuk egymást.

- Szia.

Becsaptam magam mögött az ajtót és a ház felé indultam. Hátra akartam nézni. Megfigyelni a viselkedését, de gyorsan elhúzott, így esélyem se volt.

A házba beérve ledobtam a táskám, meg a pulcsimat, és levetődtem a kanapéra. Nadia még nem volt otthon, mert Jack-nél, a barátjánál volt. Ahogy ott ültem, azon a kanapén, hirtelen előtört belőlem minden emlék, minden érzés, móka, kacagás, szomorúság, féltékenység. Eszembe jutott az a bizonyos nyár. Különleges egy nyár volt, az biztos. Azóta nem volt olyan nyárban részem. Feledhetetlen volt.

Kis gondolatmenetem közben rájöttem egy nagyon fontos dologra, amitől nagyon megijedtem. Azért nem akartam idejönni egyetemre, mert tudtam, hogy történni fog valami, amit nem akarok. És ez a dolog pedig az, hogy újra találkozom Harry-vel, s tán újra szerelmes leszek belé, persze ezt kizártam, mivel már elég régen volt az, amikor őrülten szerettem. Vagy csak én gondolom rosszul? Nem is kéne félnem? Nagyon össze voltam zavarodva. De ezt az érzést félre téve, felugrottam, hogy a telefonomért nyúljak, de Nadia megzavart.

- Hali. Képzeld nem rég láttam Harryt egy lánnyal. Úgy tűnik, még mindig formában van. - s letettem a telefonom. Mit is gondoltam..

- Ja.

- Mi a baj?

- Találkoztam vele.

- Mi? Mikor? Hol?

- A Starbucks előtt telefonáltam Jake-kel, és hirtelen belebotlottam.

- Jaj, Emma. Jake? Harry? Ki jön még? Dávid esetleg?

- Haha. Aztán, amikor gyalogoltam haza fele ismét találkoztunk, és elhozott kocsival. Ja, és elhívott.

- Elhívott? De hát..

- Tudom. Nem értettem én se, ezért mondhatni elutasítottam. – Kicsit sokkolta a dolog, majd az utána lévő Jake-es sztori is.

Péntekre esett Jake érkezése. Mióta eljöttem Amerikából nem beszéltünk, vagyis alig. A történtek után próbáltunk tovább lépni ezért azt a megoldást választottuk, hogy nem beszélünk vagy csak minimálisat.

Délután 4 órakor csörgött a telefonom.

- Szia. Azt hittem már nem érsz ide. - vettem fel a telefont.

- Bocsi, csak késett a gép.

- Semmi.

- Találkozunk most?

- Persze. Hol?

- Gyere a hotelbe. Elküldöm a címet.

- Oké. Akkor ott. Szia.

- Szia.

Lassan meg is kaptam a címet, felöltöztem, felkaptam a táskám meg a kabátom, és indulásra készen voltam. Nadia is épp akkor indult, és mivel nemrég kapta meg az autóját megkértem, hogy vigyen el. Bepattantunk a kocsiba, és 20 perc alatt ott voltunk a szálloda előtt. Kiszálltam nagyokat pislogva. Még jó, hogy rendesen felöltöztem. - gondoltam. Felhívtam Jake-et, aki annyit mondott, hogy még nincs ott, de hamarosan megérkezik, addig várjak. 10 percet kellett várjak. Egy nagy fekete autó állt meg a hotel előtt. Előbukkant belőle Jake és pár testőr.

- Hello! - üdvözölt nagy mosollyal.

- Szia. Bemegyünk?

- Igen, egy pillanat. - benyúlt a kocsiba kivette a hátitáskáját, és befelé vettük az irányt.

A szobába beérve ketten maradtunk.

- Ez nálam maradt. - s odadobta az egyik melltartóm.

- Jake! - kiáltottam rá, s gyorsan elraktam a táskámba.

- Nyugi. Senki nem tudja.

- Kérlek.

- Igen?

- Sajnálom. Figyelj, ha nem lenne ilyen a helyzet, tudod, hogy kapva kapnék az alkalmon.

- Tudom. Ezt hívják szívásnak. De..nem lenne kedved elmenni vacsorázni valahova?

- De, szívesen. - megszólalt a telefonom. - Bocsi, de ezt fel kell vennem.

- Ja, persze. Hozok valami üdítőt.

- Szia. Mit akarsz?

- Szia. Meg akartam kérdezni, hogy nincs kedved elmenni valamikor valahova meginni valamit? Vagy esetleg kajálni.

- Harry...már megmondtam.

- De, Emma. Mint a régi ismerősök. Benne lennél?

- Ajh..rendben. Mikor?

- Ma?

- Programon van. De, holnap?

- Nekem megfelel. Akkor holnap!

- Igen. Szia.

Kb. 2 órát lehetettem a hotelbe Jake-kel. Sokat beszélgettünk, iszogattunk, aztán hazamentem átöltözni, fürödni. Még el se kezdődött a suli, de már zajlik az élet.

Este 7-kor csöngettek az ajtón. Persze, Nadiát mindenbe beleavattam. Furcsállotta a helyzetet, de rám hagyta végül.

Kinyitottam az ajtót, felkaptam a táskám, beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.

Nem érdekelt semmi. Most az egyszer nem érdekelt, hogy lefotóznak és következő naptól mi leszünk a téma. Jake és én tudtuk az igazságot, vagyis, hogy mi van kettőnk között, és ez épp elég volt.

Az étterem neve érdekes volt, hiszen hasonlított egy magyar név becenevére: Zizzino.

- Voltál már itt? - kérdezte.

- Igen, párszor.

- Mesélj. Milyen az egyetem?

- Hétfőn kezdődik, de be kell valljam félek egy kicsit.

- Miért?

- Hogy milyen lesz. Ha nem lettem volna ilyen sokat Angliában, akkor a nyelvtől is félnék, de mivel voltam ezért attól nem.

- Hát igen. Szinte perfekt vagy angolból.

- Köszi.

- És most mit fogsz tanulni? Vagy minek tanulsz?

- Most nyelvésznek fogok tanulni, tehát angolt fogok tanulni. Aztán közbe elkezdem a stewardess tanfolyamot, aztán vagy a tolmács vagy a rendezvényszervező tanfolyamot. Még nem tudom.

- Ooo.

És így folyt a beszélgetés köztünk. Közben megettük a vacsorát is, plusz elég sokat ittunk, így jó kedvvel hagytuk el az éttermet.

Másnap reggel felmentem Twitterre, Facebookra meg Skypera, hogy tudjak beszélni Laurennel meg Zoéval. Twitterre egy tweet-et írtam: 'Good night with a great friend..:) xx' aztán le is jöttem, mert a lányok jeleztek, hogy fent vannak.

- Sziaaaaaaa London! - üvöltötte Zoé.

- Sziasztok!

- Mizujs, Emma? - szólalt meg Lauren.

- Sok minden. Azt hittem nyugis lesz ez a pár hét, de rosszul gondoltam.

- Mi történt? Mesélj.

- Először is, a Starbucksnál összetalálkoztam Harryvel, aki egy csajjal volt. De még előtte Jake hívott, hogy másnap jön, és 5 napig marad. Aztán amikor mentem haza épp arra jött kocsival Harry és felajánlotta, hogy elvisz. Elfogadtam. Elhívott valahova, de nemet mondtam. Tegnap találkoztam Jake-kel 2x is. Egyszer a szállodájában, másodszorra meg elmentünk este a Zizzinoba vacsorázni. Ja, és ma este meg Harry-vel találkozom.

- Ajha. - ennyit tudott csak kinyögni Zoé.

- Hát..Londonban sose unalmas az élet, főleg ha rólunk volt/van szó. Vagy éppenséggel rólad. - tette hozzá Lauren.

- Jaja.

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán leléptem, mert Nadiával mentünk vásárolni, plusz Julie-ért is el kellett mennünk utána.

Este 5-kor hazakeveredtünk. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam, felöltöztem és fél7 körül készen voltam.

'I'll be there at 7 .xx' - írta Harry.

'Okay, I’m ready J x' - egyből visszaírtam.

7.20-kor leparkolt a kocsival. Meg se vártam, hogy kiszálljon, már mentem is a kocsihoz.

- Sokat vártál?

- El tudtam magam foglalni, maradjunk ennyiben.

Elmentünk a Hyde Parkba sétálni. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk, s volt, amikor majdnem elestünk a röhögéstől. Semmi nem változott. Séta közben megálltunk egy kis büfénél. Olyan volt, mintha egy filmben lennénk, de mégse. Azt mondogattam, hogy Harry csak barát, de nem így van. Harry sose lesz nekem olyan, mint egy barát. Mindig több lesz annál. Persze, úgy beszélek, mintha 5 évet jártunk volna, de az a 11 hónap olyan volt.

- Emma, szeretnék valamit tisztázni.

- Hallgatlak.

- Az a lány, aki velem volt múltkor az egy régi ismerősöm ennyi.

- És ezt most mért mondod el?

- Ezért. - s megcsókolt.