3/2.rész

- Szia, Harry. Te meg...? - fordultam a lányhoz, aki Harry-vel volt.

- Felicity. Felicity Johnson.

- Szia. Emma Miller, Harry volt barátnője. - odahajoltam Harryhez. - Látom, most is jól megy. - ez volt a búcsú mondatom, s ezzel beviharzottam a lányokhoz.

Nagyon sokáig beszélgettünk még, hiszen amikor kiértünk a nyüzsgő londoni utcára már kezdett sötétedni. Elköszöntünk egymástól, s haza fele indultam egyedül. Ahogy szeltem az utakat sokat gondolkoztam.

Nagyon örültem, hogy itt vagyok, hiszen ez volt minden álmom. Miután vége lett a kapcsolatomnak Harry-vel, úgy döntöttem új életet kezdek, és magam mögött hagyom a múltat. De, amikor megláttam Harryt, előtörtek belőlem az érzések és az emlékek. És eszembe jutatta, hogy még mindig szeretem. Hogy valamilyen módon még mindig kötődök hozzá.

A gondolkodásomat egy lassuló kocsi zavarta meg. Nagyon megijedtem, de az aggodalmam fölösleges volt. Lehúzta az ablakot és áthajolt az anyós ülés fölött.

- Ne vigyelek el?

- Nem kell. Egyedül is haza találok.

- Emma, ne kéresd magad. Nem vagyunk már tinédzserek.

- Legyen. - beszálltam mellé a kocsiba, és elindultunk. Egy ideig csak szótlanul ültünk egymás mellett, majd megtörte a csendet.

- Hogy-hogy Londonban vagy?

- Itt tanulok.

- Ide jársz egyetemre? - ránéztem.

- Eltaláltad.

- Na, az jó.

- És te? Mért nem a barátnődet kísérgeted?

- Nem a barátnőm. Egyik régi ismerősöm.

- Aha.

- Neked van valakid?

- Nincs. Nyár elején szakítottunk.

- Mennyit jártatok?

- Kb. Másfél év. És neked?

- 1 hónapja ért véget a kapcsolatom. 8 hónapig jártunk.

- Értem. - ekkor megálltunk, mert megérkeztünk a házunk elé. - Köszi, a fuvart.

- Ugyan. Majd...összefuthatnánk egyszer..valamikor..ha szeretnéd.

- Harry..

- Nem, oké. Értem. Majd látjuk egymást.

- Szia.

Becsaptam magam mögött az ajtót és a ház felé indultam. Hátra akartam nézni. Megfigyelni a viselkedését, de gyorsan elhúzott, így esélyem se volt.

A házba beérve ledobtam a táskám, meg a pulcsimat, és levetődtem a kanapéra. Nadia még nem volt otthon, mert Jack-nél, a barátjánál volt. Ahogy ott ültem, azon a kanapén, hirtelen előtört belőlem minden emlék, minden érzés, móka, kacagás, szomorúság, féltékenység. Eszembe jutott az a bizonyos nyár. Különleges egy nyár volt, az biztos. Azóta nem volt olyan nyárban részem. Feledhetetlen volt.

Kis gondolatmenetem közben rájöttem egy nagyon fontos dologra, amitől nagyon megijedtem. Azért nem akartam idejönni egyetemre, mert tudtam, hogy történni fog valami, amit nem akarok. És ez a dolog pedig az, hogy újra találkozom Harry-vel, s tán újra szerelmes leszek belé, persze ezt kizártam, mivel már elég régen volt az, amikor őrülten szerettem. Vagy csak én gondolom rosszul? Nem is kéne félnem? Nagyon össze voltam zavarodva. De ezt az érzést félre téve, felugrottam, hogy a telefonomért nyúljak, de Nadia megzavart.

- Hali. Képzeld nem rég láttam Harryt egy lánnyal. Úgy tűnik, még mindig formában van. - s letettem a telefonom. Mit is gondoltam..

- Ja.

- Mi a baj?

- Találkoztam vele.

- Mi? Mikor? Hol?

- A Starbucks előtt telefonáltam Jake-kel, és hirtelen belebotlottam.

- Jaj, Emma. Jake? Harry? Ki jön még? Dávid esetleg?

- Haha. Aztán, amikor gyalogoltam haza fele ismét találkoztunk, és elhozott kocsival. Ja, és elhívott.

- Elhívott? De hát..

- Tudom. Nem értettem én se, ezért mondhatni elutasítottam. – Kicsit sokkolta a dolog, majd az utána lévő Jake-es sztori is.

Péntekre esett Jake érkezése. Mióta eljöttem Amerikából nem beszéltünk, vagyis alig. A történtek után próbáltunk tovább lépni ezért azt a megoldást választottuk, hogy nem beszélünk vagy csak minimálisat.

Délután 4 órakor csörgött a telefonom.

- Szia. Azt hittem már nem érsz ide. - vettem fel a telefont.

- Bocsi, csak késett a gép.

- Semmi.

- Találkozunk most?

- Persze. Hol?

- Gyere a hotelbe. Elküldöm a címet.

- Oké. Akkor ott. Szia.

- Szia.

Lassan meg is kaptam a címet, felöltöztem, felkaptam a táskám meg a kabátom, és indulásra készen voltam. Nadia is épp akkor indult, és mivel nemrég kapta meg az autóját megkértem, hogy vigyen el. Bepattantunk a kocsiba, és 20 perc alatt ott voltunk a szálloda előtt. Kiszálltam nagyokat pislogva. Még jó, hogy rendesen felöltöztem. - gondoltam. Felhívtam Jake-et, aki annyit mondott, hogy még nincs ott, de hamarosan megérkezik, addig várjak. 10 percet kellett várjak. Egy nagy fekete autó állt meg a hotel előtt. Előbukkant belőle Jake és pár testőr.

- Hello! - üdvözölt nagy mosollyal.

- Szia. Bemegyünk?

- Igen, egy pillanat. - benyúlt a kocsiba kivette a hátitáskáját, és befelé vettük az irányt.

A szobába beérve ketten maradtunk.

- Ez nálam maradt. - s odadobta az egyik melltartóm.

- Jake! - kiáltottam rá, s gyorsan elraktam a táskámba.

- Nyugi. Senki nem tudja.

- Kérlek.

- Igen?

- Sajnálom. Figyelj, ha nem lenne ilyen a helyzet, tudod, hogy kapva kapnék az alkalmon.

- Tudom. Ezt hívják szívásnak. De..nem lenne kedved elmenni vacsorázni valahova?

- De, szívesen. - megszólalt a telefonom. - Bocsi, de ezt fel kell vennem.

- Ja, persze. Hozok valami üdítőt.

- Szia. Mit akarsz?

- Szia. Meg akartam kérdezni, hogy nincs kedved elmenni valamikor valahova meginni valamit? Vagy esetleg kajálni.

- Harry...már megmondtam.

- De, Emma. Mint a régi ismerősök. Benne lennél?

- Ajh..rendben. Mikor?

- Ma?

- Programon van. De, holnap?

- Nekem megfelel. Akkor holnap!

- Igen. Szia.

Kb. 2 órát lehetettem a hotelbe Jake-kel. Sokat beszélgettünk, iszogattunk, aztán hazamentem átöltözni, fürödni. Még el se kezdődött a suli, de már zajlik az élet.

Este 7-kor csöngettek az ajtón. Persze, Nadiát mindenbe beleavattam. Furcsállotta a helyzetet, de rám hagyta végül.

Kinyitottam az ajtót, felkaptam a táskám, beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.

Nem érdekelt semmi. Most az egyszer nem érdekelt, hogy lefotóznak és következő naptól mi leszünk a téma. Jake és én tudtuk az igazságot, vagyis, hogy mi van kettőnk között, és ez épp elég volt.

Az étterem neve érdekes volt, hiszen hasonlított egy magyar név becenevére: Zizzino.

- Voltál már itt? - kérdezte.

- Igen, párszor.

- Mesélj. Milyen az egyetem?

- Hétfőn kezdődik, de be kell valljam félek egy kicsit.

- Miért?

- Hogy milyen lesz. Ha nem lettem volna ilyen sokat Angliában, akkor a nyelvtől is félnék, de mivel voltam ezért attól nem.

- Hát igen. Szinte perfekt vagy angolból.

- Köszi.

- És most mit fogsz tanulni? Vagy minek tanulsz?

- Most nyelvésznek fogok tanulni, tehát angolt fogok tanulni. Aztán közbe elkezdem a stewardess tanfolyamot, aztán vagy a tolmács vagy a rendezvényszervező tanfolyamot. Még nem tudom.

- Ooo.

És így folyt a beszélgetés köztünk. Közben megettük a vacsorát is, plusz elég sokat ittunk, így jó kedvvel hagytuk el az éttermet.

Másnap reggel felmentem Twitterre, Facebookra meg Skypera, hogy tudjak beszélni Laurennel meg Zoéval. Twitterre egy tweet-et írtam: 'Good night with a great friend..:) xx' aztán le is jöttem, mert a lányok jeleztek, hogy fent vannak.

- Sziaaaaaaa London! - üvöltötte Zoé.

- Sziasztok!

- Mizujs, Emma? - szólalt meg Lauren.

- Sok minden. Azt hittem nyugis lesz ez a pár hét, de rosszul gondoltam.

- Mi történt? Mesélj.

- Először is, a Starbucksnál összetalálkoztam Harryvel, aki egy csajjal volt. De még előtte Jake hívott, hogy másnap jön, és 5 napig marad. Aztán amikor mentem haza épp arra jött kocsival Harry és felajánlotta, hogy elvisz. Elfogadtam. Elhívott valahova, de nemet mondtam. Tegnap találkoztam Jake-kel 2x is. Egyszer a szállodájában, másodszorra meg elmentünk este a Zizzinoba vacsorázni. Ja, és ma este meg Harry-vel találkozom.

- Ajha. - ennyit tudott csak kinyögni Zoé.

- Hát..Londonban sose unalmas az élet, főleg ha rólunk volt/van szó. Vagy éppenséggel rólad. - tette hozzá Lauren.

- Jaja.

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán leléptem, mert Nadiával mentünk vásárolni, plusz Julie-ért is el kellett mennünk utána.

Este 5-kor hazakeveredtünk. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam, felöltöztem és fél7 körül készen voltam.

'I'll be there at 7 .xx' - írta Harry.

'Okay, I’m ready J x' - egyből visszaírtam.

7.20-kor leparkolt a kocsival. Meg se vártam, hogy kiszálljon, már mentem is a kocsihoz.

- Sokat vártál?

- El tudtam magam foglalni, maradjunk ennyiben.

Elmentünk a Hyde Parkba sétálni. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk, s volt, amikor majdnem elestünk a röhögéstől. Semmi nem változott. Séta közben megálltunk egy kis büfénél. Olyan volt, mintha egy filmben lennénk, de mégse. Azt mondogattam, hogy Harry csak barát, de nem így van. Harry sose lesz nekem olyan, mint egy barát. Mindig több lesz annál. Persze, úgy beszélek, mintha 5 évet jártunk volna, de az a 11 hónap olyan volt.

- Emma, szeretnék valamit tisztázni.

- Hallgatlak.

- Az a lány, aki velem volt múltkor az egy régi ismerősöm ennyi.

- És ezt most mért mondod el?

- Ezért. - s megcsókolt.