3/5.rész

*Emma*

Amikor Laurent megláttam a mosdóba kétségbeesett arccal, azonnal tudtam, hogy történt valami. Amikor rákérdeztem tagadta, de úgyis kiderítem. Visszamentem a szobába, ahol Harry még mindig pucéran aludt az ágyon. Halkan beosontam, odahajoltam hozzá, hogy megpusziljam, de ő magával rántott, és így én kerültem alulra.

- Háhá. Mi ez az ing rajtad? - kérdezte.

- Ki kellett menjek a mosdóba. De te hogy-hogy már fenn vagy?

- Drága, már délután 1 óra van.

- Komoly? Akkor elnéztem az órát.

- Na, gyere vegyük le ezt az inget..

- Harry.. - szóltam rá. Bármilyen nehéz is volt ellenállni neki, meg kellett próbálnom.

- Jól van...

- Viszont van egy jó hírem. Holnap költözök! - vigyorogtam, mint a tejbe tök.

- Végre! - ölelt meg.

- De, most. Öltözz fel, s lefelé!

- Miért? A fiúk már megszokták.

- Tudod, itt van Dan, El és még ki tudja kik. - nem akartam elmondani, hogy Lau-t is láttam.

Lementünk reggelizni, s ott találtuk Louist, Eleanort, Liamet, Daniellet, Zaynt és Perriet. Egy bandatag hiányzott csak, plusz a két lány. A ház állapotáról nem beszélnék. Ahogy a ház belseje kinézett az valami katasztrófa volt.

- Srácok, hol van Niall? - tette fel a kérdést Liam.

- Megkeresem. – mondtam, s szerencsémre mindenki belegyezett. Benéztem az összes szobába, és persze, hogy a legutolsóba találtam meg. Benyitottam, s megláttam az alvó Niallt az ágyon, de senki más nem volt a szobában.

- Niall! - szólongattam. Kipislogott, majd hirtelen kipattantak a szemei.

- Hol van...? - kezdte el, de nem fejezte be.

- Ki?

- Senki. Mindjárt lemegyek. Kösz, hogy szóltál.

- Nincsmit. - Kezdett összeállni a kép.

*Lauren szemszöge*

Olyan gyorsan történt minden. Az utazás, a szilveszter, a 'nagy' találkozás. Nem gondoltam volna, hogy még mindig úgy el tud varázsolni, mint régebben. Hogy csinálja? Nem tudom. Mért esek vissza? Mert..még mindig szeretem. Petivel való szakításom nagyon megviselt. Nem annyira, mint a Niall-el való, de amikor szakítottunk egyből Niall-re gondoltam. Arra, hogy ha ő most itt lenne egyből meg tudna vigasztalni. De..nem volt.

*Emma szemszöge*

Lauren keresésére indultam. Rögtön a kertbe mentem és meg is találtam. Ott ült az egyik padon magába roskadva.

- Lau..mi a baj?

- Semmi. - elfordult.

- Tudom.

- Honnan? - fordult felém nagyra nyitott szemekkel.

- Maradjunk annyiban, hogy összeállt a kép.

- Emma, én nem ezt akartam. Nem tudom mi történt.

- Semmi baj. Ez mindenkivel megesik.

- Igazán?

- Na, jó, talán nem mindenkivel, de sok emberrel megtörtént már.

- Szánalmas vagyok.

- Dehogy vagy az. Okos, ügyes, szép lány vagy, aki elkövetett egy hibát. Ennyi.

- Nem bírom.

- De..lenne egy kérdésem.

- Igen?

- Hogy történt?

- A ''kis találkozásunk'' után kijöttem, megtalált, leült, beszélgettünk a többi meg...jött magától.

- Áhh..értem. Na, figyelj, most bejössz, eszünk egyet, aztán elmegyünk hozzánk, alszunk egyet és holnap elmegyünk vásárolni. Na, mit szólsz?

- Jó ötlet. De a bemenés nem megy.

- Egyszer úgyis szembe kell nézned vele.

- Tudom. De nem most.

- Hát jó. Ahogy akarod. Hívok egy taxit az utca végére. Otthon találkozunk!

- Rendben. Köszönöm, Emma.

- Ez természetes. - elment. Én meg bementem a többiekhez.

- Hol voltál, édes? - húzódott mellém Harry.

- Felébresztettem Niallt, de ahogy látom már itt van. Meg sétáltam egyet. - hazudtam mindenkinek.

- Emma, nem láttad a... - körbe nézett Niall. - a 'karkötőmet'? - érdekes hasonlatot használt Laurenre, de ő tudja. Szerencse, hogy megértettem mire vagyis kire gondol.

- De.

- És megmondod hol?

- Nálunk van. - kacsintottam.

- Köszi. El is megyek érte. Hello. – hallottuk az ajtót csapódni.

*Lauren szemszöge*

Elindultam az utca végére, s mire odaértem a taxi is megérkezett. Bevágódtam, bemondtam a címet, és elindultunk.

20 perc múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a taxit, bebagtattam a házba, bementem Emma szobájába, és sírtam. Hogy miért? Én se tudom pontosan. Tán azért, mert tudtam, hogy Niall úgyse emlékszik semmire, és nem lesz úgyse folytatása.

*Niall*

Meg kell vele ezt beszélnem. Nem hagyhatom kétségek között. Nem akarom, hogy azt higgye nem emlékszem. Mert igenis emlékszem minden egyes mozdulatra, minden egyes csókra, amit váltottunk, minden kimondott szóra.

Amikor megérkeztem Emmáék házához, kopogtam, de nem nyitotta ki senki. Be akartam nyitni, de zárva volt, így hátulról közelítettem. Jól sejtettem, hogy az ki lesz nyitva.

*Lauren*

Az ágyon feküdtem, és éreztem, ahogy az ágy besüllyed mellettem. Felemeltem a fejem, és megláttam Niallt. Egy darabig csak ültünk egymással szemben. A szemünk beszélt.

- Lauren..azért jöttem, hogy elmondjam mindenre emlékszek.

- Hát csodás.. - felálltam, s járkálni kezdtem föl-alá.

- Bocsi, bocsi. Nem így akartam mondani.

- Akkor hogy?

- Az előző este csodálatos volt. - felállt, megállított. - Amikor megláttalak azt hittem képzelődök. Abban a pillanatban előtört minden régi érzés, emlék. Azok az emlékek.. - sóhajtott. - Minden veled töltött perc csodás volt, ahogy a tegnap este is.

- Niall..

- Shh.. - tette az ujját a szám elé. - Csodás egy este volt, de tudom, hogy vissza kell menned Magyarországra. Nem akarok szomorú búcsúzkodást majd. Maradjunk annyiba, hogy előtörtek belőlünk a régi érzések, és ezért történt meg.

- Minden szó igaz, amit mondtál. Én is ugyanígy érzek/éreztem. De..én nem is ezért vagyok kiborulva.

- Akkor..?

- Niall..nekem..van..valakim. - nyögtem ki végül.

- Ooooo..így már minden más.

- Ne érts félre. Tényleg minden szép volt, s ha lehetne tudod, hogy újra kezdeném, de nem akarok a régi saját csapdámba esni ISMÉT.

- Megértem..

*Niall*

Van valakije..Érdekes. Még jó, hogy nem mondtam többet, mert az még kínosabb lett volna. De mit tehetnék ha őrülten szeretem még mindig?

*Lauren*

Teljesen megijedtem. Van valakim? Normális vagyok? 5 percre rá megérkezett Emma, Nadia, Zoé és Harry.

- Hahó! - szólított Emma.

- Menj be a szekrénybe. - suttogtam Niall-nek.

- Mi?

- Gyerünk. Gyorsan. - s betuszkoltam, mielőtt kinyitódott volna az ajtó.

- Lauren! - futott oda hozzám Zoé.

- Zoé! - öleltük megegymást majd ránéztem Emmára. - Emma..

- Harry, drágám, magunkra hagynál? Majd később felhívlak.

- Rendben. Női dolgok.. - forgatta a szemét.

- Mi a baj? - jött oda hozzám. Erre kinyitottam a szekrényt, s megpillantotta Niallt.

*Emma*

 Azt hittem rosszul látok. Niall a szekrényemben. Ez is új.

- Mit csinálsz te a szekrényemben?

- Lau lökött be.

- Ja.

- Niall, magunkra hagynál? - kérte Lauren.

- Persze. Sziasztok.

- Hello. - köszöntünk kórusban.

- Mi történt? - s mindanyian levetődtünk az ágyamra.

- Niall idejött, elkezdte a monológját, hogy ő mennyire szeret és, hogy mindenre emlékszik..

- De ez tök jó! - örültem.

- Nem, nem jó Emma! - ugrott fel idegesen.

- Én meg nem értek semmit. - fakadt ki Zoé.

- Mi a baj Lauren?

- Nem akarom megint ugyanazt eljátszani, amit 2 éve. És már nem is tudnám.

- Ez hogy érted?

- Azt mondtam neki, hogy van valakim. - mindketten tágra nyílt szemekkel néztünk Laurenre.

- Hogy mi van??? - fakadtam ki most én.

- Tudom, de nem tudtam mást megoldást kitalálni.

- Mért nem mondtad meg neki az igazságot? Az nem fájt volna neki annyira. - itt már kiabáltunk egymással.

- Honnan tudod, hogy ez fájt neki?

- Te mondtad, hogy bevallotta, hogy szeret.

- Nem vallotta be, csak körülírta.

- Lauren, miért nem tudsz egyszer, csak egyszer a szívedre hallgatni..

- Mert most nem ő dönt. Megint legyen az ami 2 éve? Szenvedjek nap, mint nap? Ezt akarod?

- Dehogyis.

- Akkor? Attól még, hogy te újra összejöttél Harryvel, amit nem értek miért, nem kell mindenki mást újra összehozni. - kiment, s becsapta maga mögött az ajtót.

- Mi volt ez? - kérdezte Zoé.

- Ha akarja, majd elmondja. - feküdtem le az ágyra.

3/4.rész

Teltek a napok, hónapok. Elérkezett december. December 20.a volt, és én a reptéren ültem.

- Akkor szilveszterkor, ahogy megbeszéltük. - mondtam búcsú gyanánt.

- Addigra gondold meg az ajánlatom.

- Rendben. Ja, és hozom a csajokat is!

- Oké.

Jó volt újra együtt lenni az egész családdal. Finomakat ettünk, ittunk, sokat meséltem, és sokat babáztam, hiszen unokatesómnak a lánya augusztusban töltötte be a harmadik életévét, és a fiúk pedig 1 éves lett még márciusban.

December 30-án este indult a gépünk, de még előtte való napokban találkoztam pár régi baráttal. 30-án 5-kor indult a gépünk.

31.e volt, és a szilveszterre készültünk. Harry-vel nem találkoztunk előző este, hanem azt beszéltük meg, hogy majd a bulin.

- Na, lányok? Hogy álltok?

- Készek vagyunk.

- Akkor indulás!

A taxi épp időben érkezett. Mind a 4-en beszálltunk, bemondtam a címet és gyorsan oda is értünk.

Mikor szálltunk ki a kocsiból, hallottuk, ahogy a zene dübörög. Bementünk, s Harry keresésére indultam. A lányok meg elmentek körbenézni. Azonnal meg is találtam őt.

- Emma! - jött felém széttárt karokkal.

- Szia. Nagyon hiányoztál!

- Te is. Hol vannak a lányok?

- Elmentek körbenézni.

- Tudják?

- Nem..

- És gondolkodtál az ajánlatomon? - megfordított, s magához szorított. - Jól áll neked ez a ruha. Remélem, tudod, hogy nem lesz rajtad sokáig.

- Na, de Harry! - nevettem. Ekkor megjelenek a lányok.

- Harry? - nézett Lauren.

- Hé haver, hallottad, hogy Olly.. - kezdte el Niall, de rögtön abba is hagyta, mikor meglátta Lau-t, s Zoét.

- Niall? - folytatta Lauren.

- Lauren? Zoé? - mind a hárman felém fordultak nem mosolygós arccal. - Emma??

- Hát..ööö meg tudom magyarázni.

- Emma, tudnál segíteni? - futott oda hozzám Perrie. Na, már csak ez hiányzott. - Ooo.. sziasztok. Perrie vagyok..ti pedig Emma barátai?

- Igen, de a barátok nem szoktak hazudni egymásnak, ahogy tudom. - mondta Lau.

- Te ki vagy? - kérdezte Zoé.

- Zayn barátnője. - na, ekkor mindenkinek kitágultak a szemei.

- Lányok! Hé! Megbeszéltük, hogy együtt szilveszterezünk, de Harry is meghívott, és gondoltam jó ötlet lesz. Na, jó tévedtem. Sajnálom. Ha akarjátok elmehetünk..

- Nem kell. Jó lesz. Van valahol pia? - ment el Lau. Zoé odébb húzott.

- Em, ő tényleg Zayn bnője?

- Igen, és nagyon kedves, aranyos lány.

- Ha te mondod. - mire visszaértünk Perrie-hez, Niall-hez és Harry-hez, már Zayn is megjelent. Remek.

- Zoé?

- Hello. Gratulálok! Most megyek iszom valamit.

- Őő..oké. - szegény gyerek magához sem tért.

- Mit keres itt Zoé? - fordult felénk. Én okosan lapítottam, de nem voltam elég ügyes.

- Lau is itt van, de ne tőlünk kérdezd. - biccentette fejét Niall felém.

- Jó, jó. Meghívtam őket, de ugyan már. 2 éve volt. Mind a 4-en tovább léptetek már azóta.

- Én lemaradtam. - mondta Perrie.

- Zoé, a volt barátnője. Lauren meg Niallé volt. - magyarázta Harry.

- Sajnálom, Em. Nem kell elmennetek. Igazad van 2 év sok idő. Hagyjuk a témát. Inkább bulizzunk! - mondta Niall, s elmentek, így Harry-vel ketten maradtunk.

- Kell szereznem nekik egy pasit, de csak a ma estére.

- Szerintem.. - de a többi részét a mondatnak nem hallottam, mert elrohantam.

Össze-visszajártam a helyet, hogy találok valakit, de az esély nagyon csekély volt. Épp a táncparkettnél jártam, amikor megláttam Zoé-t egy sráccal táncolni. Rögtön mosolyra húzódott a szám. Már csak Lauren-t kell megkeresnem. Körbe pásztáztam az egész házat, de sehol se találtam. Végül a kertben láttam meg egy bizonyos személlyel. Mi a fene...?! Ezen még inkább elmosolyodtam. A házba visszatérve Harry-be ütköztem.

- Emma, téged kereslek már mindenhol. Nagyon eltűntél.

- Tudom. Bocsi, csak Zoét meg Lau-t kerestem.

- És megtaláltad őket?

- Igen.

- Akkor jó.

- Menjünk táncolni, meg inni! - fogtam meg a kezét, hogy a táncparkett felé húzzam, de visszarántott.

- Jó, de lenne egy kérdésem. Mit válaszolsz az ajánlatomra?

- Odaköltözök.

- Ez az! - felemelt, s megpörgetett.

*Lauren*

Kis sokk-ként ért, hogy Niall is itt van. Na, persze az is, hogy a többi fiú is itt van, de hogy Niall. A 'kis' találkozásunk után el kellett menjek inni valamit. A táncparkett felé vettem az irányt, de meggondoltam magam, és inkább a kertben lyukadtam ki. Találtam egy padot a csodaszép szökőkút előtt, így arra leültem.

Mit keresek itt? - kérdeztem magamtól minden percben. 2 éve volt, hogy szakítottunk, de én még se vagyok túl rajta. Még mindig szeretem. Azt akarom, hogy magához öleljen, és, hogy újra fontos legyek neki, mint régen.

Hirtelen megjelent előttem valaki. Felnéztem, s egy szőke hajú kék szemű ír srác nézett velem szembe.

- Szia. Leülhetek? - kérdezte.

- Persze. Gyere. - Ne, ne ülj le, mert félek, hogy újra beléd esek, még jobban.

- Hogy vagy? Rég.. - de itt elakadt a hangja.

- Megvagyok, köszi kérdésed. Te? Hallom jól megy a banda élete még most is.

- Igen, igen. Minden rendben. - Majd bekövetkezett az, ami soha eddig nem. Egy hosszú 'kínos' csend. Majd, szokásomhoz híven megtörtem a csendet.

- Niall..ez nekünk nem megy. Vagyis nekem nem. Nézzünk szembe a tényekkel, mi sose leszünk barátok.

- Tudom, és ez megőrjít. - És kiveséztük a dolgokat. Nagyon jó volt vele beszélgetni, ismét. Ennek az évnek ez a csúcspontja, esküszöm. Fantasztikusan éreztem magam Vele. Újra. És most éreztem, hogy minden olyan, mint régen. Szinte semmit se változott.

*Zoé*

Mikor megláttam Harryt Emma oldalán, tudtam, hogy ez egy jó este lesz. Majd megjelent egy szőke, fehér bőrű lány, akit nem is ismertem, aztán később, persze, kiderült, hogy Zayn barátnője. Na, ekkor azt hittem fejbe lövöm magam, vagy inkább Emmát. Igen, igen 2 éve volt, de az ilyen nem múlik el egy hamar, úgy hogy szinte mindennap látod őket újságokban és minden róluk szól az interneten. A kínos találkozás után el kellett menjek inni valami..erőset. A bárpult felé vettem az irányt, s ott találkoztam Louis-val, meg Eleanor-ral.

- Sziasztok! - köszöntem hangosan.

- Zoé? - nézett rám Louis, mintha nem ismert volna fel. 2 éve pont nem így néztem ki. Mondjuk, annyira sokat nem változtam, de a hajam rövidebb, sokkal barnább, már-már fekete, és nőiesebb lettem.

- Igen, én vagyok.

- Úristen. Tényleg te vagy! - ugrott fel Louis, s megölelt. - Mióta nem is találkoztunk? 1 éve?

- Kb. Nem most volt.

- Hát nem. Megváltoztál.

- Jó újra látni Zoé. - jött mellém El, majd ő is megölelt. Vele elég sokszor találkoztam, így nem volt nagy egymásba borulás. - Drágám, elmegyek köszönök pár barátomnak. Mindjárt jövök.

- Rendben. Szia.

- Szia. - s megcsókolták egymást. Még mindig cukik együtt.

- Csodállak titeket.

- Köszi. Amúgy én is. Sose gondoltam volna, hogy eddig húzzuk, de nem bánom. Egyáltalán nem, sőt imádom.

- Meg hiszem azt.

- És mi van veled meg a pasikkal?

- Az egy külön téma.

- Van időnk éjfélig.

Elmeséltem neki Balázst. Hogy mi volt, hogy volt. Néhány részlet meglepően érte, de néhány dolgon elmosolyodott. A tökéletes hallgató. Louis mindig meghallgatott, ha valami gond volt. Liam-et képzeltem el inkább ilyennek, persze, vele is nagyon sokat beszéltem ilyenekről, sőt a legtöbbször hozzá fordultam tanácsért, de Louis az örök hallgató. Jó volt kiadni magamból mindent egy ilyen embernek, mint Louis.

A nagy beszélgetésünk után elmentem a táncparkettre Louis-val, majd szétváltunk, mert ő El-lel táncolt, én meg egy random csávóval. Zayn-nal való találkozásunk után elterveztem, hogy jól fogom magam érezni. És be is vált.

*Emma*

El-nek és Dani-nek is küldtem egy sms-t, hogy odaköltözöm Harry-hez. Azért küldtem nekik, mert ők beszéltek rá, vagyis ők noszogattak, hogy igenis költözzek oda. Csak ennyit írtak vissza: 'Yey!:D' Majd tovább táncoltunk.

A másnapról inkább nem beszélnék. Nekem nem volt fejfájásom, de mindenki másnak igen. Nálam a másnaposság ott mutatkozott, hogy hányingerem volt egész nap. Elég korán felkeltem, mert mosdóba kellett menjek. A ruháimat nem akartam felvenni, így kivettem a szekrényből Harry egyik ingjét, s kifutottam.

*Lauren*

Másnap mikor nagy nehezen kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy nem ott vagyok, ahol kéne. Beparáztam. Majd az ágy másik oldalára néztem, s Niall feküdt mellettem. - Úristen! Ne..ne..ne. Ugye nem?- kiáltottam magamba. Gyorsan kikeltem, felkaptam a ruháimat, kisuhantam a szobából, egyenesen a fürdőszobába. Felöltöztem, megmostam az arcom, felfogtam a hajam, s a tükörbe néztem. Lauren, ezt jól megcsináltad. Ez a mondat kavargott bennem. Majd hirtelen kinyílt az ajtó, s Emmát pillantottam meg, aki a WC felé futott. Ő már kevésbé pillantott meg engem.

- Lauren? - fordult felém.

- Hello.

- Hát te? Kinél aludtál? - húzogatta a szemöldökét. Na, ilyenkor utálom!

- Senkinél. - majd kirohantam.