1/4. rész

Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, ellöktem magamtól.

-          Bocsi, de ezt nem tehetem meg. – felálltam és elkezdtem fel-alá sétálni.

-          Jaj, ne te kérj bocsánatot. Nem te vagy a hibás. Tudom… Josh-sal jársz.

-          Nem akarom megbántani.

-          Akkor mit akarsz tenni? Kényszerből vele leszel és boldogtalan maradsz vagy szakítasz vele és boldog leszel mással, aki tetszik neked?

-          Tudom, mit akarok tenni. Nem akarom most, amikor alig találkozunk, főleg, hogy együtt vagytok szinte egész nap. Így rosszabb lenne. Ha vége van a turnénak, akkor. Ígérem.

-          Rendben.

-          Nagyon utálom most magam.

-          Miért?

-          1 hete ismerem Josht és két hét múlva meg szakítani akarok vele.

-          Nem tehetsz mást.

-          Tudom. Kellett neked később jönnöd. – néztem rá, majd elmosolyodtam.

-          Sajnálom. Bárcsak visszafordíthatnám az időt.

-          Ne te sajnáld.

Kisebb szünet volt a beszélgetésünk között, majd megtörtem a csendet.

-          Várni fogsz?

-          Igen.

-          Beszélni is fogunk?

-          Igen. Ne kérdezz hülyeségeket.

Megfogta a kezemet és magához húzott. Megölelt, amikor benyitott Louis. Gyorsan ellöktük egymást magunktól. Louis arcáról meglepettség sugárzott. Nem akartam kétségek között hagyni, így behúztam a szobába. Elmondtuk neki a történetet és frankón megmondta, hogy ez így nem lesz jó. Megköszöntem neki ezt a kedvességet.

-          Bocsi, de..

-          Haver, ez így nem jó, ahogy most van. – szakította félbe Harry Louist.

-          Barátom, örülnék neked, ha egy ilyen csajjal járnál, mint Emma, de ugye tudod, hogy Josh a banda tagja és jó haverod.

-          Tudom.

-          Fiúk! Egyszerre egy problémát. Ahajaj, látom még nem ismertek. – dobtam egy kacsintást.

-          Hmm.. – mindketten néztek rám, mintha aki nem látott még fehér embert.

-          Srácok? Itt vagytok?

-          Azt hittük mondasz még valamit. – közölte Louis.

-          Na, menjünk vissza a többiekhez.

Lementünk. Pont a lépcső utolsó fokán álltam, amikor Lauren és Zoé letámadott, hogy Ashley rosszul van. Odamentem hozzá. Semmi komoly baja nem volt, csak hiányzott neki Chris. Igaziból Chrissel már szakítottak, 3 héttel mielőtt kijöttünk. Megvigasztaltuk és megkértem Louis-t, hogy vigye haza. Zayn, Niall, Liam, Harry, Danielle, Eleanor és Josh éppen elkezdtek játszani egy játékot, amibe mi nem akartunk benne lenni, így elkülönültünk. Zoé elmesélte, hogy smárolt Zaynnal. Mindhárman tudtuk, hogy innen már csak egyenesen vezet az út. Lauren azt mondta, hogy most egyik se tetszik neki, de Niallel sokat beszélgetett. Miután elmesélte, hogy miről beszélgettek, elküldtük puncsért. Zoéval egymásra néztünk és tudtuk, hogy Laurennek bejön egy kicsit Niall, csak nem akarja elmondani. Vagy talán nem is kicsit…ki tudja nála! Mikor megjött Louis és Lauren is visszatért a puncsokkal, felálltam és odamentem a többiekhez. Üvegezni akartam. Mindenki benne volt. Végig röhögtük az egészet.

Louis pörgetett. Rám mutatott az üveg. Ránéztem és láttam, hogy nem fogom megúszni.

-          Mondjad. Ne kímélj, kérlek.

-          Mersz vagy felelsz?

-          Az, felelsz vagy mersz.. – nevettük el magunkat. – és.. – Josh kiment a mosdóba, mielőtt Louis pörgetett volna, így bevállaltam a mereket. – merek.

-          Akkor. – nézett körbe, mintha ő is Josh-t keresné. – jó. Csókold meg Harryt.

Mindenki lesokkolt. Én is, majd megtettem. Megcsókoltam, vagyis szájra puszit adtam. Josh pont a végére ért oda. Zoét is beszivattam azzal, hogy csókolja meg Zaynt, sőt Zoé pedig Lauren-t, hogy csókolja meg Niall-t. Mindketten megcsinálták, de Lauren arcán inkább kétségeket vettem észre, mintha a csók más lett volna, mint amire számított. Ahogy az arcáról le lehetett olvasni, jobb volt. A csók után Niallről sugárzott a boldogság. Haza fele úton kérdezgettük Laurent, de nem volt hajlandó válaszolni. Hajnali 1-kor értünk haza. Josh ott aludt velem. Nem történt semmi, mert tudtam így még jobban megbántanám. Hajnali 4 körül járt az idő és még mindig nem tudtam elaludni. Harry-n járt az eszem. Úgy gondoltam sétálok egyet. Felkeltem az ágyból, felöltöztem, s elindultam az ajtó fele. Kiléptem az ajtón, s a nyári levegő csapta meg az orrom. A környéken sétálgattam. Miközben mentem visszafele, jött egy sms-em. ’Szia. Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Az a csók. Elképesztő volt. Találkozzunk, kérlek! Ma nem lesz koncertünk. Harry xx’.