1/6.rész

A kávéról teljesen elfeledkeztem.

-          -Nagy volt a sor és már nem volt abból a fajtából, amit szerettek volna.

Kicsit furcsán nézett, hiszen tudta, hogy a Starbucks kávézóba mindig van kávé bármilyen legyen is az. Nem érdekelt, mit gondol. Nagyjából elhitte, ahogy az arcáról leolvastam. Vagy, legalábbis nem kötözködött. Elindult a taxi. Kb. 20 perces volt az út. Alig beszélgettünk, inkább mindketten csak bámultunk kifelé az ablakon. Mikor megérkeztünk, kurtán elköszöntem tőle és berohantam a házba. Elmeséltem a lányoknak mi volt. Ugyan próbáltak vigasztalni, de ők is tudták, hogy ezen nekem, egyedül kell túl lennem, úgyhogy kicsit később fogtam magam és elmentem venni egy jó forró fürdőt, hátha azalatt kicsit ráncba tudom szedni a gondolataim.

*Emma szemszöge*.

Később megjelent az ajtóban Niall és Louis.

-          -Szia Emma. – köszöntek.

-          -Sziasztok! Mit kerestek itt?- lepődtem meg.

-          -Josh-ért jöttünk.

Kérdőn néztem rájuk.

-          -Az estétek miatt. – súgta Louis és rám kacsintott, mintha nem is tudom mire készülnénk Harry-vel.

-         -Ja. Köszönöm! – öleltem meg a srácokat.

Közben odajött Josh is.

-         - Mi van itt? Áh. Sziasztok. Hát ti?

-          -Érted jöttünk.

-          -Na, hova mennénk?- kérdezte, mit sem sejtve a háta mögött folyó dolgokról. Azért egy kicsit még mindig furcsán éreztem magam emiatt az egész miatt.

-          -Először is a Nandosba, mert Niall éhes, mint mindig, utána meg beülnénk valahova inni. Benne vagy?

Niallen már egyikőnk se lepődött meg, hiszen akármikor találkoztunk vele csak evett, evett és evett.

-          -Persze. – odafordult hozzám, miközben a kabátjáért nyúlt. – Nem baj, drágám?

-          -Dehogyis. Menj csak. Majd holnap beszélünk.

-          -Nem fogsz unatkozni?- Viccelsz? gondoltam.

-          -Itt vannak a lányok. Elleszünk.- válaszoltam csak ezt végül.

-          -De ti nem azt mondtátok, hogy programotok van? – nézett Ashleyre, Laurenre és Nadiára, akik pár percig csak álltak, mint akik azt se tudják, hogy hol vannak. Végül Lauren törte meg a csendet mint általában. Áldottam ezért a jó szokásáért!

-          -De. De az holnapig várhat. Meg annyira nem volt sürgős. Szóval ne félts minket.

-          -Igen, igen. – helyeselt a két lány.

Izgultam, hogy nem fog-e feltűnni neki, hogy hazudunk, de szerencsére nem.

-          -Rendben. Akkor majd holnap beszélünk. Sziasztok. – adott egy puszit, s becsukta az ajtót maga után.

-          -Imádlak titeket. Meghálálom, ígérem, de most sietek.

-          -Ez csak természetes...mármint, hogy imádsz minket!- mosolyogtak rám szélesen.- Reméljük, jól alakul az estéd. – mondták végül, miközben én berohantam a fürdőszobába, ahonnan épp Zoé jött kifelé. Gyorsan lefürödtem. Átmentem a gardróbomba, hogy kiválasszak egy ruhát. Nem akartam túl kihívónak tűnni, ezért egy topot és egy hosszú farmert húztam fel, plusz egy nyakláncot, amit anyuéktól kaptam 16. szülinapomra. Negyed 6 körül Harry odaért a házunkhoz. Elköszöntem a lányoktól, s beszálltam a kocsiba.

*Eközben a srácok a Nandosban*

- Ööö..Harry hol van? – kérdezte Josh. Kínos csend. Ajaj.