1/7.rész

-          Öööö..tegnap a bulin megismerkedett egy lánnyal és vele találkozik. – mondta végül Louis.

-          Na, ennek örülök. – mondta és beletemetkezett a kajálásba.

-          Igen. Mi is. – nézett össze a 4 srác.

*Eközben Harryvel a kocsiban*

Végig beszéltük az utat. 20 perc volt, de még se tűnt annyinak. Vele gyorsabban ment az idő, mint bárki mással. Mikor odaértünk beinvitált a konyhába. Bementem. Ahogy az illatokból éreztem, vacsorát főzött. Amikor megláttam az asztalt megterítve, már biztos voltam benne. Leültem az asztalhoz. Nagyon kedves és aranyos volt. Kiszolgált mindennel, s a vacsorát is ő maga főzte. Legalábbis ezt állította, én pedig készségesen elhittem neki. Mikor végeztünk elővett a hűtőből egy üveg előre behűtött pezsgőt és bementünk a nappaliba. Annyira szép volt. Régi módi és mégis modern. A két srác nagyon jól összerakta ezt a két kombinációt. Leültünk a kanapéra és a pezsgőt a kis asztalra rakta.

-          Mire koccintsunk? – kérdeztem.

-          A megismerkedésünkre. – mosolygott rám.

Koccintottunk és belemerültünk a beszélgetésbe. Elfeküdtem. A fejemet az ölébe tettem és így beszélgettünk. Nagyon sokat beszélgettünk, miközben ő a hajammal játszadozott. Sok mindent megtudtam róla. Azt is, hogy nagyon szoros a kapcsolata a családjával, főleg az anyukájával. Én is sokat meséltem neki, s azt is elmondtam, hogy igaziból rajongók vagyunk, de rögtön meg is nyugtattam, hogy nem abból a ’hardcore’ fajtából. Mi inkább a ’csendben, a háttérben meghúzódó’ rajongótömeget képviseltük. Nem sokat felelt, csak mosolygott és annyit tett hozzá, hogy nem érdekli.

-          Ameddig nem sikítozol a fülembe, persze. – röhögte el magát.

-          Haha. Vicces vagy.

Végük mindketten nevetésben törtünk ki.

-          Van még olyan dolog, amit nem mondtál el és ehhez hasonló? – nevetett.

A pezsgős üvegért nyúlt, hogy töltsön még.

-          Nem rég kezdtem el énekelni.

-          Tényleg? Na, ezt eddig nem is mondtad.

-          Most mondom. – mosolyogtam.

-          Na akkor halljuk.

-          Nem. Azt nem. Nem azért mondtam.

-          Na. Kérlek. Az én kedvemért. - mondta, és olyan pillantást vetett rám, amiről tudta, hogy képtelenség neki ellenállni.

-          Na jó. De mit?

-          Amit szeretnél.

-          Okés.. Hmm.. – fél percig sem kellett gondolkodnom s eszembe jutott egy szám. – Megvan. – mosolyogtam rá kacéran.

-          Már félek. – nevetett.

-          Nem kell.

-          Kezdheted.

Victoria Justice – You’re the reason című számot kezdtem el énekelni. http://www.youtube.com/watch?v=ghFZG4qVmXE

-          Nagyon jó hangod van. – közölte és egy mosolyra húzódott a szája.

-          Köszönöm.

-          Tetszett a szám is.

-          Csak neked, csak most. – kacsintottam rá.

Utána még sokat beszéltünk. Beszélgetés közben, észrevettem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Tudtam, hogy szerencsét akar próbálni megint, de nem hagyhattam.

-          Harry. Megbeszéltük.

-          De..már egyszer megtörtént.

-          Igen, de az egy játék volt.

-          És Josh tud róla?

-          Nem. – fordultam el.

-          Látod. Ha egy játék lett volna, akkor tudna róla, de nem mondtad el.

-          Nem értheted.

-          Persze. Állíts be idiótának.

Felállt és elindult a konyha felé.