1/8.rész

Sziasztok!:) Tudom, rövid ez a rész, de a következő, megígérem, hogy hosszabb lesz ;)

-          Harry. Ne várj. Nem, nem vagy idióta. Én vagyok az. – elkaptam a kezét s visszahúztam a kanapéra. A szemébe néztem.

-          Nem vagy idióta. Igazad van. Szemét vagyok. – hajtottam le a fejem.

-          Nézz rám. Emma, nézz rám. Kérlek. – emelte fel a fejem az ujjával. – Nem vagy szemét.

-          Dehogynem. Két barátot összeugrasztok.

-          Nem fogsz minket. Mi nem vagyunk olyanok, mint a lányok. – mosolyogott rám.

Az a mosoly. Harry mosolya. Ilyet senki más nem tudott. Ilyenkor érzem azt, hogy legbelül meghalok.

-          Na, majd meglátjuk. Ha igen akkor ….

-          Akkor? Nem lesz semmi. Én szeretlek.

Felkaptam a fejem.

-          Szeretsz?

-          Igen. Persze, ha te nem, akkor … nem …

-          Kuss! Én is szeretlek..

Egymásra mosolyogtunk és megöleltük egymást. Miután kimondtam kicsit bűnösnek éreztem magam, hiszen Josh-sal járok. Ezzel a mondattal megbántottam őt, tudom, de nem tehettem mást. Egyszerűen ez a srác elveszi a fejemet. Fél éve ismerem, egészen azóta az volt a vágyam, hogy találkozom vele és most még talán több is lehet, de elszúrtam, mert megbántok mindenkit.

-          Most már haza kell mennem. Haza viszel?

-          Persze.

Felkaptam a kabátomat és lementünk az autóhoz. Amikor leértünk Harry telefonja szólalt meg. 2 percig beszélt, majd lerakta.

-          Ki volt az?

-          Louis.

-          Mit akart?

-          Jaj, kis kíváncsi.

-          Jól van na.. – néztem rá a kiskutya szemeimmel. Tudtam, hogy ennek nem tud ellenállni.

-          Tudod, hogy ez a nézés a gyengém. - válaszul csak kárörvendőn rámosolyogtam.- Haza akar jönni és kérdezte, hogy tiszta-e a terep.

-          Értem.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. A házunk előtt még álltunk egy kicsit, amikor ismét megszólalt a telefonja. Nem igaz, hogy Louis direkt ki akar cseszni velünk. Nem gondoltam rá, hogy más keresi. Ilyen későn ki más keresné? Felvette, elfordult, majd gyorsan letette. Visszanézett rám mosolyogva.

-          Ki volt az?

-          Senki.

-          Biztos?

-          Biztos.

-          Oké, oké. Nem kérdeztem semmit. Bocsi.

-          Semmi. Semmi. Mennem kell, majd beszélünk. – puszit nyomott az arcomra. – Szia.

-          Rendben. Szia.

Nem értettem mi a baja. Ki volt az, aki hívta? Ki miatt lett ennyire ideges? Valahogy sejtettem, hogy nem Louis volt az, de végül eldöntöttem, hogy nem idegesítem fel magam rajta. Bementem a házba és a lányok letámadtak.

-          Na mi volt?

-          Semmi érdekes. Főzött vacsorát, beszélgettünk, pezsgőt ittunk. Semmi több.

-          És?

-          Mondom, hogy semmi több.

-          Miért nem?

-          Josh…nem akarom még jobban megbántani.

-          Aj. Ideje lenne szakítani, nem gondolod?

-          De. Meglesz, nyugi.

Mindannyian lefeküdtünk aludni, s másnap délelőtt 11-ig fel sem keltünk.

*Harry szemszöge*

Amikor megcsörrent a telefonom Emma előtt, azt hittem szívbajt kapok. Louis komolyan elakarja rontani az estém? Elővettem a telefonom és egy olyan valakinek a nevét láttam meg, akiét nem szívesen akartam volna látni. Inkább Louis lett volna.