1/20.rész

Hello! Kicsit rövidebb lett, mint az előző, de ha itt nem fejezem be akkor 5 oldalas lett volna ez a fejezet. Sajnos, most egy darabig nem tudok részt hozni, mivel holnap egész nap nem leszek, majd szombaton se biztos, hogy leszek, de azt még meglátjuk:) Vasárnap esetleg látok esélyt rá, hogy hozzak részt;)
Puszi :*

Eltelt 1 és fél nap. Harry 100x hívott és kb. ennyi üzenetet is hagyott. Nem voltam képes vele beszélni. Lassan úgy néztem ki, mint egy vámpír. Elsápadt arc, karikák a szemem alatt, kipirosodott szemek.

Épp ebédeltünk, amikor megszólalt a telefonom megint. A kijelzőre néztem. Most kivételesen nem Harry volt.

-          -Szia Anya. – vonultam el a szobámba.

-          -Szia. Mi újság?

-          -Nem sok.

-          -Olyan furcsa a hangod. Mi a baj?

-          -Hagyjuk.

-          -Emma, mondjad.

-          -Harry..

-          -Az énekes?

-          -Igen.

-          -Mi történt? Várj.

-          -Mi az?

-          -Most láttam egy cikket.

-          -Milyen cikket?

-          -„Emma Miller elfutott Caroline Flack estjéről. A mostani és a volt barátnő nem jönnek ki jól? Harry Styles bajban van.” Mióta vagy te Emma Miller? És Zoé? Mi történik itt?

-          -Azóta vagyok, Emma Miller amióta Londonban vagyok. Müller-t elég nehéz lenne kimondani.

-          -És mi ez az egész?

Elmeséltem anyunak mindent. Lehidalt nem kicsit. Csodálom, hogy ilyen jól bírja, hogy ennyi mindent rázúdítottam.

-          -Anya? Élsz még?

-          -Itt vagyok. Bocsi, de ez most kicsit sok volt.

-          -Nekem mondod? Itt ülök a szobámban kisírt szemekkel és nem tudom, mit csináljak.

-          -Harry keresett?

-          -Ha 100x nem akkor egyszer se.

-          -Szerintem hívd vissza. Beszéljétek meg. Nem fogom az ő pártját, ezt te is tudod. Nem nagyon tetszik nekem ez a kapcsolat, de te tudod.

-          -Rendben. Köszi, Anya. Megyek is. Szia. Szeretlek.

-          -Rendben. Majd hívj. Én is szeretlek. – ezzel letettem.

Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, mielőtt visszahívnám Harry-t. Épp a mikroba raktam be a spagettit, mikor megjelent mögöttem Harry. Hirtelen megfordultam, szemébe néztem, de gyorsan el is vettem.

-          -Emma.. – kezdte lágy hangján. Egy könnycsepp buggyant elő. – Hadd magyarázzam meg.

-          -Nem kell.

-          -De igen is kell. – megfogta a kezem és bárhogyan próbáltam kihúzni a kezem az erős szorításából nem ment, de nem is nagyon akartam ellenkezni. – Gyere. – megfogtam a kezét.

Beültünk a kocsijába, s végül a háza előtt parkoltunk le. Felvezetett, majd a fürdőszoba felé vettük az irányt. Semmit nem értettem. Őszintét megvallva, nem is akartam. Rámutatott egy fogkefére.

-          -Mért mutatod meg nekem a fogkeféd? Fogat mosunk? – egy kicsit feloldottam a hosszasan kitartó kínos feszültséget köztünk. Mindketten felnevettünk.

-          -Mosolyognod kéne! Jól áll neked. – simított végig az arcomon.

-          -Szóval..

-          -Mielőtt elmentél az estéről gondolkoztam.

-          -Hogy hogy szakíts velem?

-          -Mi? Dehogy.

-          -Azt hittem azért vittél oda, hogy így add tudtomra, hogy vége.

-          -Dehogy. Nem akarok szakítani veled.

-          -Akkor?

-          -Két héttel ezelőtt felhívott Caroline, hogy lenne ez az est és menjek el, vagyis a fiúkkal együtt. Azt mondtam neki, hogy elmegyünk, hiszen ott volt Ed is meg Olly is.

-          -Attól még elmondhattad volna nekem?

-          -Igen, tudom. Egy paraszt vagyok.

-          -Hogy mondtad? Nem hallottam. – viccelődtem vele.

-          -Egy paraszt vagyok. – kiáltotta, majd ő is nevetésben tört ki.

-          -Ez igaz! – kiáltott Louis? Ez meg hogy került ide?

-          -Haha, nagyon vicces valaki. – kiáltotta vissza.

-          -Louis?

-          -Van kulcsa.

-          -Ja, értem.

-          -Szóval ott tartottam, hogy el kellett volna mondjam, de nem tudtam hogyan.

-          -Értem.

-          -Haragszol?

-          -Harry. Nem tudom, mit mondjak. Nem haragszom, hanem rosszul esik, hogy nem mondtad el.

-          -Tudom. El kellett volna.

-          -Még nem fejeztem be. De, én szeretlek. Nem csaltál meg, nem szakítottál velem, így nincs, miért haragudjak. Nem tudok rád haragudni. De a fogkefét még mindig nem értem.

-          -A tiéd.

-          -Az enyém?

-          -Igen. Ha bármikor itt akarsz aludni, akkor várlak. – kezembe adott egy kulcsot. Kulcsot? Úristen. Ilyen komoly a helyzet már? Mért félek ennyire? Szeretem, ő is szeret, de még is félek. Ez más.  – Mi a baj?

-          -Félek. – mondtam halkan.

-          -Mitől?

-          -Hogy összetörik a szívem.

-          -Soha nem hagynám ezt. – közelebb hajolt. – Szeretlek és ez sose fog változni.

-          -Én is szeretlek. – s megcsókolt.

-          -Ma nem szeretnél itt aludni? – mondta, mikor ajkaink elváltak.

-          -Szívesen.

Így már el se mentem onnan. Este megnéztünk egy filmet hárman. Louis nem akart már elmenni, miszerint neki társaságra van szüksége, mivel Eleanor-nak el kellett utaznia Manchester-be a suli miatt. Film közben megvacsoráztunk. Igaziból, pizzát rendeltünk és azt tömtük magunkba. Sokat nevettünk a filmen, de általában Louis-n. Ahogy eljátszotta a hollywood-i szerelmeseket, feledhetetlen volt. Mai napig nevetek azon az esti filmezésen.

Film után Louis elvonult az egyik vendégszobába, mi meg felmentünk Harry szobájába. Lefürödtünk, persze, nem együtt, majd ágyba bújtunk. Még sokat beszélgettünk, aztán éjfél-1 körül elaludtunk.