1/14.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Hosszabb lett, mint a többi, kiengesztelésképpen:) Jó olvasást!

Épp kezdtem volna felállni és elmenni, mikor Harry megfogta a kezem és visszahúzott az ölébe. Sokáig csak néztünk egymás szemébe, majd egyre közeledett felém és egyszer csak ajkai az én ajkaimon voltak. Nagyon sokáig nem tudtunk elszakadni. Ez a csók teljesen más volt. Éreztem benne, hogy többet akar. Mikor először kimondta náluk, hogy szeret, nem voltam benne biztos, hiszen azt gondoltam, hogy azért mondja, mert Josh-sal járok és így izgalmas volt. De ezután a csók után tudtam, hogy nem. Igazat mondott…biztos voltam benne!

-          -Bocsánat. Igazad van. Sajnálom. – mondta, miközben levegő után kapkodtunk a csókunk után.

-          -Semmi baj. – mosolyogtam rá, olyan igazi tejbe tök módjára.

Beszélgettünk, iszogattunk, mikor egyszer csak megjelent Zayn.

-          -Sziasztok. – ült le Harry mellé. Sose értettem mért Harry mellé ül mindenki. Nem harapok!!!

-          -Szia. Mi a helyzet? – kérdeztem.

-          -Hogy lehetek ilyen? – és mindannyiunk szeme megakadt Zoén és Neden.

-          -Szerintem még nincs minden veszve. Ned-del nem fog sokáig tartani. Túlságosan is oda van érted. – Hupsz. Talán ezt nem kellett volna, de nem baj. Legalább Zayn is észbe kap, hogy hülyeséget csinált. Talán.

-          -Tényleg? Én nem úgy láttam…

-          -Mert?

-          -Ned nemrég randira hívta holnapra és szemrebbenés nélkül igent mondott.

-          -Nem tudom mit vársz tőle! Azt mondtad neki, hogy nem akarsz több lenni neki, mint barát…miért várna a semmire? Sajnálom, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy az a csók neki többet jelentett, mint neked. -Ezek szerint. – de az utolsó mondatot csak halkan tettem hozzá.

-          -Nekem is többet jelentett, de én azt hittem, hogy ő nem akarja! Basszus.

Erre a baklövésre már nem tudtam mit mondani, sőt Harry se. Még beszélgettünk, majd elmentünk táncolni. Zayn nem jött. Azt mondta, kell neki egy kis friss levegő, ami nála a cigit jelentette. Így tehát ketten maradtunk Harryvel. Táncoltunk, az összes létező, általunk ismert figurát bevetve.. Na jó, mondjuk a pasinak általában nem sokat kell csinálni. Szóval, csak én táncoltam, miközben kisebb csókokat váltottunk. 

Hajnali 5 óra volt, mikor véget ért a buli. Csak mi maradtunk. Harry, Zayn, Niall, Liam, Louis, Nick, Danielle, Eleanor, Zoé, Lauren, Ashley, Nadia és én. Így együtt, 12-en indultunk el hozzánk. Út közben végre tudtam nyugodtan beszélgetni Nadiá-val. Mi lemaradtunk egy kicsit a többiektől.

-          -Nadia, nagyon sajnálom. Nem akartam jelenetet rendezni, de abban a pillanatban, annyira ideges lettem, hogy nem tudtam parancsolni magamnak. - próbáltam elővenni a legaranyosabb szomorú kutya szemeimet, csak a hatás kedvéért.

-          -Megértem, de igaz, hogy megcsalt?

-          -Igen. - vallottam be egyszerűen. - Louis mondta el…még a buli elején.

-          -Húha. De jól vagy?

-          -Persze. Utána beszéltem Josh-sal és letisztáztunk mindent. Ja, és mielőtt elfelejtem, ő is bocsánatot kér.

-          -Elfogadva. - mosolygott rám. - És mi van Harryvel? – elkezdte a szemöldökét húzogatni.

-          -Nem tudom. Elvileg, most együtt vagyunk.

-          -Remélem gyakorlatilag is.

-          -Én is. De majd alakul.

-          -Persze.

Később csatlakoztunk a többiekhez is. Szerencsére, ilyenkor hajnalban nem igazán vannak lesifotósok vagy rajongók, így nyugodtan sétáltunk végig az utcákon. Nem kellett tartanunk kellemetlen vakuvillogásoktól, vagy sikítozó, esetleg síró, önkívületi állapotban lévő lányoktól. Mire hazaértünk már 6 óra volt. Mindenki ott aludt el, ahol épp érte az álom. Ágyon, fotelben, kanapén, széken vagy éppen a földön. Délután 1 óra volt, mikor felkeltem. Én, szerencsére, ágyon aludtam Harryvel. Le akartam lépni, de éreztem, hogy valaki van az ágy mellett, lepillantottam és Louis-t láttam meg, a földön. Elkezdtem kuncogni, de megpróbáltam, amennyire csak lehetett, csendben maradni. Felvettem a papucsomat és kisurrantam a konyhába. Csináltam magamnak kávét, majd rájöttem, hogy inkább többet csinálok, mert ha mindenki felkel majd, akkor szükségük lesz rá. Pár perccel később Louis is csatlakozott hozzám.

-          -Szia. Hogy aludtál? – kíváncsiskodtam, hiszen nem mindennapos, hogy az ember a földön alszik.

-          -Szia. Egészen jól, ahhoz képest, hogy este lerúgtál. – Hogy mi? Lerúgtam volna?

-          -Bocsi, de mért feküdtél oda mellénk?

-          -Mert máshol nem volt hely.

-          -Bocsi még egyszer.

-          -Semmi baj. És te hogy aludtál?

-          -Remekül. – remélem érezte az iróniát.

-           -Mi nem volt jó? Az, hogy te ágyon aludtál vagy az, hogy a pasiddal Harryvel együtt aludtál? -  majd nevetett egyet. Elég vicces volt ahogy előadta.

-          -Haha. Hagyjuk.

-          -Hát jó. Van kávé?

-          -Persze. Gondoltam, hogy kelleni fog. – kuncogtam magam elé.

-          -Vicces vagy így kora reggel.

-          -Drágám, - megsimogattam a karját. – a kora reggel akkor volt, amikor hazaértünk. – majd a kezébe nyomtam a kávés bögrét.

-          -Köszi.

-          -Nincs mit. – majd leültünk mindketten az asztalhoz.

-          -Na mesélj. – mondta Louis széles mosollyal az arcán.

-          -Mit? Harryre gondolsz?

-          -Nem, az anyukádra gondoltam.

-          -Ja, remekül megvan, köszöni szépen. – majd mindketten elröhögtük magunkat. – Félre téve a viccet, most úgy néz ki, hogy együtt vagyunk és minden rendben.

-          -És gyakorlatilag?

-          -Hát ez az amit nem tudok. Ha felkel, akkor majd leülök vele beszélgetni erről. – mondtam, de érezte Louis a hangomon, hogy valami nincs rendben.

-          -Mi a baj, Em?

-          -Öhmm..Tudod, tegnap miután leüvöltöttem Josh fejét és kirohantam..

-          -Igen, az elég durva volt. Nem kellett volna azért annyira durvának lenned. – szakított félbe.

-          -Igen, tudom. De hallgass végig.

-          -Rendben. Bocsi.

-          -Semmi baj. Szóval, kirohantam és Josh utánam jött.

-          -És?

-          -És megbeszéltük a dolgokat. De viszont beszélgettünk Harryről is. – ekkor Louis elég érdekes arcot vágott. – Tudom, furcsán hangzik, de mondta, hogy mondjam el neki én meg kitálaltam neki. -Ezt a dolgot nem kell szó szerint értelmezni, de mondhatjuk, hogy Harryről való mesélésem a volt barátomnak elég nagy megnyílást jelentett. Vagy csak én érzem ezt így?- És olyanokat mondtam neki, kérdeztem tőle, amikre még mindig nem tudom a választ.

-          -Mint például? Mondjad aztán megpróbálok segíteni.

-          -Elég sok dolgot hallottam a nő ügyeiről.

-          -Áh, már értem. Valahogy éreztem, de nem mentem volna biztosra.

-          -Mit csináljak?

Ekkor jelent meg Harry is. Morcos volt, mint minden reggel. Sőt most nem csak álmos volt, hanem másnapos is. Odajött hozzám és megpuszilt. Ekkor kicsit kezdett fel felé húzódni a szája széle. Majd elment a konyhába kávéért.

-          -Szerintem beszélj vele erről. – súgta oda nekem Louis.

-          -Rendben.

Ekkor kezdett el mindenki ébredezni. Mindenki megitta a kávéját, reggelizni viszont senkinek nem volt kedve. Mi, Louis meg én, azért csináltunk magunknak tojásrántottát, mivel kezdtünk éhesek lenni. Végig röhögtük az egészet. Louis még viccesebb főzés közbe, mint amúgy. Eleanor-nak sikerült kifognia egy ilyen rendes srácot, mint Louis. Nem mindennapi fickó, az egyszer már biztos.

Délután 4 körül járt az idő, amikor a fiúk, Danielle és Eleanor is elment. Zoé nem sokkal utána ment el a randevúra, a Neddel való randevúra. Lányokkal beraktunk egy filmet és azt kezdtük el nézni. Kb. 10 perce néztük a filmet, amikor kopogtattak. Én nyitottam ajtót. Harry és Zayn állt ott tétlenül. Egyedül Zaynt nem értettem. Azt hittem, hogy itt hagyott valamit, de tévedtem.

-          -Sziasztok! – jött be Harry. Puszit nyomott az arcomra, majd levetődött a kanapéra a lányok közé.

-          -Szia Emma! Zoé itthon van?

-          -Szia. Nincs. Ma van a randija, tudod.

-          -Ja, tényleg. – majd kis gondolkozás után így felelt. – Nem baj, megvárom. – ezzel társulva a többi filmet néző kanapén üldögélő lányokhoz és Harryhez.

-          -Ahogy érzed. – mondtam, persze ezt már csak magamnak. Mire odanéztem már sehol se volt hely. Ekkor Harry mutogatott valamit. Nagy barkóba játék után kitaláltam, hogy azt mondja, üljek az ölébe. Gondoltam egyet, majd ott teremtem.

A film vége fele jártunk, amikor megszólalt Lauren telefonja. Zoé hívta. Telefonálás közben Lauren felállt a kanapéról és az előszoba felé vette az irányt. Utána szaladtam.

-          -Mi történt? – kicsit furcsálltam, hogy így egyedül neki akar vágni az éjszakának, de ha ő így akarja.

-          -Még én sem tudom. Sietek vissza. – kicsit gondolkozott. – Harry, eltudnál vinni Zoéhoz? – üvöltötte Lauren a nappaliba. Harry csigalassúsággal sétált ki, majd felhúzta a kabátját és mentek is.

10 perc múlva hallottam a fékcsikorgást. Kirohantam a kocsi elé.

-          -Ahh, ez meleg volt. Bár bele illett volna egy filmbe is. – nevetett Zoé, miközben szállt ki a kocsiból.

-          -Na, mi történt? Minden rendben? – Mondhatni megijedtem.

-          -Persze, csak ki kellett szabadítanom a randevújáról. – közölte Lauren mosolyogva.

-          -Most csak viccelsz, ugye? De mégis miért? És HOGYAN? – az utolsó kérdés izgatta a fantáziám inkább.

-          -Kimásztam az mosdó ablakán. Haha. De amúgy már nem bírtam. Ned más volt, mint tegnap.

-          -Hát jó.

-          -De most adjatok egy cigit, mert meghalok.

-          -Zoé?! – mondta Lauren. Lauren nem nagyon szerette azt, amikor Zoé cigizik, de szerencsére ritkán fordul elő.

-          -Itt van. – adtam neki át a dobozt. Ekkor Harry szúrós pillantását éreztem magamon. Tudtam, hogy utálja ha valaki drogozik vagy cigizik. – Nyugi, én nem cigizek. Sejtettem, hogy Zoénak kelleni fog, ezért hoztam ki most.

-          -Szerencséd. – ekkor odajött mellém és belepuszilt a hajamba.

-          -Köszi Emma. Életmentő vagy.

-          -Khmm.. – köszörülte meg  a torkát Lauren.

-          -Meg persze te is, drága egyetlen Lauren barátnőm. - bújt oda Zoé Laurenhez, miközben kivett egy szál cigit a dobozból, aminek a tartalma már nem sok mindent rejtett.

-          -Hát, egyértelmű, hogy az egyetlen, mivel olyan barátnőd nincs még egy, akinek amerikai neve van. – nevettem fel.

-          -Igaz. – mosolygott Laurenre.
-     -Amerikai? - nézett rám Harry. 
       -Igen. Lauren apukája amerikai, így jött ez a név. Van neki magyar neve is, mivel az anyukája szerette volna, ha van neki egy, de mivel az iskolába így mutatkozott be, így hívjuk.
       -Ja, értem. - bólogatott Harry.

Bementünk a házba. Mivel Zoé lépett be először a házba, így gyorsabban meglátta Zaynt, mint Zayn akarta volna. Zoé lefagyva állt előtte. Végül Zayn törte meg a már-már kínossá váló csendet.

-          -Szia.. – mondta Zayn. Látszott rajta, hogy zavarban van.

-          -Szia. – nyögte ki végül Zoé is.

-          -Milyen volt a randi?

-          -Átlagos.

-          -Értem…Van kedved sétálni?

-          -Persze. Mért ne?

-          -Akkor menjünk.

*Zoé szemszöge*

-          -Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél? Ennyi volt a randi? – kezdett el faggatózni Zayn.

-          -Érdekes volt. Ned teljesen más volt, mint tegnap. De nem baj. Mindenkinek kell adni egy esélyt. Na jó, másodikat neki nem biztos, hogy adnék, de egyet adtam. Ennyi. – majd rá mosolyogtam Zaynra.

-          -Hmm..És nekem adnál egy második esélyt?

Hogy mi??? Ha jól hallottam Zayn egy második esélyt akar? Azt az esélyt, amit egyszer eldobott? Nem! Ezt nem engedhetem. Játszunk vele. Na jó, nem. Nem leszek vele szemét. Nem tudom mit csináljak. Kellett neki épp most rám néznie azokkal a gyönyörű szép nagy barna szemeivel. Teljesen elvesztem benne. Nem, Zoé. Nem szabad elgyengülni.