2012. augusztus 9., csütörtök

1/15.rész

Sziasztok!
Van egy rossz hírem és egy jó! A rossz, hogy elutazom szombaton (persze, ez nekem nem rossz:D). Általában minden blogíró ilyenkor kikapcsol és pihen és nem is csinál semmit se a bloggal. Hát én nem ilyen leszek :) Ez a jó hír. Már elkezdtem átírni a word-be a 16.részt, és szerintem a nyaraláson is tudok írogatni és felrakom a részt :)
De most itt van a 15.rész, remélem tetszik majd (: Jó olvasást! xx (btw tudom kicsit rövid, de így lett most, a következő hosszabb lesz)


-          -Ezt, hogy érted? – kérdően néztem rá.
Zayn megállt és elém állt. Nem tudtam mire készül.
-          -Zoé, figyelj. – ragadta meg a karom. – Elszúrtam. Hülyeség volt azt mondani, hogy legyünk barátok, mert nekünk ez nem megy. Legalábbis nekem nem.
Meglepődtem. Valahogy sejtettem, hogy ezt fogja mondani, de attól még sokkolt. Annyira aranyos volt, ahogy ott állt előttem könyörögve.
-          -Zayn, én nem tudom, mit mondjak.
-          -Tudom, ez most hirtelen jött, de remélem nem késtem el.
-          -Huh. Igen, ez tényleg hirtelen jött most. Nem tudom, Zayn. Amikor megtörtént az a csók, azt hittem minden rendben lesz, és happy end-del végezzük, aztán kiderült, hogy neked nem jelentett semmit se az a csók és azt mondtad, hogy egy kis baleset volt.
-          -Tudom, és elcsesztem. Nem kellett volna azt mondanom. Azt hittem, hogy te nem akarod. – lehajtotta fejét és az aszfaltot kezdte el vizsgálni. Ekkor tudtam, hogy nagyon megbánta és tényleg szeretné azt az esélyt.
-          -Zayn.. – emeltem fel a fejét állánál fogva a mutatóujjammal. – Nézz rám. – ekkor mindkettőnk tekintete találkozott.
-          -Igen? – láttam a szemében a félelmet.
-          -Lehet, hogy hibát követek el, de …
-          -De?
-          -De ahogy mondtam mindenki érdemel egy második esélyt. – olyannyira megörült, hogy felkapott és megperdített a levegőben egyszer. – Zayn! Most már letehetsz. – mondtam nevetve.
-          -Bocsi, de nagyon örülök.
-          -De ez az utolsó, ugye tudod?
-          -Igen. És holnap ráérsz?
-          -Attól függ mire kéne, hogy ráérjek.
-          -Egy mozi és utána meg vacsora.
-          -Remek ötlet.
-          -Várj, ne moziba menjünk.
-          -Ja..a rajongók.
-          -Igen. Menjünk hozzánk és ott megnézünk egy filmet.
-          -Nekem az is jó. Alig várom.
-          -Nálam nem jobban.
-          -Haha.
Vissza fele sétáltunk már. Megálltunk a ház előtt. Ekkor észrevettem, hogy a lányok és Harry is figyelnek az ablakból. Ezen elnevettem magam és Zayn meg is kérdezte min nevetek, de inkább azt mondtam, hogy semmi.
-          -Akkor holnap 7-re érted jövök.
-          -Rendben. – ekkor beléptünk a házba.
Zayn és Harry nem sokkal később el is ment. Kaptam egy jó éjt puszit, persze, kizárólag csak az arcomra. Nem akarom elsietni a dolgokat. Vagy mégis? Meglátjuk, hogy sikerül a holnap.
*Emma szemszöge*
Másnap kora reggel írt Harry, hogy ma egész nap stúdióznak, így csak késő este tudunk találkozni. Nagyon kíváncsiak voltunk már arra a stúdióra és az új albumukra, így amikor felébredtünk felhívtam Harry-t, hogy nem mehetnénk-e. A válasza egy „jöjjetek” volt. Felöltöztünk, hívtunk egy taxit és indultunk is. A stúdió előtt nagyon sok rajongó volt. Kiszálltunk a taxiból, és azonnal mellettünk termett két testőr is. Átgázoltunk a rajongókon. Nem szó szerint, de a testőrök mondták, hogy széledjenek szét. Páran szúrós pillantást vetettek ránk, de elengedtük magunk mellett. Sokan mosolyogtak és köszöntek nekünk, ami nagyon jól esett. Beértünk a stúdióba és a fiúk felé vettük az irányt.
Épp az egyik szám végéhez értek, amikor Lauren telefonja csörgött. Pár szót beszéltek a „titkos telefonálóval” majd lecsapta a telefont és kirohant a teremből. Épp indultam az ajtó felé, s meg is fogtam a kilincset, hogy utána megyek, de ekkor Niall fogta meg a derekam.
-          -Hagyjad, majd én. – mondta, majd kilépett az ajtón.
*Lauren szemszöge*
Nem hiszem el. Ez nem az én nyaram. Van ilyen, de.még sincs. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit anya mondott a telefonba. Nem lehet. Lehetetlen. Sírtam. Nem is, inkább bőgtem. Neki dőltem a stúdió ajtóval szemben levő falnak és csak csúsztam le. Majd a padlón kötöttem ki. Ekkor hallottam, hogy a kilincset valaki lenyomta és kijön azon az ajtón. Először csak a cipő orrát láttam. Egy fehér Supra sportcipő volt. Ez csakis egy valakié lehet és az csak..ekkor felnéztem könnyes szemeimmel és igen, jól sejtettem. Niall volt az. Eléggé meglepődtem. Azt hittem, hogy Emma, Zoé vagy Ashley lesz az. Eléggé nagy tévedés volt.

2 megjegyzés:

  1. Áhh!!! Nagyon jó lett ez a rész is mint a többi :D Nagyon remélem, hogy minél hamarabb lesz következő rész.és van egy kis meglepetésem számodra az oldalon, szóval nézz be:
    http://suddenlyturninlife.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. jaj nagyon szépen köszönöm ismét :))

    VálaszTörlés