1/16.rész

Sziasztok!
1000x nagyon sajnálom, hogy nem hoztam a részt! Ma jöttem haza nyaralásból és igaz, mondtam, hogy majd rakok föl ott is részeket, de nem tudtam laptop közelbe férkőzni vagyis inkább net közelbe, de sokat írtam most át szóval: Jó olvasást! xx

-          -Szabad? – erre a kérdésre csak bólintottam egyet és leült mellém. – Mi a baj, Lau?

-          -Semmi, semmi. – mondtam, de még mindig nem néztem a szemébe.

-          -Lauren, nekem elmondhatod. Tudom, nem rám számítottál, de.. – nem akartam, hogy monológba kezdjen, ezért félbe szakítottam.

-          -A mamám kómába esett.

-          -Hogy mi? Hogyan? Mikor? Miért? – kérdések halmazával töltött el.

-          -Nem tudom. Anyukám azt mondta, hogy autó balesete volt. És nem tudják az orvosok, hogy mikor kel fel.

-          -Jaj, Lau, nagyon sajnálom. – és megölelt. Vagyis próbált. – Na, gyere ide Niall papához.

-          -Niall papához? – ekkor előtört belőlem a nevetés. – Ez most komoly?

-          -Igen. Legalább látom a szép mosolyodat. – erre visszavettem a nevetésből és már csak mosolyogtam rá. Belenéztem a kék szemeibe és elvesztem. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni.

-          -Menjünk el! – vetette fel mint ötlet.

-          -Hova?

-          -El. Mindegy hova csak el.

-          -Ez komoly? Nem kéne visszamenni?

-          -Dehogyis. Max ma nem az én részeimet vesszük fel. Ennyi. – egy kicsit hezitáltam.

-          -Rendben. Menjünk.

Felálltunk és elindultunk. Nem tudtuk hová megyünk, de nem is érdekelt. Ez az őrültség a fiatalság egyik jele volt. Nem törődtünk semmivel és senkivel csak jól éreztük magunkat.

*Emma szemszöge*

Fél óra telt el mióta kiment Niall. Kinéztem az ajtón, persze résnyire nyitva, hogy hogy haladnak, de ekkor valami furcsát észleletem. Nem volt ott senki.

-          -Nincsenek itt. – mondtam. Erre mindenki felkapta a fejét és értetlenül nézett.

-          -Gyere, megkérdezzük a „portástól”. – mondta Harry és kézen fogott.

Lementünk a földszintre, hogy megkérdezzük nem látták-e őket, erre a srác csak annyit felelt, hogy de látta és elmentek. Azt is mondta, hogy elmentek valamerre és hogy ne keressük őket. Eléggé érdekes és furcsa volt ez a helyzet. Próbáltunk megnyugodni, de nem tudtunk. Mondjuk, volt bennünk némi olyan érzés, hogy ez valami kezdete, de nem akarta egyikőnk se elkiabálni. Hazamentünk. Lauren még mindig nem volt otthon. Késő délután előkerült az elveszett bárányka. Kiosztottuk rendesen, hogy többet ilyet ne csináljon, mert halálra aggódtuk magunkat.

-          -Nyugi, lányok. Semmi bajom. Csak Niall-el voltam és elhúzódott az idő.

-          -Vettük észre. És milyen volt? – kérdeztem.

-          -Mit csináltatok? – ezt követően Nadia.

-          -Miért mentetek el? – majd Zoé.

-          -Ki volt a telefonon? – és végül Ashely.

Igaziból Ashely tapintott rá a lényegre. Mind a négyen szerettük volna tudni ki volt az a titkos telefonáló, de nem akartuk rögtön ezzel letámadni.

-          -Hogy minden kérdésre válaszoljak.. – kiment a konyhába töltött magának egy kis vizet, belekortyolt és kezdte is. – Nagyon jó volt. Elmentünk erre-arra, az maradjon a mi titkunk. Mert nem akartunk ott lenni. Anya volt az.

-          -Akkor térjünk át a fontosabb részre. – kezdtem.

-          -Mért hívott anyud? – kérdezte Zoé folytatásként.

-          -Nagymamámnak autó balesete volt és kómába van. – ekkor egy könnycsepp csordult le az arcán.

-          -Jaj, szegénykém. Nagyon sajnáljuk. – mondtuk a lányokkal.

-          -Majd akkor beszélsz róla, amikor akarsz. Nem akarjuk erőltetni, tudod. – mondta Nadia.

-          -Köszönöm, lányok!

*Niall szemszöge*

Végre itthon. Ezzel nem azt mondtam, hogy nem volt jó a délután, hiszen egyszerűen fantasztikus volt, de már elfáradtam. Laurennel ez az őrülködés nagyon jó volt. Remélem többször is lesz még ilyen. Amint beértem a házba, ledobtam a cipőm meg a kulcsom a helyére és elindultam a nappali felé. Amikor beértem 8 szempárral találtam magam szembe. 8 nem túl kedves szempárral.

-          -Sziasztok fiúk! – mondtam ijedten és halkan.

-          -Szia. – mondta Liam.

-          -Nagyon sajnálom, fiúk! Tényleg. Nem így akartam, de muszáj volt valahogy lépnem már. – és mindegyik srác arca kedvesebb lett. Mi történt itt? – Srácok?!

-          -Örülünk, haver. – mondta Louis.

-          -Biztos? Nem vagytok mérgesek, mert elmentem?

-          -De, mérgesek vagyunk. – kezdte Harry, s odajött mellém és átkarolt. – de, örülünk neked. Hogy sikerült a délután? Mikor lesz meg? – kacsintott Harry, erre én hasba löktem.

-          -Vicces vagy. – mondta és leültem a helyére.

-          -Na, Niall, csak vicceltem, tudod. Tudjuk, hogy te nem vagy olyan.

-          -Te se. Mért Emma megvolt már? – mondta Louis.

-          -Fiúk! Ezt nem most kéne. – vágott közbe Zayn.

-          -Na és milyen volt, Niall? – kérdezte Liam.

-          -Tökéletes.

-          -Részletesebben? – kérdezte Zayn.

-          -Ez maradjon a mi titkunk.

-          -Húha. – szólalt meg megint Harry. Esküszöm, megütöm. Na jó, nem. Imádom ezt a hülyét. Nehogy félre értsétek.

*Emma szemszöge*

Kicsit később Zoé elment készülődni a randijára. Lefürdött, majd átment a gardróbba. Elég sokat időzött, de nem tudta mit vegyen fel. Ekkor egy ötlet pattant ki a fejemből. Meg kéne kérdezni, hogy minek megfelelően öltözzön. Írtam egy sms-t Zaynnak és azonnal meg is kaptam a választ:„Legyen csinos. Vacsorázni viszem egy nagyon szép helyre, úgy öltöztesd fel ;) xx” Mind a négy lány a gardrób előtt állt és nézegette a ruhákat. Némelyik ruhánál divatbemutatót kértünk. Majd egyszer csak a kezembe akadt a tökéletes ruha.

-          -Zoé! – kiáltottam. – Megtaláltam a ma esti ruhádat.

-          -Ah! Ez tökéletes lesz. – mondta és beleharapott a szája szélébe. – De..nem TÚL elegáns vagy..

-          -Dehogyis. Ez jó lesz, hidd el nekem. – mondtam és a kezébe nyomtam. Kerestünk hozzá egy fekete magas sarkút, meg egy táskát és egy blézert adtunk még rá, hogyha hűvös lenne, akkor ne fázzon, hisz Londonban kiszámíthatatlan az időjárás.

Felöltözött ezután kisminkeltük. Nagyon enyhén, hiszen nem akartuk, hogy erőszakosnak látsszon. Szempillaspirál, halvány rózsaszínes szemhéjfesték és szintén rózsaszínes szájfény. 7-re pontosan csengettek. Odafutottam az ajtóhoz és kinyitottam. Zayn állt velem szemben elég elegánsan.

-          -Szia. Zoé mindjárt itt van.

-          -Szia. Rendben.

-          -Na és áruld el hova viszed?

-          -Egy romantikus helyre. Tudod, van az.. – de már nem tudta befejezni, mert Zoé és a lányok jelentek meg mellettünk. Zayn szóhoz se jutott.

-          -Mehetünk? – törte meg a csendet végül Zoé.

-          -Persze. Húha. Rendesen kicsípted magad.

-          -Mondtam lányok, hogy túl sok lesz. Átöltözök.

-          -Dehogyis! Nem azért mondtam. – fogta meg Zayn Zoé kezét és visszahúzta.

-          -Oo. Akkor jó. Menjünk.

Kikísértük őket az autóhoz. De állj! Nem is egy autó volt. Egy igazi limuzin. Zayn rendesen kitett magáért. Beszálltak a limuzinba és elhajtottak, mi meg bementünk a házba. Úgy döntöttünk, hogy társasozunk egyet, de ekkor Niall és Harry jelent meg az ajtóban. 

Zoé ruhája: