1/22.rész

 Hello! Most azért hoztam rövidet, mert holnap is lesz rész, úgyhogy jupiiiiii!:D Jó olvasást! xx

*Zoé szemszöge*

-          -Jól van, na.

-Nem értettem Zayn mért rendelt pezsgőt.

-          -Ha nem leitatni akarsz, akkor tán ünneplünk valamit?

-          -Igen.

-          -És pedig? – megfogta a kezem, a szemembe nézett.

-          -Azt, hogy ma este itt vagyunk, és, hogy milyen gyönyörű vagy.

*Lauren szemszöge*

Megnyitottam az SMS-t. Nem hittem a szememnek. Nagyon sokáig csak bámultam a telefont. Niall, szegény, nem tudta, mi bajom van. Hirtelen egy kezet láttam magam előtt.

-          -Lauren?

-          -Igen? Itt vagyok.

-          -Mi a baj? Rossz hír?

-          -Nem, dehogyis. Semmi. Nem fontos.

-          -Biztos?

-          -Biztos.

*Emma szemszöge*

Harry meg én úgy döntöttünk főzünk valamit, így beálltunk a konyhába, miközben Julie a TV-t nézte. Mikor megunta a TV-t, csatlakozott hozzánk és együtt nevettünk. Harry annyi baromságot összehordott, hogy annyi a világon nincs. Hogy szerethetem ezt az idiótát? Eszméletlen. Megvacsoráztunk, játszottunk Julie-val. A játszás annyiból állt, hogy Julie kifaggatta a Harry-t, amiről csak lehet, majd éjjel 11 körül lefektettük Julie-t. Harry vállalta a meseolvasást, így addig én mosogathattam meg elpakolhattam. Mikor végeztem Harry még mindig olvasott. Felmentem a szobába és az ajtóból lestem őket. Nagyon aranyosak voltak együtt. Mintha egy család lennénk. Na, jó, ez ijesztő. 16 évesen ilyenekre gondolok, de így volt. Nem bánnám, ha Harry lenne az az ember, akivel összeházasodom, de tudjuk, hogy ez nem így lesz. Harry olvasás után kijött, majd együtt lépkedtünk le a lépcsőn a nappaliba érve. Bekapcsoltuk a tv-t és elkezdtünk nézni egy filmet. Beleraktam a fejemet az ölébe és így néztem tovább a filmet, ami közben el is aludtam.

*Lauren szemszöge*

Az este további részében nem került elő ez a téma. A filmet, amit végig beszéltünk, újra megnéztük. A film után Niall elment letusolni, s én addig kisuhantam a hátsó ajtón a kertbe és tárcsázni kezdtem az SMS-t küldő személyt. Kis várakozás után fel is vette.

-          -Mit akarsz, Gergő? – kezdtem a beszélgetést, köszönést mellőzve.

-          -Látni akarlak.

-          -Miért is?

-          -Beszélgetni akarok veled.

-          -Sajnálom, Gergő, de nem fog menni.

-          -Mért?

-          -Mert. Kérlek, hagyj békén. Szakítottunk. Vége. Én tovább léptem.

-          -Tovább léptél? – persze, nem az marad meg, hogy ’vége’.

-          -Jól hallottad. Végre minden helyre került. Ne kavarj be, mint az előzőbe. – Mikor szakítottunk Gergővel, utána lett volna egy újabb kapcsolatom, de Gergő nem kicsit rontotta el. A srác azóta se keresett. Sokszor félek, mi lesz ha újabb kapcsolataimat teszi tönkre. Lehet el kéne mondanom Niall-nek, hogy felkészüljön, de nem akarom elijeszteni.

-          -Rendben.

Gyorsan elköszöntem, majd leraktam. Kifújtam a levegőt és visszasétáltam a szobába.

*Zoé szemszöge*

Az a telefonhívás még mindig zavart engem, de nem akartam a témát feszegetni, hiszen az este csodálatosan telt és nem akartam én lenni az aki elrontja az estét. A vacsora végén elindultunk haza. Mivel szép, esőmentes esténk volt, így gyalog vágtunk neki az útnak. Az étteremből kisebb-nagyobb rajongótábor és fotósok voltak. Elkezdtünk futni, ami egyben vicces is lehetett volna, de a magas sarkú közbe szólt.

-          -Mi lenne, ha nálam aludnál? – kérdezte.

-          -Megint? – mosolyogtam el.

-          -Megint.

-          -Rendben.

Pár utcán átmentünk és ott is voltunk a háza előtt. Felmentünk a szobájába egy üveg pezsgővel és két pohárral. Leültünk az ágy szélére és hirtelen beállt az a bizonyos csönd. Nem volt kínos, de nem is volt kellemes. Végül Zayn törte meg a csendet.

-          -Zoé..

-          -Igen?

-          -Nem akarom, hogy hazugságokkal kezdjük ezt az egészet.

-          -Mi a baj? Megijesztesz.

-          -A telefon az étteremben. A volt barátnőm volt.

-          -A volt barátnőd, Perrie?