2/2.rész

Reggel én keltem fel először, amin nem is csodálkoztam. Feltápászkodtam, kimentem a fürdőbe megcsinálni a hajam, arcot és fogat mosni, meg felrakni egy kis szempillaspirált. Visszamentem a szobába, felöltöztem majd írtam a lányoknak egy levelet.

„ Jó reggelt! Feltehetőleg, jól sikerült a tegnap este! Ennek örülök. Én elmentem reggelizni utána meg átmegyek Harryhez, mert beszélnem kell vele valamiről. Majd hívlak titeket.

                                                                   Pusz, Emma x”

Lementem reggelizni, majd mikor végeztem elindultam a kijárat fele, hogy elmenjek Harryhez. Miközben haladtam át a Hall-on, megláttam Harry arcát a tv-n. A hír cím eléggé érdekes volt, inkább az fogta meg a szemem. ’Harry Styles megcsalta volna a barátnőjét?’ Odanéztem a képre és az egy másik csaj volt. Nem Lauren vagy Zoé vagy Eleanor vagy Danielle. Remek. Ki kell deríteni mi történt. Kimentem a szállodából. Először taxit akartam fogni, de úgy döntöttem, hogy inkább sétálok. Harry szállodája felé vettem az irányt. Tökéletes idő volt. Feltettem a napszemüvegem. Igaz, szemüveges vagyok, de szerencsére csináltattunk olyan napszemüveget, ami dioptriás és így használhattam azt én is. Épp a táskámba raktam bele a rendes szemüvegemet, amikor nem figyeltem és belerohantam egy srácba.

-         -Upsz. Bocsi. Nem figyeltem. – mondtam neki.

-         -Semmi, az én hibám volt. – mondta kedvesen. Ekkor felnéztem és nem hittem a szememnek. Ez komoly? -Ez tényleg ő? Úristen!

-         -Te..? – kezdtem el.

-         -Igen. Szia Jake vagyok, de gondolom rájöttél.

-         -Szia. Emma vagyok. Igen, így már biztosabb is vagyok benne.

-         -Á! Te vagy Harry Styles barátnője, biztos. Örülök, hogy megismerhetlek.

-         -Igen. Én is örülök. – mosolyogtam rá, miközben ő a kezét nyújtotta. Kezet ráztunk.

-         -És hova—hova?

-         -A híres barátomhoz.

-         -Ohh. Ez nem tűnt túl meggyőzőnek.

-         -Hosszú.

-         -Hát jó. Nekem most sietnem kell, de remélem, még összefutunk.

-         -Én is.

-         -Szia. – már nem a kezét nyújtotta, hanem közelebb jött és az arcomra kaptam egy puszit, majd elment.

-         -Szia. – persze ezt már csak én hallottam.

El se hiszem, hogy Jake T. Austin-nal találkoztam. Egyre inkább a szívembe zárom ezt a várost. Kis gondolkodásomat az zavarta meg, hogy megérkeztem Harry szállodai szobája elé. Kopogtam. Pár percet kellett várjak, majd az ajtó nyitódott. Louis állt az ajtóban egy szál alsógatyában.

-         -Szia! – köszöntem rá.

-         -Úristen Emma! Egy kicsit halkabban nem lehetne? Szétmegy a fejem.

-         -Oké. Harry hol van? – suttogtam.

-         -Ott fekszik. – mutatott Harry ágyára. Ott feküdt egyedül, szétdobva a karjait egy szál semmiben takaró nélkül.

-         -Oh. Bemehetek?

-         -Persze, gyere.

Bementem és leültem Harry ágyára. Louis felhívta a szoba szervizt, hogy hozzák fel a reggelit. Ahogy besüppedt az ágy Harry alatt, elkezdett nyöszörögni.

-         -Szia. – mondtam neki halkan suttogva a fülébe.

Csak nyöszörgést hallottam, majd kinyitotta a szemét és meglepődött egy kicsit, ahogy levettem a nézéséből.

-         -Szia. – mondta rekedtes hangján.

-         -Szeretnék beszélni veled.

-         -Miről?

-         -Majd elmondom. Mikor érsz rá?

-         -Akár most is.

-         -Akkor lent megvárlak.

-         -Rendben.

Lementem a hall-ba és vártam Harryt. 10 perc múlva már Harry is ott volt. Épp a liftből szállt ki.

-         -Menjünk ki az udvarra.

-         -Rendben.

Kisétáltunk a hotel udvarába. Egy darabig csak egymás mellett sétáltunk, amikor Harry megtörte a csendet.

-         -Miről akartál beszélni?

-         -Figyelj, Harry. .Ezen nagyon sokat gondolkodtam már. Én ezt nem bírom. – ekkor Harry hátrafordult, hiszen Louis futott utánunk lihegve.

-         -Harry!

-         -Igen?

-         -Paul hívott, hogy jön értünk, mert el kell mennünk a stúdióba. – ekkor rám pillantott. – Bocsi, Emma.

-         -Semmi, menjetek csak.

-         -Biztos? – kérdezte Harry.

-         -Igen, majd később beszélünk.

-         -Mindenképp. Hívlak, ha végeztünk.

-         -Oké. Szia. – majd csókot akart volna adni, de én elhúztam a számat és így csak az arcomra kaptam. Értetlenül nézett rám.

-         -Szia.

Szinte egész délután ott ültem a kertbe. Nem volt kedvem sehova se menni. 5 óra lehetett, amikor megcsörrent a telefonom. Harry volt az.

-         -Szia. Végeztünk a stúdióba és arra gondoltunk, hogy lemennénk a strandra.

-         -Szia. Remek ötlet. Akkor visszamegyek a szállodába és átveszem a fürdőruhámat.

-         -Mért, hol vagy?

-         -Még itt vagyok a szállodátoknál.

-         -Ja, oké. Akkor 20 perc és ott vagyunk nálatok. Előttetek felvesszük Eleanort és Daniellet is.

-         -Rendben. Szia

-         -Szia.

Fogtam egy taxit és már ott is voltam a szállodánk előtt. Átvettük a fürdőruhánkat és készen álltunk az indulásra.

Lassan a fiúk is megérkeztek. A lányok nem sokat meséltek a tegnapi buliról, s én se meséltem nekik arról, hogy kibe futottam és hogy mit akarok Harry-vel. Odafele nem nagyon beszélgettünk. Mindenki álmos és másnapos volt, de úgy éreztem, mintha mindenki elhallgatna valamit. Furcsa volt a levegő. Amikor rákérdeztem persze az volt a válasz mindenkitől, hogy nincs semmi, csak a másnaposság. Aha, persze. Hiszi a piszi.

Odaértünk, letelepedtünk a part egyik részére, egyik hátul eső részébe. Mindenki felmondta a szolgálatot, így egyedül mentem a vízbe megmártózni. Lépkedtem a forró homokban és élveztem, ahogy az végig simít a talpamon. Ekkor mentem bele megint valakibe. Ez egy ilyen nap? Mindenkibe bele megyek?  Amikor felkaptam a fejem, csodálkozva néztem. Jake? Már megint?

-         -Szia. – köszönt nagy vigyorral az arcán.

-         -Szia. Bocsi, megint.

-         -Semmi baj, megint. Szerintem mi mindig így fogunk találkozni. – nevetett fel.

-         -Lehet. – mosolyogtam el.

-         -Egyedül?

-         -Nem. Ott vannak a többiek. – mutattam a fiúk, lányok felé.

-         -Ja, értem. És mért nem jönnek veled?

-         -Tegnap buliba voltak.

-         -Á! Akkor értem. – nevetett.

-         -És te hogy-hogy itt lenn? Pihenés?

-         -Igen. Barátokkal lejöttünk.

-         -Ja, értem. Akkor jó szórakozást! – indultam volna el az óceán irányába, de Jake közbeszólt.

-         -De..

-         -De?

-         -Úgyis be akartam menni a vízbe, ha akarsz társaságot, akkor veled mehetek.

-         -Remek ötlet. Az én társaságomra egy darabig nem számíthatok.

-         -Akkor menjünk. – elkezdett futni, én meg csak álltam egy helyben értetlenül. – Gyere! – erre én is elkezdtem futni.

Ő ért be elsőként a vízbe. Bele ugrott, majd jött felém. Előre féltem mit akar csinálni. Erre felkapott és bevitt a mélybe. Na jó, nem a mélybe, de beljebb, mint ahol voltam.

*Eközben a parton a másnaposok körében*

-         -Ki az ott Emmával? – kérdezte Harry kipislantva a szemüvege mögül.

-         -Egy srác. – mondta Liam.

-         -Na ne mond, okoska. Azt én is látom. De ki az?

-         -Ha jól látom, és szerintem jól látom, akkor az Jake T. Austin. – mondta Louis.

-         -A varázslós gyerek? – kérdezte Zoé.

-         -Aha. – mondta Danielle.

-         -Mit keres ez a barátnőm közelében?

-         -Nyugodj meg. Úgyse lesz semmi. – mondta Zayn.

-         -Gyerekek! Valaki mondott valamit Emmának a tegnap estéről? – kérdezte Liam.

-         -Nem, miért? – kérdezett vissza Lauren.

-         -Lehet ez egy visszavágás Harrynek.

-         -Honnan tudta volna meg? – kérdezte Harry.

-         -Ha emlékszel még rá, akkor egy híres együttes tagja vagy és a csaj ügyeiddel mindig a hírek között szerepelsz. – folytatta Liam.

-         -Jó, persze, de akkor is.

-         -Emma nem tenne ilyet. – szólalt meg Niall is. Eléggé szét volt esve a gyerek.

-         -Kiderítjük.