2/1.rész

 Hello! Megjöttem a következő résszel ;) 2013. nyár :)

LONDONI NYÁR 2.

(A szerelem sose könnyű)

1 hónap volt még vissza az amerikai turnéból. Épp az iskolapadban ültem magyar órán, amikor eszembe jutott Harry. Kissé elbambultam. Nem figyeltem, hogy a tanárnő épp engem szólított. Zoé oldalba lökött, hogy visszarázódjak a jelenbe.

-         -Emma? – mondta a tanárnő.

-         -Igen, igen. Itt vagyok. Tessék? – kérdeztem egymás után dobálva a szavakat.

-         -Figyelsz te egyáltalán?

-         -Persze. – farkas szemet néztünk. Szinte a vesémbe látott. – Elnézést, elbambultam.

-         -Remek. Kérlek, figyelj az órán. Ne álmodozz a hercegedről. – Honnan a fenéből tudja ez, hogy ki a „hercegem”? Ja, persze, a lánya évfolyamtársam..

Erre nem mondtam semmit. A többiek csak kuncogtak. Zoé közelebb hajolt.

-         -Mi a baj, Em? Min gondolkoztál?

-         -Semmi, semmi.

-         -Biztos?

-         -Biztos.

Ezzel lezártam ezt a témát. Senkinek se mondtam el, hogy min gondolkoztam. Egyszerűen nem mertem. Nem mertem még magamnak se bevallani, hogy a szakítás gondolatán merengtem órák hosszat. 10 hónapja voltam együtt Harry-vel. Ez a 10 hónap nagyon hosszúnak tűnt. Néha gyorsan, néha lassan telt. Mindenki úgy tudta, hogy boldogok vagyunk Harry-vel, hogy minden rendben van. De nem volt. 2 és fél hónapos amerikai turnéra mentek. Mikor összejöttem vele azzal együtt vállaltam ezeket is. De egyszerűen nem bírtam. Nem bírtam, hogy alig látom, hogy csak interneten tudunk beszélgetni, hiszen a telefon az drága.  Az a legrosszabb benne, hogy tudom, hogy kimehetnék hozzájuk, de iskola idő van, és nem szeretnék hiányozni a suliból. Na, jó, igaziból, anyuék nem engednék, amit meg is értek, de akkor is.

Elég gyorsan elment a nap. Délután hazamentem és elkezdtem gyakorolni az ének vizsgára. 1 hónap múlva lesz, de azért ideje lenne elkezdeni gyakorolni. Közben felmentem Twitter-re, Facebook-ra és Skype-ra, hátha Harry is fenn van, de nem volt. Énekeltem egy kicsit, majd neki álltam tanulni. Épp a földrajzot tanultam, amikor egy hangot hallottam a laptopom felől. Az ölembe vettem, majd nem érdekelve a földrajz füzetemre raktam a laptopot. Harry jelzett, hogy fent van. Bekapcsoltuk a kamerát és beszélgetni kezdtünk. Neki se mondtam el mi a bajom. Nem akartam, hogy emiatt haza utazzon, hogy rendbe hozza a dolgokat, hiszen nem tudja. Ha haza jön, utána ugyanúgy vissza kell mennie. Nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a karrierje. Egyszer minden elmúlik. 20-30 percet beszélgettünk, majd el kellett mennie, mert interjúra mentek. Remek. – gondoltam. Próbáltam koncentrálni a tanulni valóra, de nem ment. 7 óra volt. Úgy döntöttem lefürdöm és olvasok egy kicsit. Sose szoktam elaludni 10 előtt, sőt van, hogy 11 előtt se, így sokáig olvastam. Szinte kiolvastam a könyvet, de hirtelen olyannyira rám tört az álmosság, hogy nem bírtam tovább.

Elérkezett az utolsó nap. Ezt is megéltük. A második osztály vége. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk. Lauren és Zoé teljesen megőrültek, hiszen másnap mentünk Amerikába a fiúkhoz. Én bennem nem volt meg az a nagy izgatottság, mint bennük, hiszen tudtam mit kell tennem és, hogy mit fogok tenni. Véget vetek Harry-vel való kapcsolatomnak. Mindenki álma, hogy egyszer legalább egyszer találkozzon Harry-vel, meg persze, a többi sráccal, hogy egyszer megérintsék őket, hogy beszélgessenek velük. Nekem ennél több jutott. Én lettem a barátnője. Az a BIZONYOS szerencsés, de amikor benne voltam, már nem éreztem annyira szerencsésnek magam. Tudtam, mire vállalkozom, de nem számítottam ilyen tátongó űrre a szívemben, amikor nincs mellettem. Sokan csodálkoztak, hogy milyen sokáig bírjuk a lányokkal, hiszen távkapcsolatban egy pop banda tagjaival nem egy könnyű dolog. De mi még is kibírtuk. Bár én már nem bírtam.

Másnap indultunk Amerikába, Los Angelesbe. Nem tudom, hogy fogjuk kibírni a több mint 16 órás utat, de valahogy csak-csak. Mikor leszálltunk a repülőről, meglepetésünkre, nem a fiúk vártak minket, hanem Paul. Ahogy kiderült azért nem a fiúk jöttek, mert nem akartak tömeghisztériát, ami érthető. Beszálltunk a sötét ablakú nagy fekete kocsiba és indultunk is a hotelunk felé, mivel nem a fiúkkal leszünk együtt. Los Angeles gyönyörű volt. Nem tudtam betelni. Először voltam itt, de máris a szívembe zártam. A kedvenc városom, az egyszer biztos. De csak London után! A szobánkba beérve meglepődtünk.

-         -Hát ti? – kérdezte Lauren.

-         -Mi is kijöttünk a srácokhoz, de mi már tegnap és meg akartunk lepni titeket. – mondta Eleanor.

-         -Azt sikerült. – s ezzel leültem az egyik ágyra.

-         -Fárasztó volt az út? – folytatta Danielle a csevejt.

-         -Igen, nagyon. – szögezte le Zoé.

-         -És hol vannak a fiúk? – kérdezte Lauren nagy izgatottsággal.

-         -Mindjárt jönnek. – mikor befejezte a mondatot Eleanor, kopogtattak az ajtón.

-         -Szabad! – kiáltott Zoé. Csodáltam volna, ha nem hallotta volna meg az egész hotel.

Mikor elhallgatott Zoé, az ajtót feltépték és berontott rajta 5 idióta. Zayn jött be először. Odafutott Zoéhoz, akit ledöntött az ágyra. Utána Liam, Louis, majd Niall, aki odafutott Laurenhez és elkezdte ölelgetni és csókolgatni Laurent. Na, igen, ő nem olyan durva, mint Zayn. Majd végül Harry jött be. Odajött hozzám, leült mellém és gyengéden megcsókolt, majd a fülembe súgta: „Nagyon hiányoztál már.” Na, erre a mondatra és csókra mondjál nemet. Legszívesebben letepertem volna ott, helyben, azonnal, de nem akartam, hiszen mindenki bent volt a szobában. De ekkor eszembe jutott, hogy miért is jöttem. Aj. Mért kell mindennek olyan nehéznek lennie?

Teltek a napok. Lányokkal szinte mindennap elmentünk vásárolni, vagy csak nézelődni a városban. A fiúk elvittek minket Hollywoodba is. Életem álma teljesült. Ott voltam a Hollywood felirat előtt. És csak álltam és néztem.

-         -Emma? Jössz? – lépett mellém Harry.

Nem szóltam semmit. Teljesen elvesztem. Később kapcsoltam csak.

-         -Persze, menjünk. – fogtam meg Harry kezét. – Köszönöm. – Harry értetlenül nézett rám.

-         -Nincs mit.

5 óra volt, amikor úgy döntöttünk elmegyünk vacsorázni valahova. Egy kis étterembe lettünk vezetve, eldugva minden elől. Jól is jött, hiszen nem akartunk senkivel se összetalálkozni. Csomó fényképet csináltunk és sokat nevettünk. Miután befejeztük a vacsorát és haza fele tartottunk Harry-vel beszélgettünk. Mi ültünk leghátul, kettesben.

-         -Ma este nincs kedved nálunk/nálam aludni?

-         -És mi lesz Louis-val? – hiszen tudtam, hogy nem csak beszélgetni és aludni akar.

-         -Megbeszélem vele.

Előre hajolt Louis-hoz. Persze, mindent hallottam és mindent láttam. Hölgyeim és Uraim! Bemutatnám Harry Styles-t és Louis Tomlinson-t, akik a diszkrétségükről híresek.

-         -Haver! Ma ott tudnál aludni Eleanor-nál?

-         -Úúúú..Mik lesznek ott. – majd Louis megnyalta a szája szélét. Fúj, Louis! Undorító vagy!

-         -Na, haver! Kérlek.

-         -Jó, rendben. De aztán okosan! – kacsintott egyet Harry-re majd rám. Mi van?

-         -Lebeszélve.

-         -Remek.

Felmentünk a szobába és rögtön egymásnak estünk. Nem is tudom, hogy bírtuk ki ezt a pár napot. Harry az ajtónak lökött és vadul elkezdett csókolni. majd lejjebb ment a keze. Azt hittem máshova megy, de csak az ajtót zárta be. Véletlenül se nyissanak ránk. Mire az ágyhoz értünk már nem volt rajtunk ruha, kivéve a fehér neműket. De azok is gyorsan lekerültek.

Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Utána még beszélgettünk egy kicsit, majd elaludtunk. Egyik este buliba készültünk, de nekem nem volt sok kedvem. Úgy éreztem magam, mint aki elárulta saját magát.  Azért jöttem ide, hogy Harrynek szemtől szembe meg mondjam, mit akarok és ne skype-on kelljen megbeszélnünk. Buli előtt Harry jött be a szobánkba. Én a fürdőbe voltam, s utánam jött.

-         -Szia.

-         -Szia.

-         -Mért nincs kedved jönni?

-         -Pihenni akarok.

-         -Akkor én is maradok.

-         -Nem. Te menj csak. Bulizz!

-         -Biztos?

-         -Biztos. Elleszek egyedül.

-         -Rendben. Majd holnap hívlak.

-         -Oké. Szia.

-         -Szia. – odahajolt a fürdőkád mellé és megcsókolt.

-         -Nem lehetne, hogy mégis maradjak és befeküdjek melléd a kádba?

-         -Na, húzz el bulizni! – mondtam nevetve.

-         -Na. – mondta, majd elkezdte a kiskutya kölyök szemeit mereszteni rám.

-         -Harry..

-         -Jól van. De következőre nem hagyom, hogy te nyerj.

-         -Ahogy akarod. Most is hagytam volna. – kuncogtam.

-         -Ez nem ér!

-         -Hihi.

Ezzel kiment. Lányok beköszöntek és már is egyedül voltam a hotel szobában. Szóltam a szobapincérnek, hogy hozzon fel nekem egy meleg, gyümölcsös teát. Az igazat megvallva, nagyon meleg volt, hiszen L.A.-ben mindig jó idő van, de imádtam a teát. Felhozta, majd leültem az ágyamra és bekapcsoltam a tv-t. Lassacskán megittam a teát is és a műsornak is véget ért a tv-ben, amit elkezdtem nézni. 11 óra volt és kezdtem álmosodni. Rögtön el is aludtam. Ahogy hallottam és láttam a telefonom kijelzőjén a lányok olyan hajnali 3 fele érkezhettek meg.