2/4.rész

-         -Kész vagy, szívem?

-         -Igen. Ez mit keres itt?

-         -Harry, kérlek.

Mindketten szúrós pillantást vetettek egymásra, ekkor Harryt húzkodtam, hogy menjünk már.

A délután további része nagyon jól telt. Elmentünk a hírességek sétányára. Ott össze vissza fényképezkedtünk, mint a hülye turisták. De nagyon jó volt. Nagyon élveztem. Este 7 óra volt, amikor elindultunk hazafele, vagyis a szállodánk fele. Kíváncsi voltam már, hogy a többiek mit fognak szólni. 10-15 perc alatt ott is voltunk a szállodám előtt. Elköszöntem Harry-től meg Paul-tól és elindultam a bejárat fele. Felmentem a lifttel, majd az ajtónk felé vettem az irányt. Megfogtam a kilincset, de valaki gyorsabb volt és még előttem nyitotta ki az ajtót. Zoé volt az.

-         -Végre itt vagy! – ölelt meg.

-         -Zoé! Zoé! – kiabáltam. Olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.

-         -Mi az?

-         -Meg fogsz fojtani.

-         -Ja bocs.

-         -Semmi.

-         -Szia Emma! – jött oda Lauren és ő is megölelt. – Na, mesélj.

-         -Mit?

-         -Mondtad, hogy elmeséled mi ez az egész.

-         -Ja igen.

*Eközben Harry-nél*

Kiszálltam a kocsiból és vagy 50 fotós ott volt. Pár kérdést meg is hallottam. Olyanok voltak, mint például Hol voltál, Harry? Megcsaltad Emmát? Kivel? Szakítottatok? Mért tűntél el? Átverekedtük magunkat a tömegen és sikeresen bejutottunk. Elgondolkodtam az egyik kérdésen. Csak az egyikre nem tudtam volna válaszolni őszintén. Gondolat menetemet az zavarta meg, hogy megérkeztünk a szobám ajtaja elé. Hallottam a kiszűrődő hangokat. Hol lehet már Harry? Remélem nem sokára itt lesz. Benyitottam és minden szempár rám szegeződött.

-         -Harry!!!!!!!! – kiáltotta Louis.

-         -Oké, oké. Nyugi! Tudom, hogy mérgesek és dühösek vagytok rám, de meg kellett mentenem a kapcsolatom Emmával. Értsétek meg kérlek.

Néma csend. Pár perc után odajött Liam.

-         -Elmondtad neki?

-         -Dehogyis. Vagyis..csak az egyik részét.

-         -Harry!!! – mondta idegesen Zayn, Niall és Louis is egyszerre.

-         -Tudom. – lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy egy könnycsepp siklik végig az arcomon.

-         -Hé, haver. – kezdte Liam. – Majd rendbe jön minden.

*Emma szemszöge*

-         -Szóval… - ültem le az ágyamra. Lányok is leültek, mintha esti mesére várnának.

Elmeséltem nekik az elejétől a végéig. Azt, hogy szakításon gondolkodtam, majd, hogy hogy ismerkedtem meg Jake-kel és hogy holnap találkozom vele, de csak, mint barát és hogy Harry mondta, hogy szökjünk meg pár napra, hogy együtt legyünk. 1 óra alatt elmeséltem nekik és egész jól fogadták.

-         -És mit csináltatok abban a hotelben? Kettesben? 4 napig? Ha? – húzogatta a szemöldökét Zoé.

-         -El tudod te azt képzelni.

-         -El tudni el tudom, de nem akarom.

-         -Ezt az élményt ki hagyjuk. – tette hozzá Lauren.

Elérkezett a másnap. Sms hangra ébredtem. Igaziból már fent voltam, csak nem akartam kimászni az ágyból. 9 óra. Ajha. Elég korán kelő lettem. Harry írt. „Jó reggelt édes! Remélem kialudtad magad. Hogy fogadták a lányok? A fiúk nem is voltak mérgesek. Valaki megbűvölte őket. Haha. Ma még hívlak. Szeretlek xx” Elmosolyodtam. Rögtön vissza írtam. „Szia! Igen, kialudtam magam, bár mostanában elég korán kelő lettem. Egész tűrhetően fogadták a dolgokat. Nagyon megörültek nekem. Én voltam. Haha. Én is szeretlek xx”

Lányok is felkeltek hamar. Felöltöztünk, megmosakodtunk és lementünk reggelizni. Gyorsan megreggeliztünk és tárcsáztam Jake számát. Azonnal felvette.

-         -Szia. Már vártam, hogy hívj.

-         -Szia. És íme. 3-ra ide tudsz jönni értem?

-         -Persze. Hova menjünk?

-         -Az már a te dolgod.

-         -Akkor 3-kor.

-         -Okés. Szia.

-         -Szia. – ezzel kinyomtam a telefont.

Mikor felértünk a szobába akkor hívott Harry.

-         -Szia. Na, hogy megy a stúdiózás?

-         -Szia. Remekül. Nem akarsz/akartok bejönni? Unjuk a fejünket.

-         -Jó lenne, de sajna nem érek rá. De a csajokat megkérdezem azért.

-         -Mért? Mit csinálsz? – lehet ezt nem kellett volna elmondanom, de nem akarom, hogy újságokból tudja meg.

-         -Hát..tudod..Jake-kel találkozom.

-         -Hogy mi?

-         -Nem úgy, csak barátilag.

-         -Aha. – éreztem a hangján, hogy nem örül neki. – Mennem kell, szia.

-         -Szia..

Egész nap hívogattam, üzenetet is küldtem vagy 30at, de egyikre se válaszolt. 2 óra 20 perc volt, amikor úgy döntöttem, hogy hagyom és elkezdek készülni. A lányok, végülis, úgy döntöttek, hogy elmennek a stúdióba. Felöltöztem, megcsináltam a hajam, feltettem egy kis alapozót meg szempillaspirált és készen is voltam. 3 óra volt, mikor Jake hívott, hogy itt van a szálloda előtt. Felkaptam a táskámat meg a napszemüvegemet és indultam is a lift felé. Egy örökkévalóságnak tűnt mire leértem a hallba. Kint pár fotós és újságíró volt. Gondolom azt hitték, hogy Harry-ék is itt vannak. Párat elküldtek ide pár ember meg a fiúknál tanyázik. Hogy ezek sose alszanak. Tudom, ez a munkájuk, ezért kapják a pénzt, de akkor is. Adhatnának az embernek néha-néha egy kis pihenőt. Mikor átverekedtem magam a tömegen megláttam Jake-t. És persze, miből szállt ki? Hát egy limuzinból.

-         -Szia. – és egy széles vigyort tett hozzá.

-         -Szia. Bocsi, de mire átjutottam a fotósokon..

-         -Semmi baj. Ismerem az érzést.

-         -És tudod mi a vicc? Hogy én csak egy barátnő vagyok..

-         -Igen..Na de gyere, ne is foglalkozz velük.

-         -Egyetértek. – beültünk és rögtön a megszokott kérdést szegeztem felé. – Hova megyünk?

-         -Ahova el akartalak vinni, sajnos most nem tudunk oda menni, úgyhogy most csak egy kávézóba. A kedvenc helyemre.

-         -Hova akartál? – kíváncsiskodtam tovább.

-         -Nem mondom meg, mert lehet egyik este, ha ráérsz, akkor elviszlek oda.

-         -Oké.

-         -És mi van a barátoddal? Csodálom, hogy nem jött ide, hogy felpofozzon.

-         -Nem tudom, mi van vele. Elmondtam neki, de azóta nem hív vissza.

-         -Féltékeny?

-         -Igen, bár nem tudom miért, hiszen neki is megmondtam, hogy csak barátok vagyunk.

-         -Barátok? Ja, persze. – ekkor odaértünk Jake kedvenc helyére.

A kávézó nevére már nem emlékszem, hiszen elég érdekes neve volt, de nem is ez volt a lényeg. Nem voltak sokan, de kevesen se. Nem volt egy forgalmas hely, ami épp kapóra is jött, hiszen egyikünk se akart címlapokra kerülni azzal a címmel, hogy „Emma Miller megcsalja Harry Styles-t Jake T. Austinnal?” Legalábbis én nem. Jake-ben már kevésbé voltam biztos, hiszen elég furcsa volt egész út alatt.

Kikértünk két kávét és beszélgetni kezdtünk. Nem is vettem észre, hogy már 5 óra van. A beszélgetésünket egy kislány zavarta meg. 10-11 éves lehetett. Vele volt egy idősebb lány is, aki pár évvel lehetett idősebb nálam.

-         -Sziasztok. Bocsi, hogy zavarunk, de a húgom szeretne egy autogramot kérni. – mondta a nagylány Jake felé nézve.

-         -Semmi baj. Sziasztok. Hogy hívnak, kislány?

-         -Kate.

-         -De szép neved van.

-         -Köszönöm.

Jake aláírt neki valami könyvféleséget, majd a kislány felém fordult.

-         -Szia. Te Emma vagy?

-         -Szia. Igen.

-         -Sajnálom.

-         -Mit is?

-         -Kate! – szólt rá a nővére.

-         -Nem baj. Kate, mit sajnálsz?

-         -Hát, hogy szakítottatok.

-         -Mi nem szakítottunk Harry-vel.

-         -Akkor..?

-         -Miért gondoltad?

-         -Nem láttad a hírekben.. – ekkor félbeszakította a nővére.

-         -Kate, gyere már.

-         -Hagyjál. – ezzel elengedte nővére kezét. - Hogy egy másik csajjal ment el?

-         -Jaj, de igen. De az egy félreértés volt. Már megbeszéltük.

-         -Hát jó.

-         -Mért? Tudsz valamit?

-         -Nem, de együtt mentek el..

-         -Aha.. – ekkor eszembe jutott valami. Harry jól átbaszott. Jól van, Styles.

-         -Bocsi, ha megzavartam valamit.

-         -Semmi baj. – néztem még mindig magam elé.

-         -Sziasztok!

-         -Szia. – köszönt Jake.

-         -Jake! Haza tudsz vinni? Fontos lenne.

-         -Persze, de mi az?

-         -Semmi. Kérlek.

Beszálltunk a limóba, de az út most hosszabbnak tűnt, mint amikor elindultunk a kávézó fele. Nem beszéltünk egész úton, hisz még mindig nem értettem semmit és most nem volt kedvem Jake-et is beleavatni. Mikor hazaértünk, elköszöntem Jake-től, becsaptam a limó ajtót és bevágtattam a hallba, fel a lifttel és be a szobánkba. A lányok már ott voltak, és valamit csináltak. Nem is figyeltem rájuk, hiszen most nem nagyon tudott érdekelni.

-         -Lányok! – kiáltottam el magamat.

-         -Mi van? – nézett felém Lauren, majd Zoé.

-         -Tudjátok, hogy ha van valami, amit utálok az az ha hazudnak. Szóval ki vele, mi történt azon a bulin, amikor nem voltam ott.

-         -Nem értem mire gondolsz. – mondta közömbösen Lauren.

-         -Nagyon is jól tudjátok. Ha nem mondjátok most el, felhívom Harry-t és megkérem, hogy mondja el mi történt.. – nem tudtam végig mondani, mert Lauren félbeszakított.

-         -Na, remek ötlet. – mondta Lauren. Mi a baja?

-         -És ha elmondja, hogy ti is tudtátok, sose bocsájtom meg.

Összenéztek Zoé-val, majd arra kértek, hogy üljek le.

-         -Szóval.. – és elkezdték mesélni. A végén csak ültem és néztem.

-         -Oké, köszi. – és a telefonomhoz nyúltam. Harry-t tárcsáztam.

-         -Szia. Légy szíves gyere ide hozzám. – üvöltöttem a telefonba.

Pár perc múlva már kopogtak is az ajtón. Kinyitottam és Harry állt ott.

-         -Mit akartál?

-         -Kérlek szépen, vagy 50-szer hívtalak, de nem hívtál vissza.

-         -Miért kellett volna? Azt gondoltam, hogy jól elvagy Jake-kel.

-         -Haha. Vicces vagy.

-         -Ennyi?

-         -Nem.

-         -Kimenjünk? – mondták a lányok.

-         -Nem kell. Maradjatok.

-         -Mi az Emma?  - ültettem le az ágyamra.

-         -Mesélnél nekem erről a képről? – odatartottam elé egy képet, ahol azzal a csajjal van, akivel elment a múltkori buliról.

-         -Már elmondtam.

-         -Nem hinném. Történt bármi is, Harry?

-         -Nem. Az volt, amit mondtam.

-         -Harry..ha valaki rád mászik, te lerázod, utána nem viszem még el, ráadásul kézen fogva. Kérlek, mondd el.

-         -Igen, elvittem. Megcsaltalak. Ezt akartad hallani? – állt fel és üvöltözött.

-         -Nem. Én csak az igazat akartam hallani.

-         -Kicsit többet ittam és teljesen elvesztettem a fejem. Nagyon sajnálom.

-         -Nem kell. Elmehetsz.

-         -De én..szeretlek.

-         -Harry! Menj el! – és kilöktem az ajtón.

A bőröndöm után kutattam.

-         -Mit csinálsz?

-         -Elmegyek. Nem maradok itt.

-         -Emma, ne csinálj hülyeséget.

-         -Lányok! Hallottátok? Megcsalt. Sőt, tudtátok is..

-         -Emma, sajnáljuk, de azt hittük nem tudod meg, hiszen Harry se direkt csinálta. Szeret, de ezt te is tudod.

-         -Igen, lehet, de akkor nem ezt érdemlem. Haza megyek. Eldöntöttem. – tárcsáztam a repteret, hogy mikor megy a követező gép Budapestre.

-         -Holnap után hajnali 4-kor megy a következő, New York-on és Lisszabonon keresztül.

-         -Remek. Akkor egyet szeretnék.

-         -Rendben.

Össze is pakoltam. Felhívtam Jake-et. Elmondtam neki a történteket, de nem nagyon volt szomorú, sőt szerintem kárörvendezett is egy kicsit. Mindegy. Nem érdekel. Azt mondta, hogy ha van, kedvem a ma estét vele tölthetném és elvinne arra a helyre, ahova akart. Beleegyeztem. Felöltöztem, majd lementem a hotel elé és Jake-et vártam. Nem telt bele 5 percbe és ott is volt. Bevágódtam a kocsiba és indultunk.

-         -Szia. Nem akarok róla beszélni, oké? – szögeztem neki a kérdést.

-         -Szia. Rendben. De viszont most ne legyél szomorú.

-         -Ideges vagyok.

-         -Akkor most az se.

-         -Hova viszel? – kíváncsiskodtam, s máris eltűnt az idegességem.

-         -Majd meglátod.

Nem sokat mentünk, de azért eleget. Már azt hittem, elvisz egy másik államba. De elvetettem az ötletet.

-         -Itt vagyunk, uram. – mondta a sofőr Jake-nek.

-         -Uram? – néztem rá és kitört belőlem a röhögőgörcs.

-         -Ne nevess. – mondta, de ő se bírta ki és elmosolyodott.

-         -Na lássuk, hova hoztál. – kiléptem az ajtón és azt hittem ott helyben elájulok.

-         -Na, hogy tetszik? – állt felém átkarolva.

-         -Úristen!

-         -Igen, valami ilyenre számítottam. Gyere! – megfogta a kezem és magával húzott.

A Hollywood felirathoz értünk. És..úristen. Felmásztunk az egyik betűre és onnan néztük a kilátást.

-         -De, ez nem törvénybe ütköző? – féltem, hogy a mai estét a börtön egyik cellájában fogom végezni.

-         -De.

-         -De..

-         -Nyugi, elintéztem. – na, ez a mondat volt, ami megnyugtatott. Kicsit furcsán hangzott. „Nyugi, elintéztem.” Nem mindennapi dolog volt, hogy egy srác ezt mondja egy lánynak. Sőt az nem mindennapi dolog, hogy egy srác elhoz egy lányt a Hollywood felirathoz, hogy üljenek rajta és csodálják L.A. fényeit. El se hittem, hogy én ilyen szerencsés lehetek, hogy itt lehetek.

Végig beszélgettünk. Éjjel 11 körül járhatott az idő, amikor kezdett hűvösödni. Vagyis, akkor kezdtem érezni. Jake látta rajtam ezért levette a kabátját és rám rakta. Ekkor eszembe jutott Harry, mivel ő szokta ezt csinálni. Kicsit elszomorodtam, de Jake felvidított valami hülye angol viccel, ami olyan rossz volt, hogy még a favicchez sem sorolnám, de már azon kellett röhögnöm, ahogy előadja. Kis idő múlva elég közel kerültünk egymáshoz. Na, igen, most akar megcsókolni. – mondtam magamba.

-         -Bocsi, Jake, de ez most nem megy.

-         -Persze, megértem.

Tudtam, hogy nem, nem érti meg. Én is akartam, de nem most. Még túl friss volt a szakítás. Elég friss. Hogy én mekkora egy ribanc vagyok. Kb. 5-6 órája szakítottam Harry-vel és most itt ülök a Hollywood feliraton egy másik sráccal. Ez az Emma. Le a kalappal előtted.

-         -Jake, nekem most egy barátra van csak szükségem.

-         -Igen is értettem. – emelte a kezét a homlokához, ahogy a katonák szoktak tisztelegni. Ezen persze megint nevetésben törtem ki.

-         -Igen, pont egy ilyenre.

-         -Akkor jó helyen keresgélsz.

-         -Bíztam benne.

Nagyon sokáig beszélgettünk még, majd észrevettem, hogy hajnali 2 óra van. Húha. Haza kéne menni. Megkértem Jake-et és kevesebb, mint 20 perc alatt otthon is voltam. Vagyis a szállodában. Elköszöntem Jake-től és bementem a szállodába. Megvártam, míg elmegy majd kimentem a szállodából le a partra. Nem volt kedvem még aludni meg a lányok agymosásához se. Leértem a partra. Levettem a papucsom és hagytam, hogy a homok masszírozza a lábtalpam. Olyan könnyednek éreztem magam. Hirtelen minden teher megszűnt létezni abban a pillanatban. Szabadnak éreztem magam. Sétálni kezdtem a parton, pont ott ahol a víz hullámai elsimulnak és még vizes a homok. Mindig azt képzeltem, hogy ha egyszer eljutok L.A.-be akkor ezt egy sráccal fogom megtenni, ahog y a romantikus filmekbe, de nem így alakult. Londonban sokszor mentünk le a partra Harry-vel, hogy sétálgassunk, de az nem volt olyan. Igaz, azzal a sráccal voltam, akit szeretek és azt csináltuk, amit mindig is akartam, de még se volt igazi. Sétálás közben megláttam, hogy még valaki lejön a partra. Megálltam és figyeltem minden mozdulatát. Tökéletesen ki lehetett venni, hogy egy srác az. Nem törődtem vele, s tovább sétáltam. Egyre közelebb és közelebb értem. Lassan minden kirajzolódott. Meglepetten megálltam mellette pár centivel. Felnézett, s ő is meglepődve felállt.

-         -Emma? – éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog, és alig kapok levegőt.