1/18.rész

Sziasztok!
Lassan kezdődik a suli és nekem sajna nem lesz sok időm írni. Úgy tervezem, hogy majd péntekenként írom át word-be a részeket és szombaton lesz mindig új rész és ígérem, hogy azok hosszúak lesznek:)
De meghoztam a 18.-at ;)

*Lauren szemszöge*

Niall nem mondta el, hogy hova megyünk, így nagyon kíváncsi voltam. Mondta, hogy ne öltözzek ki annyira, így a jól bevált sportcipő és egy lezseres póló-gatya szett mellett döntöttem. Mentünk, mentünk, de még mindig nem értünk oda, hirtelen megláttam egy nagy feliratot. VIDÁMPARK. Imádtam. Egyszerűen imádtam. Nem volt az a megszokott randi, hogy elmegyünk vacsorázni egy elegáns étterembe és közben több millió ember megnéz. Ebben is hasonlítottunk, szerintem.

Megvette a jegyeket és bementünk a kapun. Végig mosolygott, így nekem is kellett. Nem bírtam betelni vele. Felültünk mindenre, amire csak lehetett. A legijesztőbb hullámvasúttól kezdve a nagy kereken át a körhintáig. Betévedtünk egyszer a tükörterembe is, ahol Niall megjegyezte, hogy ez egy tökéletes hely lenne Zayn-nek. Mindketten felnevettünk, majd tovább mentünk. Elég sok időbe telt, mire kiszabadultunk és közben még egymást is elveszítettük. Vicces volt. A vidámparkban sokszor állítottak meg minket rajongók. Volt, hogy én is elbeszélgettem velük, hiszen ápolni kell a kapcsolatot. Voltak, akik nagyon közvetlenek voltak és egyből odajöttek hozzám is, de voltak, akik nagyon is szúrós szemekkel néztek engem. Ez érdekelt a legkevésbé. Az utálkozók. A park után elvitt a Nando’s-ba. Amióta „ismerem” a srácokat, azóta tudom, hogy van ilyen hely is a világon. Képeket láttam csak, hogy milyen kajákat adnak itt, és hát mit ne mondjak, eléggé nagy adagokat. Már értem miért szeret Niall idejárni. Szerencsére, le volt foglalva nekünk egy asztal egy kis sarokban, ami el volt dugva minden elől. Leültünk az asztalhoz, felvették a rendelést, majd nagy beszélgetésbe kezdtünk.

-          -Mesélj még. – kérte.

-          -Mit? Én már szinte mindent elmondtam. – nevettem fel. – Most rajtad a sor.

-          -Jó jó. Mindjárt. Hogy van a mamád? – rátapintott a lényegre. Eltorzult az arcom. – Vagy erről nem akarsz beszélni?

-          -Már felkelt. Azt mondták az orvosok, hogy hetek, hónapok vagy lehet évekbe is telhet, mire felkel, de szerencsére ma felkelt. Anya reggel hívott. Annyira örültem.

-          -De jó. Most már én is örülök.

-          -Mért?

-          -Aggódtam.

-          -Aranyos vagy. – mosolyogtam el.

Meghozták a vacsorát, s Niall csak tömte magába az ételt. Miután megvacsoráztunk és kibeszéltük mindent és mindenkit, haza fele sétáltunk. Miközben kézen fogva mentünk haza, elkezdett esni az eső. Elkezdtünk rohanni, de egy idő után rájöttünk, hogy fölösleges, mert így is- úgyis elázunk. Mikor a ház elé értünk, beszaladtunk az eresz alá és egymásra nézve elnevettük magunkat. Mindkettőnk csurom vizes volt. A hajunk lekonyult. Szerencse, hogy nem fehér pólót húztam, így nem volt baj, hogy vizes lett a pólóm. Miután abba hagytuk egymás kigúnyolását, Niall közeledni kezdett. Végig simította az ujjával az arcomat. Kirázott a hideg, ahogy hozzám ért. Még jobban közel jött hozzám és éreztem illatát. Bódító volt, az egyszer biztos. Kezei közé fogta az arcomat és megcsókolt. A randi tökéletes befejezése. A csók után elköszöntünk egymástól és bementem a házba.

*Emma szemszöge*

Mire Lauren hazaért minden csillogott-villogott. Ideje volt már a nagy takarításnak. Végül, vacsorát nem főztünk, mert Brenda eljött hozzánk étellel! együtt. Mindenki leült a nappaliba, én összedobtam mindenkinek a legegyszerűbb koktélt, a Sex On The Beach-et, mivel ehhez voltak csak alapanyagok otthon. Én is odaültem közéjük és hallgattuk Lauren meséjét a délutánról.  A esti mese után mindenki elvonult. Zoé aznap Zayn-nél aludt, Ashley elment fürdeni, Lauren meg olvasni. Én úgy döntöttem, hogy felnézek Facebook-ra meg Twitter-re, mivel már vagy egy hónapja nem volt fenn. ’Amikor idejöttünk a lányokkal, megfogadtuk, hogy nem fogunk mindennap a gépen lógni és az otthoniakkal beszélgetni.’ Így is tettünk, hiszen elég régóta nem voltam fenn. Mindenkinek visszaírtam, hogy élek és virulok. Mikor mindennel megvoltam már csak képeket nézegettem, amiket rólunk csináltak a rajongók. Voltak, akik kedvesek voltak és sok boldogságot kívántak, de voltak olyanok is, akik szerint csak kihasználjuk a fiúkat. Kezdtem ideges lenni, hiszen mit képzelnek magukról? Mintha ők lennének, a nem tudom kik, akik megmondják, mit csinálj az életeddel. Nem értem, az olyan „rajongókat”, akik nem örülnek, ha a fiúk boldogok. Bevallom, amikor Harry Caroline-nal került össze, eléggé rossz szemmel néztem, hiszen 32 éves!, de Harry-t boldognak láttam és ennél több nem is kellett. Akik nem örülnek a boldogságuknak, azok ne is mondják magukat „directioner”-nek. Miközben magamba ezt az eszmefuttatást levezettem, észre se vettem, hogy valaki írt chat-en. Gréta írt. Megnyitottam az ablakot.

*Lauren szemszöge*

Hihetetlenül boldog voltam. Nem tudtam a könyvre se koncentrálni. Most, igaz az, amit olvastam, hogy „Az a pillanat, amikor nem tudsz aludni, mert a valóság végre jobb, mint az álmaid.” És így is volt. Nem értem, hogy Emma meg Zoé, hogy tudott nyugodtan aludni aznap este. Ja, igen, Emma tényleg nem tudott. Haha.

Legszívesebben körbe ugráltam volna a házat és sikoltoztam volna, de a szomszédok nem hiszem, hogy díjazták volna. Újra és újra lejátszottam magamba az egész délutánt, meg a csókot. Képtelen voltam elhinni, hogy az mind velem történt. 5-6 hónap vágyakozás után megélhettem azt, amit több millió lány szeretne. Tudtam, hogy szerencsés vagyok.

Egyikőnk se gondolta volna, hogy valaha is találkozunk a fiúkkal, sőt, azt meg végképp nem, hogy talán több is lehet.

*Emma szemszöge*

Elmesélte, hogy mik történtek otthon, majd én is. Ezután szóba jött Marci. Nem akartam róla beszélgetni, ezért próbáltam terelni a témát, de nem jártam sok sikerrel. Jó, tudom, hogy a legjobb fiú barátja, de akkor is. Rég volt. 3 hónapja.

-          -Már rég túl vagyok rajta, nyugi.

-          -Tudom, tudom, de..

-          -Gréti, mit akarsz? – már ismertem, mint a rossz pénzt.

-          -Sokszor emleget, hogy veled minden más volt és jobb.

-          -Sajnálom.

-          -Mit?

-          -Én tovább léptem.

-          -Tényleg? Valami helyes, brit srác?

-          -Igen, eltaláltad. Harry a neve.

-          -És? Mesélj!

Elmeséltem neki mindent szóról szóra, rátérve arra is, hogy ő a One Direction tagja is. Aztán, bevallotta, hogy tudta, hiszen mindenki erről beszél. Remek. Még beszélgettünk egy keveset, majd kiléptem mindenhonnan. Lecsuktam a laptopot, mikor kopogtattak.

-          -Majd nyitom! – kiáltottam a lányoknak. – Harry?! – nyitottam ki az ajtót.

-          -Szia! Bejöhetek?

-          -Persze. Gyere. Mi a baj?

-          -Semmi, csak Louis elment Eleanor-hoz és szerintem nem jön ma haza, úgyhogy arra gondoltam, hogy nem aludhatnék itt? – meglepett.

-          -Persze. – adtam neki a választ.

-          -De nem baj?

-          -Dehogyis, csak megleptél. Mért lenne baj? Veled szívesen alszok. Legalább tudok, majd rendesen aludni.

-          -Haha. Kik vannak itt?

-          -Lauren meg Ashley.

-          -Nadia és Zoé?

-          -Nadia tánctáborba, Zoé meg Zayn-nél alszik.

-          -Áh! Értem.

Miután Ashley kijött a fürdőszobából, Lauren is elment letusolni, majd Harry és utoljára én következtem. Lauren és Ashley most egy szobába aludtak, és mi meglepő Harry meg én is együtt.

Másnap reggel felébredtem, s ahogy láttam Harry még mindig aludt. Adtam egy puszit az arcára, majd kimentem a konyhába. A lányok már kint voltak és nagyban beszélgettek.

-          -Nekem is csináltatok cappuccinot?

-          -Persze, ott van. – mutatott oda Lauren a bögrére.

-          -Oh, még ki is töltötted. De aranyos valaki. – odamentem hozzá és megpusziltam az arcát.

-          -És volt valami? – kérdezte Ashely.

-          -Mármint? Ja, nem. Dehogyis. Nem akarom elsietni.

-          -Aha, értjük.

-          -Igaz, Marcinál se sietted el. – és elkezdtek röhögni.

-          -Elég! Az a múltban volt.

-          -Nem mondtad el neki, mi?

-          -Nem. Még azt se tudja, szerintem, hogy..értitek.

-          -Értjük. Akkor épp itt lesz az ideje, hogy beavasd.

Harry délután hazament. Így hárman maradtunk a nagy házban.

Este 5 körül megjelent az ajtóban Niall, Zayn, Liam, Louis, Harry, Danielle, Eleanor és Zoé. Ott álltak „teljes fegyverzetben”, bulira készen. Magamra néztem és egy mackónadrág meg egy sima fehér póló köszönt vissza.

-          -Hova készültök? – kérdeztem.

-          -Öltözz! Megyünk bulizni! – mondta Harry és betuszkolt a szobámba.

Később Lauren-re és Ashley-re is ráparancsoltak, hogy öltözzenek.

-          -De hova megyünk? – kimentem a nappaliba teljesen felöltözve. - Csak, hogy hogy öltözzek fel. - ránéztem Danielle-re meg Eleanor-ra és vettem a lapot.

-          -Egy.. – kezdte el Harry.

-          -Ismerősünk bulijára. – fejezte be végül Louis.

     

      Emma ruhája:  

      Lauren ruhája: 

      Zoé ruhája: 

      Ashley ruhája: