1/25.rész

Hello! Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam. Azt hiszem ez most hosszabb lett, de az csak jó :)
Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Emma volt barátjának a nevét Bencéről Marcira változtattam, szóval ne lepődjetek meg.
Jó olvasást! ;) xx

-          -Mi a baj? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

-          -Semmi, csak tudod..ez..olyan..

-          -Gyors..Megértem. – mosolygott.

-          -Nem akarom ezt is elsiettetni, mint az előzőt.

-          -Ezt hogy érted?

-          -Mielőtt összejöttem volna Marcival, egy buliban találkoztunk és nagyon be voltam rúgva és megtörtént.

-          -De..

-          -Tudom, utána összejöttünk..3 hónapra rá. – lehajtottam a fejem.

Előtörtek az érzések. Sose beszéltem erről senkinek. Kivéve Zoé-t. Aztán elkezdődött a gimi és jóba lettem Ashley-vel meg Lauren-nel és ők is megtudták. Én voltam az a lány, aki mindig azt hajtogatta, hogy 17 éves koráig nem fog lefeküdni senkivel, persze, csak akkor, ha előtte nem találok olyat, akiben tényleg megbízom. Nos, nem így történt. Akkor az életem 180 fokos fordulatot vett.

-          -Emma.. – végig simította az ujjait az arcomon, amin egy könnycsepp csordult le. – Én tudok várni.

-          -Én nem akarok. – jelentettem ki. Még én is meglepődtem magamon, hogy ilyen határozottan mondtam Harry-nek.

-          -De, én nem akarlak megbántani.

-          -Harry, ezt nem azért mondtam el, mert nem szeretném, hanem, hogy tudd, min mentem keresztül. Nem akarok titkokat.

-          -Megértem. – s újból közeledett felém. Ekkor minden érzés és minden gondolat végig futott az agyamon.

Feltettem magamba a kérdést: Emma, tényleg megállítottad? Hiszen, mióta erre vársz és végre megtörténik. Biztos voltam benne, hogy Harry más. Más, mint a többi pasi.

Megfogtam a pólóját, és magamhoz húztam. Elkezdtünk csókolózni. Fantasztikus volt. Az érzés, ami végig ment rajtam leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet. Harry egyszerűen megbabonázott minden egyes szóval és minden egyes mozdulatával.

-          -Nem megyünk fel a szobába?

-          -De. – határozottan válaszoltam.

Mikor felértünk, még egyszer megkérdezte, hogy akarom-e. Nem értem. A srácoknak mért kell ennyit pofázniuk? Az a lány, akit akart most megkaphatja, és erre még pofázik is. Az eszem megáll.

-          -Harry, ha nem fogod be a szádat, akkor tényleg nem fogom akarni. – nevettem el magam.

-          -Jól van na.

Újra egymásnak estünk és szó szerint beestünk a szobájába. Pár percre elengedtem, és körül néztem. Rózsaszirmok hevertek mindenhol és pár gyertya volt meggyújtva. Nem hittem a szememnek. Nagyon különlegessé tette és ez sokat jelentett. Miután kigyönyörködtem magam, visszatértünk egymáshoz.

Másnap reggel egy mosollyal ébredtem. Nem hittem volna, hogy ilyen jó lehet vele. Az éjszaka egyszerűen csodálatos volt. Nem tudom honnan tudta, hogy a vörös rózsa a kedvencem, de nem is érdekelt. Ezen a nyáron, abban a pillanatban nem számított semmi. Csak ő meg én. Csak mi.

-          -Jó reggelt! Jól aludtál? – vigyorgott azzal a kaján mosolyával Harry.

-          -Neked is! Alvás az sok nem volt benne, de igen. Csodálatos volt. Köszönöm.

-          -Ez természetes. – mosolyodott el.

-          -Kérsz reggelit?

-          -Hogy a fenébe ne kérnék.

-          -Akkor gyere.

Harry egyik pólóját vettem fel, hisz a reggelihez az is tökéletes lesz és amúgy is csak ketten vagyunk. Bár mire leértünk, átgondoltam mindent és jobbnak láttam volna, hogyha felmegyek és felveszek egy nadrágot, de késő volt, hiszen Louis meglátott.

-          -Héj, kicsi lány! – üdvözölt.

-          -Jó reggelt neked is Louis. – beértem a konyhába, s észrevettem, hogy Eleanor is ott tevékenykedik. – Eleanor?

-          -Szia Emma. Hogy vagy?

-          -Jól, de ti? Tudtommal Louis-nak is van lakása. Nem mintha baj lenne, hisz nem az én házam.

-          -Igen, de Louis nem vásárolt be tegnap mivel tegnap el kellett menjek Manchester-be, így nem volt semmi kaja otthon, és Louis mondta, hogy jöjjünk át, mert Harry-nek mindig van. Nem akartunk zavarni, tényleg.

-          -Nyugi, El. Vegyél levegőt. – nevettem. – Engem nem zavar, csak kérdeztem.

Ránéztem Louis-ra és kissé szomorú fejet vágott. Már megint mi a baja? – elnevettem magam.

-          -Mi nyomasztja a lelked, Louis?

-          -Nem az a póló van rajtad, ami múltkor. – ekkor Harry meg én felnevettünk. Szegény Eleanor csak állt és nézett.

-          -Múltkor itt aludtam és a „Free Fucks”-os póló volt rajtam, a többi meg már történelem.

-          -Ja, akkor értem. Na, de mi megyünk is. Sziasztok. – köszöntek el.

-          -Hello.

Harry-vel, ketten, megreggeliztünk, felöltöztünk, majd hazavitt. Mielőtt kiszállhattam volna a kocsiból, megkért, hogy menjek el vele venni ajándékot az anyukájának. Mielőtt elmentünk volna a nagyáruházba, hogy kinézzünk valamit neki, elmentem lefürödni, meg átöltözni. Addig Harry csatlakozott a kanapén ülő lányokhoz. A zuhany alatt sokáig álltam, mivel jó volt érezni, ahogy a vízcseppek végig folynak testemen. Ezután felöltöztem, majd kisétáltam a lányokhoz és Harry-hez. Harry felállt egy újsággal a kezében és elém jött.

-          -Mi ez? Mikori ez a lap? Mért vagytok a címlapon?

-          -Tegnapi. Na, szerinted? Nem nehéz kitalálni miért.

1/24.rész

Hello!
Sajnálom, de most ennyit tudtam összehozni. Ígérem jövőhéten hosszabbal jövök! De azért jó olvasást és aki megy ma partizni, annak jó bulizást! ;) xx

Milánói sertésbordát csináltunk, csak, hogy valami hazai ízeket együnk végre. Este 6-kor érkezett meg Nadia. Megöleltük, üdvözöltük, majd elkezdtünk vacsorázni. Vacsora közben elmesélte a tábort, utána meg betettünk egy filmet. Másnap reggel a kanapén ébredtünk fel és nem értettünk semmit.

-          -Haha..érdekes egy film lehetett. – nevetett fel Ashley.

Nagyon lassan telt el az a pár nap a fiúk nélkül. Mivel hétfőtől szombatig nem találkozunk velük, valahogy el kellett ütni az időt, így elmentünk Manchester-be szerdán. El és Dani is velünk tartott. Megnéztük a várost, vásárolgattunk és sokat nevettünk. Szerda és csütörtök este mentünk el bulizni, de pénteken nem, mivel másnap korán reggel indultunk haza. A hotel szobánkban voltunk és beszélgettünk.

-          -Ti hogy bírjátok ezt? Csodállak titeket. – erre mindkettő lány felnevetett.

-          -Szeretjük őket. – mondta Dani.

-          -Tudom, de akkor is. Nem lehet könnyű.

-          -Én nem azt mondtam.

-          -Figyeljetek, tudom, mit gondoltok, hogy pár 16 éves lány, akinek az az álma, hogy összejöjjön a fiúkkal, megszerzi, amit akarnak és utána eldobják őket. De, higgyétek el nem így van.

-          -Emma.. – kezdte El, de nem hagytam, hogy befejezze.

-          -Mi szeretjük őket, de ha hazamegyünk nekünk táv kapcsolat lesz belőle.

-          -Emma, kérlek hadd fejezzem be. – bólintottam. – Tudjuk. Harry szokta mindig mondani nekünk, amikor beszélgetünk vele, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy a lány mennyire érett.

-          -Igaz.

-          -Ti, hárman, nem vagytok azok a tipikus 16 évesek.

-          -Köszönjük.

-          -A táv kapcsolatra meg nem tudok mit mondani. – mondta El.

-          -A kicsiket kioltja, a nagyokat fellobbantja. – kacsintott Dani.

Igaza van. Ha igazán szeretem Harry-t, akkor bármibe belemegyek és a távkapcsolat nem is lesz olyan nehéz. A találkozás így még jobban különleges lesz.

Másnap szombat reggel indultunk haza fele. 3 és fél órás út elég fárasztó volt, még ha nem is vezetsz. London közelében jártunk, amikor csörgött a telefonom. Harry volt az. Pár percet beszéltünk, majd szomorú arccal letettem a telefonom.

-          -Mi a baj?

-          -Csak holnap tudunk találkozni, mert estig benn lesznek a stúdióba és nagyon fáradtak.

-          -Oo.. – mondták a lányok.

Vasárnap úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova. Délután 2 fele csörrent meg a telefonom.

-          -Szia. Mi újság? – kérdezte Harry.

-          -Szia. Nem sok.

-          -Este ráérsz, ugye?

-          -Attól függ mire kéne..

-          -Ma este? Nálam?

-          -Mhmm.. meggondolandó.

-          -Na, ne csináld ezt velem.

-          -Persze, hogy ráérek. Neked bármikor.

-          -Szerencséd. Akkor este!

-          -Okés!

-          -Szia.

-          -Szia.

Rögtön elkezdtem készülődni. A hangjából ítélve nem csak beszélgetni akar.

Fürdés és hajmosás után bementem a szobámba, hogy kiválasszam a ruhámat az estére. Még csak 4 óra volt, de nem szerettem volna kapkodni később. Felöltöztem és fél6-kor Harry dudált. Felkaptam a telefonom és kirohantam a házból. Lányoktól, persze, elköszöntem.

Behuppantam a kocsiba és indultunk is hozzá. 10 perc múlva már szálltunk ki az autóból. 

A nappali felé vettük az irányt, majd Harry bekapcsolta halkan a zenét. Pezsgővel koccintottunk, majd egyre közeledett és közeledett. Hirtelen eltoltam magamtól.

Emma ruhája: 

1/23.rész

Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt! Nem tudom, hogy a következőt mikor tudom hozni, de jövőhétvégén biztos nem lesz dupla rész, mivel Szüreti Fesztivál lesz és remélem mindenki tudja, mit jelent ez haha :)
Jó olvasást a 23.rész-hez!

  -Igen. – fel kellett álljak. Nem bírtam.

-          -Mit akart?

-          -Találkozni.

-          -Minek?

-          -Tudod, ha meglátod a volt pasidat az interneten más lánnyal, nem olyan jó érzés.

-          -Most az ő pártját fogod? Akkor menj és találkozz vele. – felállt és mögém jött. Átölelt és a fülembe suttogott.

-          -Én nem fogom az ő pártját. Megmondtam neki, hogy nem akarok találkozni vele, mert most veled vagyok. Ő a múlt. Te vagy a jelen. – maga felé fordított, de én leszorítottam a szemeim. Nem akartam rá nézni.

-          -Biztos?

-          -Egészen biztos. – majd megcsókolt.

*Lauren szemszöge*

Mire visszaértem Niall már az ágyban feküdt betakarva TV-t nézve. A szobába érve a pillantása rám szegeződött.

-          -Hol voltál?

-          -Kint. – vágtam rá azonnal.

-          -Mit csináltál? – mért kell mindent tudni?

-          -Anyuval beszéltem.

-          -Ja értem.

Utáltam magam, amiért hazudok neki, de nem akartam neki rosszat. Jó volt ez így. Gergő, itt, Londonban, nem fog megtalálni.

Kicsit beszélgettünk még, majd elaludtunk.

*Emma szemszöge*

Másnap reggel palacsinta illatra ébredtem. Kinyitottam a szemeim és egy lepedőt találtam magamon. Feltápászkodtam és a konyha felé vettem az irányt. Julie-t és Harry-t véltem felfedezni palacsintasütés közben.

-          -Itt meg mi folyik?

-          -Palacsintát sütünk. – mondta Julie felém fordulva. – Kérsz?

-          -Igen, köszönöm. De remélem nem mérgeztétek meg.

-          -Haha, reggel milyen vicces valaki. – szólalt meg Harry is.

-          -És kinek az ötlete volt? – leültem az egyik bárszékre és falatozni kezdtem a túrós palacsintámból.

-          -Az enyém! – kiáltott fel Julie.

-          -Igaziból, már mindketten éhesek voltunk és te meg még mindig nem keltél fel, így eldöntöttük, hogy csinálunk palacsintát. – helyesbítette ki Harry Julie-t.

-          -Értem. Mikor jönnek meg Brendáék? – kíváncsiskodtam.

-          -Még tegnap este hívott Brenda, hogy ma délután 3-4 óra körül várhatóak, mert még egy ebédre is hivatalosak.

-          -Okés. Mikor keltetek?

-          -Mi az, ma „kérdezzünk Harryt” napot tartasz? – viccelt Harry. – Amúgy, meg 9 órakor.

-          -Jól van, akkor nem is kérdezgetek.

-          -Nem azért mondtam.

-          -Na jó, még egyet.

-          -Na, tessék. – nevetett fel. - Hallgatlak.

-          -Mért nem keltettek fel? Szívesen csináltam volna reggelit.

-          -Mert olyan aranyosan aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni. - rá mosolyogtam.

*Lauren szemszöge*

Másnap reggel én keltem fel előbb. Nem akartam felébreszteni Niallt, inkább kimentem a konyhába kávét meg reggelit csinálni, hiszen úgyis éhes lesz, ha felkel. Fél óra múlva ő is csatlakozott hozzám, és ahogy sejtettem éhes is volt. Odajött, átölelt hátulról, én viszont megfordultam és egy kis krémet nyomtam az orrára. Ő megfogta a reszelt sajtot és dobálni kezdett vele. Körbe futottuk az egész lakást, egymást kergetve. A végén mindketten ledőltünk a kanapéra és nevetésben törtünk ki. Nem gondoltam volna, hogy a kajacsata ilyen mókás. Miután kinevettük magunkat, Niall segített összetakarítani és végül csak tojásrántottát csináltam. Miután megreggelizett, leültem mellé a székre.

*Emma szemszöge*

Reggeli után, Harry-vel lefürödtünk, játszottunk egy kicsit Julie-val, majd délután 3 órakor megérkeztek Brendáék, és haza indultunk Harry-vel.

*Lauren szemszöge*

-          -Szóval.. – kezdtem el. Úgy döntöttem elmondom neki, mi történt tegnap este.

-          -Igen? – majd meggondoltam magam. Most, hogy nem fogunk találkozni pár napig, nem szeretném, hogy balul süljön el minden.

-          -Mit csinálunk ma? Ja, bocsi. Most jutott eszembe, hogy nem leszel pár napig.

-          -Igen. Sajnálom, de a munka.

-          -Tudom. Aztán nehogy csalódást okoz nekünk. – vicceltem vele.

-          -Haha. Neked soha. – majd megöleltük egymást.

Pár órával később Emma és Zoé is megérkezett.

*Emma szemszöge*

-          -Na, lányok, mit csináljunk ebben a pár napban?

-          -Mert? – nézett rám Ashely belépve az ajtón.

-          -A fiúk stúdióznak, és így nem tudunk találkozni.

-          -Ja, értem.

-          -Mit szólnátok, ha felhívnám Eleanort és Daniellet, hogy nem érnek-e rá elutazni.

-          -Hova utazunk? – kérdezte Zoé.

-          -Mit szólnátok, mondjuk, Manchester-hez?

-          -Remek ötlet. – mondták egyszerre a lányok.

-          -Most, pedig, főzzünk valamit, mert Nadia este érkezik! – szólított fel minket Lauren.

-          -Okés!