1/25.rész

Hello! Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam. Azt hiszem ez most hosszabb lett, de az csak jó :)
Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Emma volt barátjának a nevét Bencéről Marcira változtattam, szóval ne lepődjetek meg.
Jó olvasást! ;) xx

-          -Mi a baj? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

-          -Semmi, csak tudod..ez..olyan..

-          -Gyors..Megértem. – mosolygott.

-          -Nem akarom ezt is elsiettetni, mint az előzőt.

-          -Ezt hogy érted?

-          -Mielőtt összejöttem volna Marcival, egy buliban találkoztunk és nagyon be voltam rúgva és megtörtént.

-          -De..

-          -Tudom, utána összejöttünk..3 hónapra rá. – lehajtottam a fejem.

Előtörtek az érzések. Sose beszéltem erről senkinek. Kivéve Zoé-t. Aztán elkezdődött a gimi és jóba lettem Ashley-vel meg Lauren-nel és ők is megtudták. Én voltam az a lány, aki mindig azt hajtogatta, hogy 17 éves koráig nem fog lefeküdni senkivel, persze, csak akkor, ha előtte nem találok olyat, akiben tényleg megbízom. Nos, nem így történt. Akkor az életem 180 fokos fordulatot vett.

-          -Emma.. – végig simította az ujjait az arcomon, amin egy könnycsepp csordult le. – Én tudok várni.

-          -Én nem akarok. – jelentettem ki. Még én is meglepődtem magamon, hogy ilyen határozottan mondtam Harry-nek.

-          -De, én nem akarlak megbántani.

-          -Harry, ezt nem azért mondtam el, mert nem szeretném, hanem, hogy tudd, min mentem keresztül. Nem akarok titkokat.

-          -Megértem. – s újból közeledett felém. Ekkor minden érzés és minden gondolat végig futott az agyamon.

Feltettem magamba a kérdést: Emma, tényleg megállítottad? Hiszen, mióta erre vársz és végre megtörténik. Biztos voltam benne, hogy Harry más. Más, mint a többi pasi.

Megfogtam a pólóját, és magamhoz húztam. Elkezdtünk csókolózni. Fantasztikus volt. Az érzés, ami végig ment rajtam leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet. Harry egyszerűen megbabonázott minden egyes szóval és minden egyes mozdulatával.

-          -Nem megyünk fel a szobába?

-          -De. – határozottan válaszoltam.

Mikor felértünk, még egyszer megkérdezte, hogy akarom-e. Nem értem. A srácoknak mért kell ennyit pofázniuk? Az a lány, akit akart most megkaphatja, és erre még pofázik is. Az eszem megáll.

-          -Harry, ha nem fogod be a szádat, akkor tényleg nem fogom akarni. – nevettem el magam.

-          -Jól van na.

Újra egymásnak estünk és szó szerint beestünk a szobájába. Pár percre elengedtem, és körül néztem. Rózsaszirmok hevertek mindenhol és pár gyertya volt meggyújtva. Nem hittem a szememnek. Nagyon különlegessé tette és ez sokat jelentett. Miután kigyönyörködtem magam, visszatértünk egymáshoz.

Másnap reggel egy mosollyal ébredtem. Nem hittem volna, hogy ilyen jó lehet vele. Az éjszaka egyszerűen csodálatos volt. Nem tudom honnan tudta, hogy a vörös rózsa a kedvencem, de nem is érdekelt. Ezen a nyáron, abban a pillanatban nem számított semmi. Csak ő meg én. Csak mi.

-          -Jó reggelt! Jól aludtál? – vigyorgott azzal a kaján mosolyával Harry.

-          -Neked is! Alvás az sok nem volt benne, de igen. Csodálatos volt. Köszönöm.

-          -Ez természetes. – mosolyodott el.

-          -Kérsz reggelit?

-          -Hogy a fenébe ne kérnék.

-          -Akkor gyere.

Harry egyik pólóját vettem fel, hisz a reggelihez az is tökéletes lesz és amúgy is csak ketten vagyunk. Bár mire leértünk, átgondoltam mindent és jobbnak láttam volna, hogyha felmegyek és felveszek egy nadrágot, de késő volt, hiszen Louis meglátott.

-          -Héj, kicsi lány! – üdvözölt.

-          -Jó reggelt neked is Louis. – beértem a konyhába, s észrevettem, hogy Eleanor is ott tevékenykedik. – Eleanor?

-          -Szia Emma. Hogy vagy?

-          -Jól, de ti? Tudtommal Louis-nak is van lakása. Nem mintha baj lenne, hisz nem az én házam.

-          -Igen, de Louis nem vásárolt be tegnap mivel tegnap el kellett menjek Manchester-be, így nem volt semmi kaja otthon, és Louis mondta, hogy jöjjünk át, mert Harry-nek mindig van. Nem akartunk zavarni, tényleg.

-          -Nyugi, El. Vegyél levegőt. – nevettem. – Engem nem zavar, csak kérdeztem.

Ránéztem Louis-ra és kissé szomorú fejet vágott. Már megint mi a baja? – elnevettem magam.

-          -Mi nyomasztja a lelked, Louis?

-          -Nem az a póló van rajtad, ami múltkor. – ekkor Harry meg én felnevettünk. Szegény Eleanor csak állt és nézett.

-          -Múltkor itt aludtam és a „Free Fucks”-os póló volt rajtam, a többi meg már történelem.

-          -Ja, akkor értem. Na, de mi megyünk is. Sziasztok. – köszöntek el.

-          -Hello.

Harry-vel, ketten, megreggeliztünk, felöltöztünk, majd hazavitt. Mielőtt kiszállhattam volna a kocsiból, megkért, hogy menjek el vele venni ajándékot az anyukájának. Mielőtt elmentünk volna a nagyáruházba, hogy kinézzünk valamit neki, elmentem lefürödni, meg átöltözni. Addig Harry csatlakozott a kanapén ülő lányokhoz. A zuhany alatt sokáig álltam, mivel jó volt érezni, ahogy a vízcseppek végig folynak testemen. Ezután felöltöztem, majd kisétáltam a lányokhoz és Harry-hez. Harry felállt egy újsággal a kezében és elém jött.

-          -Mi ez? Mikori ez a lap? Mért vagytok a címlapon?

-          -Tegnapi. Na, szerinted? Nem nehéz kitalálni miért.