1/26.rész

Hello! :)
Beteg vagyok, így hosszabb részt hoztam most. Jó olvasást :) x

-          -Mért nem mondtad?

-          -Mert nem akartam elrontani az estét.

-          -Istenem.

-          -Harry..most mi a baj? Tudtuk, hogy nem tarthatja egyikőnk se titokban a kapcsolatát. Főleg ha egy híres banda egyik tagjával jársz.

-          -Igen, de nagyon idegesít.

-          -Tudom, minket is. Inkább menjünk, rendben?

-          -Rendben.

Minden boltot végig jártunk, de Harry-nek semmi sem tetszett. Mikor rákérdeztem, hogy mi a baja azt válaszolta, hogy semmi, de akkor se tetszik neki. Az utolsó ékszerbolt előtt álltunk. Ha nem fog tetszeni neki semmi itt, akkor kitekerem a nyakát, az biztos.

Szerencsére találtunk neki egy fülbevalót. Gyönyörű, ezüst fülbevaló volt. Igaziból Anne-nek nem volt szülinapja, se egyéb ünnep, de Harry meg akarja lepni, mivel valamikor ellátogatnak Londonban.

A vásárlás után 2 nappal a fiúkat és a két lányt vártuk estére. Egy kis meglepi vacsorával készültünk. Nem volt nagy cucc, de mivel nem ismerik a magyar konyhát, megkértem anyukámat, hogy küldjön nekem pár hazai receptet, hogy megfőzhessük a fiúknak. Mivel már mindennel készen voltunk, vagyis én a saját részemmel készen voltam, gondoltam felnézek egy kicsit az internetre, de sajnos a laptopig nem jutottam el. Megszólalt a telefonom. Josh volt az, meglepetésemre. Amiket mondott kicsit vicces és fura is volt egyben. Hirtelen Ashely-re néztem és elindultam felé.

-          -Mikor akartad elmondani, hogy Josh-sal randizgatsz?

-          -Hogy mi????? – néztek nagyot a lányok is.

-          -Sajnálom. Nem akartam eltitkolni, de mivel nem volt folytatása, ezért úgy gondoltam nem olyan fontos.

-          -Miért ne lenne fontos? A barátnőid vagyunk. Nekünk mindent elmondhatsz.

-          -Mért vagy ideges te emiatt? – mindenki tekintete rám szegeződött.

-          -Azért, mert nem mondtad el. Felőlem azzal randizol akivel akarsz, de azt hittem vagyunk olyan jóba, hogy elmondod ha van valaki.

-          -Nem úgy vettem észre, mintha olyan ’hű de nagy barátok lennénk’.

-          -Ezt meg hogy érted? – lépett mellém Lauren.

-          -Mióta kint vagyunk, alig foglalkoztok velem meg Nadiával. Csak a bulik és a fiúk.

-          -Ashely.. – kezdtem.

-          -Nem, nincs Ashley, Emma. – ezzel elment és bezárkózott a szobájába.

-          -Majd én megyek. – mondta, s elindultam Ashely szobája felé. – Ashely, engedj be, kérlek! – kiderült, hogy az ajtó nem is volt bezárva, így benyitottam.

-          -Mit akarsz?

-          -Ashely, nagyon sajnálom. Elvakított minket a szerelem, és a barátnőnkre nem figyeltünk, aki mindennél fontosabb nekünk.

-          -Megértem, de..

-          -De.. – szakítottam félbe. – Te is ugyanezt csináltad velünk, amikor Krisztiánnal jártál. Ezt nem úgy értem, hogy ezt most visszaadjuk, de nincs jogod megharagudni ránk, mert mi se tettük.

-          -Igazad van. Sajnálom.

Megbeszéltük a történteket, megöleltük egymást, majd kimentünk. Végül leültem a nappaliba és magam elé vettem a laptopot. Felmentem twitterre, de mivel ott a szokásos dolog volt, még pedig az, hogy egy csomó rajongó írja, hogy kövessük be őket, meg kérdeznek minden félét a fiúkról, ezért gyorsan leléptem onnan. De előtte még kiírtam, hogy: „Hey! We’re waiting for the boys and the two girls..we made hungarian dishes. hope they’ll love them xx” Ezután le is léptem. Felmentem Facebook-ra. Ott is sok minden volt. Értesítéstől kezdve az üzeneteken át az ismerősnek jelölésig. Mivel megváltoztattuk a nevünket a lányokkal, így nem volt félni valónk a rajongóktól. Értesítéseken gyorsan átmentem. Utána megnéztem kik jelöltek be. A legtöbb olyan volt, akit itt Londonban ismertünk meg, de volt köztük olyan is, akiről azt se tudtam ki. Ezután jöttek az üzenetek. Egy üzenet nagyon, de nagyon szemet szúrt. Megnyitottam, s elolvastam. A levél elolvasása után felfelé húzódott a szám széle. Zoé ült le mellém és megkérdezte mért mosolygok, mint egy tejbe tök. Megmutattam neki az üzenetet, de nem értette, ahogy az arcáról le lehetett olvasni.

-          -Nem értem.

-          -Mit nem értesz?

-          -Harry..

-          -Igen, és? Nézd, Dávidtól nem akarok semmit, esküszöm. Most Harry van. De jó érzés, hogy írt. Ennyi.

-          -Biztos?

-          -Biztos. – öleltem meg.

Ekkor csöngettek. Lauren kinyitotta az ajtót, betessékelte őket az étkezőbe és neki láttunk elfogyasztani a vacsorát. Előétel az nem volt annyira magyaros, hiszen azt bárki meg tudja csinálni, de mivel egyszerű, így lett TV paprikába töltött körözött. Főételként paprikás krumpli volt, ami apukám egyik specialitása. Igaz, csak bográcsba az igazi, de így is isteni volt. A desszert pedig palacsinta, rétes és somlói galuska volt. Elég sokat szenvedtünk vele, főleg a rétessel, de sikerült és mindenkinek ízlett. A magyar konyha ismét bizonyított!

Mivel egy laza estét terveztünk, vagyis a vacsora után nem sok mindenkinek volt kedve elmenni sehova se, így otthon maradtunk. Leültünk a nappaliba, beraktunk egy filmet és azt kezdtük el nézni. Elég unalmas volt, ezért Louis feldobta azt az ötletet, hogy üvegezzünk. Mindenki benne volt. Elmentem üvegért a konyhába és már kezdtük is a játékot. Mikor befejeztük a játékot éjjel 11 volt. Úgy döntöttünk, hogy mégis bemegyünk a városba. Elvonultam a gardróbba, hogy kiválasszam, mibe akarok menni. Miközben álltam a gardrób előtt fehérneműben, valaki kopogott. Megfordultam és Harry fejét láttam meg. Hirtelen mozdulattal vezérelve lekaptam a lepedőt, ami a szekrényen lógott.

-          -Mit akarsz?

-          -Már be se jöhetek a barátnőmhöz?

-          -De.

-          -Akkor? – odalépett hozzám, s végigsimogatta az arcomat az ujjával. Beleborzongtam. – Tán szégyenlős vagy?

-          -Nem, csak..

-          -Csak? – megfogta a kezem és az ágy felé vezetett.

Lehuppantunk az ágyra és vadul kezdett csókolni, mikor valaki kopogott. Lauren volt az, hogy indulnánk. Gyorsan felöltöztem, majd indultunk is be a városba. Gyalog mentünk be, hiszen remek idő volt. Leghátul Harry és én mentünk.

-          -Szóval..tudod mondtam, hogy jönnek anyáék meglátogatni.

-          -Igen.

-          -És arra gondoltam, hogy bemutatnálak nekik. – ledermedtem.