1/27.rész

-          -Tudom, hogy ez gyors neked, de arra gondoltam, ha már itt lesznek, akkor megejthetnénk a találkozót.

-          -Öö..persze. De mikor is jönnek?

-          -2 nap múlva. – bólintottam. Fel se fogtam, hogy mit mondott Harry. Bemutatni a szüleinek? Nem túl korai? Bepánikoltam. Mi van, ha nem tetszem nekik? Bár Harry biztos mesélt rólam, hiszen az anyukájával nagyon jóba van és mindent megoszt vele. Belegondolva az is korai volt, hogy lefeküdtünk, de az mégis más. Vagy nem?

A lányok azt mondták, hogy múltkor találtak egy bárt, úgyhogy megkerestük azt és beültünk oda. Jókat szórakoztunk. Nevettünk és hülyéskedtünk, mint a nem normális gyerekek, de egyszerűen fantasztikus érzés volt. Nem érdekelt minket senki és semmi. Csak jól éreztük magunkat és ez volt a lényeg.

-          -Szóval, lányok, valamiről akartunk veletek beszélni. – kezdte Niall.

-          -Igen? – kérdezett vissza Lauren.

-          -Lenne kedvetek elmenni egy Ed Sheeran koncertre? – folytatta Harry. Meglepődtünk. De egy ilyen ajánlatra ki mondana nemet? Mindannyian egymásra néztünk majd együttesen válaszoltunk.

-          -Igen! – a fiúk csak röhögtek rajtunk.

Ez hihetetlen. Ez a nyár egyre jobb és jobb lesz. 3 hét múlva viszont véget ér ez az álom. Ez a tündérmese.

A beszélgetésünket az zavarta meg, hogy csilingelt az ajtó, hogy valaki bejött a bárba. Mindenki odanézett. Örültem, hogy nem csak én vagyok olyan, aki állandóan megnézi ki jött be az ajtón. Bár így egy kicsit vicces is volt, hiszen egyszerre nézett az ajtó fele 12 ember. És ki más lehetett volna, mint Caroline Flack? Hát, persze. Eléggé frusztráltan éreztem magam ezután, így azt javasoltam, hogy menjünk el máshova. Zayn felvetette azt az ötletet, hogy menjünk le a Temze partjához és csavarogjunk egy kicsit. Mindenkinek tetszett ez az ötlet ezért elindultunk a Temzéhez.

Éjszaka még gyönyörűbb. Hihetetlen. Egyszerűen elállt a lélegzetem. A lámpák fel voltak kapcsolva, de a Hold is megvilágította a partot. Nagyon romantikus volt. Kettőbe osztozódtunk és sétálgattunk a parton. Ahogy Harry-vel, ketten, sétálgattunk egyszerűen csak jól éreztem magam. Boldog voltam. Régóta nem éreztem ilyet. Sokáig nem ismertem Harry-t. Mikor először hallottam róluk, nem tudtam mit gondolni. Meghallottam az első számukat úgy véltem ez nagyon jó és hirtelen már én is egy volt a több millióból. Abban a pár hónapban azt hittem ismerem őt, de nem. Nem ismertem azt a srácot, aki a maszk mögött van. De végre megismertem és nem bántam meg.

*Zoé szemszöge*

Haza fele tartottunk a Temze partján való sétánkról, de hirtelen Zayn megállított.

-          -Mi a..? – néztem a kezére, ami az enyémet szorította.

-          -Mit szólnál, ha ma este nálam aludnál? – erre a kérdésre elég egyértelmű volt a válasz.

-          -Remek ötlet.

-          -Srácok, mi hozzánk megyünk. Majd holnap találkozunk. Sziasztok.

-          -Rendben, akkor holnap. Hello. – mondta Liam.

Nem tudtam mit tervez. Elég furcsa volt egész idő alatt. Remélem, nem bűntudata van megint valami miatt és azért akarja, hogy ott aludjak.

20 perc után meg is érkeztünk a lakásához. Izgultam. Bár felesleges volt. Beérve mindenhol liliom volt. Az erős illata betöltötte az egész szobát, az egész házat. A meglepettségtől azt se tudtam mit mondjak.

-          -Úristen, Zayn.. – kapkodtam a levegőt. Elgondolkodtam. – Zayn..mit csináltál? – fordultam felé.

-          -Mi? Mit csináltam? Nem csináltam semmit.

-          -Akkor?

-          -Gondoltam megejthetnénk azt a bizonyos éjszakát. Nem akarok várni. Eleget szenvedtem. – nevetett fel.

-          -Azt hiszem én is. – megcsókolt.

Felmentünk az emeletre a szobájába. Egyre hevesebben kezdtük el csókolni egymást. Észre se vettem, de a szoba is be volt terítve liliomokkal. Hogy lehet valaki ennyire édes és szexi is egyben? Ez lehetetlen. – ennél a gondolatnál belemosolyogtam a csókunkba.

-          -Mi az? – kérdezte.

-          -Semmi, csak boldog vagyok.

-          -Én is.

Másnap reggel felébredtem, megfordultam és elmosolyodtam. Zayn még édesdeden aludt. Megnéztem az órát és 9.16-ot mutatott. Úristen, Zoé, nem vagy normális. Úgy döntöttem lemegyek a konyhába és csinálok kávét meg reggelit. Mivel kávét nem találtam, a kakaó mellett döntöttem. Nincs kávéja, de kakaópora van? Nem értem ezt a gyereket. Palacsintát akartam készíteni, de mivel tegnap este telezabálta magát vele, így a bundás kenyér mellett döntöttem. Mikor mindennel végeztem ránéztem az órára és 11.05 volt. Zayn még mindig alszik. Ilyen nincs. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Nem volt benne semmi, ezért visszatértem a konyhába.

-          -Álomszuszék..

-          -Szia, édes! Hogy aludtál?

-          -Remekül. És te? – nevettem.

-          -Tudod, hogy szeretek aludni.

-          -Igen, de ennyire? Na, mindegy. Felmegyek átöltözni, aztán hazamegyek, hogy készülhessek az estére.

-          -Itt hagysz? – bigyeszette le a szája szélét.

-          -Este úgyis találkozunk.

-          -Hát jó.

Felmentem, átöltöztem, elköszöntem Zayntól – persze, nem ment könnyen, hiszen egyfolytában visszahúzott, megcsókolt és kérte, hogy ne menjek még el. – és haza felé vettem az irányt.