Sajnálom, de most ennyit tudtam összehozni. Ígérem jövőhéten hosszabbal jövök! De azért jó olvasást és aki megy ma partizni, annak jó bulizást! ;) xx
Milánói sertésbordát csináltunk, csak, hogy valami hazai
ízeket együnk végre. Este 6-kor érkezett meg Nadia. Megöleltük, üdvözöltük,
majd elkezdtünk vacsorázni. Vacsora közben elmesélte a tábort, utána meg
betettünk egy filmet. Másnap reggel a kanapén ébredtünk fel és nem értettünk
semmit.
-
-Haha..érdekes egy
film lehetett. – nevetett fel Ashley.
Nagyon lassan telt el az a pár nap a fiúk nélkül. Mivel hétfőtől
szombatig nem találkozunk velük, valahogy el kellett ütni az időt, így elmentünk
Manchester-be szerdán. El és Dani is velünk tartott. Megnéztük a várost,
vásárolgattunk és sokat nevettünk. Szerda és csütörtök este mentünk el bulizni,
de pénteken nem, mivel másnap korán reggel indultunk haza. A hotel szobánkban
voltunk és beszélgettünk.
-
-Ti hogy bírjátok
ezt? Csodállak titeket. – erre mindkettő lány felnevetett.
-
-Szeretjük őket. –
mondta Dani.
-
-Tudom, de akkor is.
Nem lehet könnyű.
-
-Én nem azt mondtam.
-
-Figyeljetek, tudom,
mit gondoltok, hogy pár 16 éves lány, akinek az az álma, hogy összejöjjön a
fiúkkal, megszerzi, amit akarnak és utána eldobják őket. De, higgyétek el nem
így van.
-
-Emma.. – kezdte El,
de nem hagytam, hogy befejezze.
-
-Mi szeretjük őket,
de ha hazamegyünk nekünk táv kapcsolat lesz belőle.
-
-Emma, kérlek hadd
fejezzem be. – bólintottam. – Tudjuk. Harry szokta mindig mondani nekünk,
amikor beszélgetünk vele, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy a lány mennyire
érett.
-
-Igaz.
-
-Ti, hárman, nem
vagytok azok a tipikus 16 évesek.
-
-Köszönjük.
-
-A táv kapcsolatra
meg nem tudok mit mondani. – mondta El.
-
-A kicsiket kioltja,
a nagyokat fellobbantja. – kacsintott Dani.
Igaza van. Ha igazán szeretem Harry-t, akkor bármibe
belemegyek és a távkapcsolat nem is lesz olyan nehéz. A találkozás így még
jobban különleges lesz.
Másnap szombat reggel indultunk haza fele. 3 és fél órás
út elég fárasztó volt, még ha nem is vezetsz. London közelében jártunk, amikor
csörgött a telefonom. Harry volt az. Pár percet beszéltünk, majd szomorú arccal
letettem a telefonom.
-
-Mi a baj?
-
-Csak holnap tudunk
találkozni, mert estig benn lesznek a stúdióba és nagyon fáradtak.
-
-Oo.. – mondták a
lányok.
Vasárnap úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova. Délután
2 fele csörrent meg a telefonom.
-
-Szia. Mi újság? –
kérdezte Harry.
-
-Szia. Nem sok.
-
-Este ráérsz, ugye?
-
-Attól függ mire
kéne..
-
-Ma este? Nálam?
-
-Mhmm.. meggondolandó.
-
-Na, ne csináld ezt
velem.
-
-Persze, hogy
ráérek. Neked bármikor.
-
-Szerencséd. Akkor
este!
-
-Okés!
-
-Szia.
-
-Szia.
Rögtön elkezdtem készülődni. A hangjából ítélve nem csak
beszélgetni akar.
Fürdés és hajmosás után bementem a szobámba, hogy
kiválasszam a ruhámat az estére. Még csak 4 óra volt, de nem szerettem volna
kapkodni később. Felöltöztem és fél6-kor Harry dudált.
Felkaptam a telefonom és kirohantam a házból. Lányoktól, persze, elköszöntem.
Behuppantam a kocsiba és indultunk is hozzá. 10 perc
múlva már szálltunk ki az autóból.
A nappali felé vettük az irányt, majd Harry
bekapcsolta halkan a zenét. Pezsgővel koccintottunk, majd egyre közeledett és
közeledett. Hirtelen eltoltam magamtól.
Emma ruhája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése