1/28.rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de egyszerűen nem volt időm..De most!
Remélem élvezitek majd ezt a részt ;) xx

*Emma szemszöge*

Mindannyian nagyon izgatottak voltunk a koncert miatt. A koncert 8-kor kezdődött, de mi kicsivel előbb odamentünk, hogy még dumálhassunk egy kicsit Ed-del. A hátsó ajtón egyenesen Ed öltözője felé vettük az irányt. Beinvitált minket, pár percet beszélgettünk aztán elfoglaltuk a helyünket a közönség soraiban. A koncert közben mindenki sikoltozott, kivéve minket, lányokat. Soha nem értettem az ilyen embereket. Én, ha elmegyek egy koncertre, akkor azért megyek, hogy élvezzem, nem hogy sikítozzak.

A koncert tökéletes volt. Mindannyian imádtuk. Ed hangja megnyugtató volt. Ezután nem sok kedvünk volt elmenni bulizni, hisz akkor abban a pillanatban pont jól éreztük magunkat. Nem akartuk elrontani valami bulival. Pont jó volt. Pont jókor.

A koncert végén odamentünk Ed-hez, hogy elköszönhessünk.

-          -Akkor majd V-fest-en, ugye?

-          -V fest? Mikor? Hol? – néztünk értetlenül a fiúkra.

-          -Nem mondtuk? Augusztus közepén megyünk. – mondta Liam.

-          -Ezt az apró részletet kifelejtettétek. – „durcizott be” Lauren.

-          -Majd otthon megbeszéljük. – mondta Harry. Mindig kerüli a konfliktusokat. Haha.

Elbúcsúztunk Ed-től, a srácok hazavittek minket, s természetesen megbeszéltük a dolgot.

A megbeszélés után mindenki elvonult, sőt még Lauren is. Nem kérdeztük hova megy, hiszen nyilvánvaló volt.

*Lauren szemszöge*

Mikor a házunkhoz értünk, Niall odalépett mellém és a fülemhez nyomta a száját.

-          -Nem akarsz ma este nálam aludni? Még nem is voltál nálam.

-          -Dehogynem! Szívesen.

Miután megbeszéltük ezt az egész V-festes dolgot, megkértük Harry-t, hogy vigyen el minket. 30 percig utaztunk, amikor végre odaértünk. Megköszöntük a fuvart, felmentünk a lakásába, s leültünk a kanapéra.

-          -Van egy meglepetésem.

-          -Mégpedig?

-          -Kövess! – utasított.

A szobája felé vettük az irányt. Kinyitottam az ajtót, s előre engedett, mint egy úriember. Ebben a világban kevés az ilyen pasi. Odavezetett az ágyhoz. Leültem, ő pedig elment a magnó felé. Bekapcsolta a magnót, ahonnan halk zene szólt. Elindult felém, majd mikor odaért hozzám előhúzott egy csokor tulipánt a háta mögül. Csodálkoztam. Ez hogy a fenébe került ide? De, ebben a percben, másodpercben mindegy volt. Piros tulipán. Emlékezett rá, hogy ez az egyik kedvenc virágom. Ez az apróság nagy örömöt okozott.

Leült mellém, és kis csókokat váltottunk. Először a nyakamat kezdte puszilgatni, majd az arcomat, s végül megtaláltuk egymás ajkait.

Abban a pillanatban nem érdekelt semmi és senki. Örültem, hogy itt lehetek vele. Egyre forrósodott a hangulat és egyre hevesebben csókoltuk egymást.

*Emma szemszöge*

Éjszaka nem tudtam aludni, ezért kimentem a nappaliba, és gondoltam felmegyek netre. Úgyis régen voltam már fenn hajnalok hajnalán a közösségi oldalokon. Az első, ahova beléptem az a Twitter volt. Először féltem fellépni, de bátorságot merítettem és megnéztem a megjelöléseimet. Rengeteg tweet volt. Mielőtt végig olvastam volna párat, ezt írtam ki:

„Good times in London. Love there! xx”

Ezután ezrével jöttek a kérdések. Könyörgöm. Ne engem támadjatok. Persze, voltak, akik gratuláltak, és megjegyezték, hogy milyen aranyosak vagyunk együtt, de voltak olyanok is, akik nem barátkoztak meg még a gondolattal.

Miután pár tweet-re válaszoltam és párat vissza is követtem, kiléptem és átmentem Facebookra, plusz WeHeartIt-ra, hogy képeket nézegessek. Facebook-on visszaírtam, azoknak, akik írtak, majd képek után kutattam. Miközben rólunk készült paparazzis fotókat néztem, rám írt valaki chaten.  Ilyenkor fent van még valaki? – csodálkoztam. Mikor megláttam ki írt, ledöbbentem. Dávid írt. Dávid. Már a múltkori levél is furcsa volt. Pár hónapig nagyon jól elvagyunk, majd eltűnik, és most újra visszatér. Természetesen, visszaírtam neki, és beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésünk felénél kijött Zoé is, azzal, hogy nem tud aludni. Leült mellém, bekapcsolta a másik gépet. Nem sokkal később elment aludni, így én is kiléptem Facebook-ról. Visszanéztem Twittere, és észrevettem 3 érdekesnek tűnő tweet-et.

Az egyik Zoétól származott.

„Sitting in the living room ’cause we can’t sleep haha @emmamiller”

Azonnal vissza is írtam neki, bár fölösleges lett volna, mert egymás mellett ültünk.

„*at 3.06 am I think this is an important information. have to sleep.. xx”

A másikat Louis írta.

„@emmamiller you’ll be my fifth sister J hope u liked the concert! x”

„@Louis_Tomlinson Yey! soooo you’ll be my second brother! love it now. i really really loved it! xx”

A harmadiknál ledermedtem. Harry anyukája írt.

„2 days and I’ll see my son. So so so happy! J @emmamiller can’t wait to get to know you xx”

@AnneFoxyCoxy I love your twitter name! Me too x”

Miután visszaírogattam mindenkinek, úgy döntöttem ideje lenne aludni.

Aznapra nem terveztünk semmit, csak punnyadást. Bár, mint kiderült aznap estére Josh és Joey szülinapjára voltunk hivatalosak. A FunkyBuddha nevű helyen volt megtartva. Este 11-kor mentünk oda, és nagyon sokan voltak. De volt ott minden: pezsgőben fürdés, csoport ivászat, tortába fejelés és minden egyéb. Éjjel 1 óra lehetett, amikor kezdtünk belejönni a táncolásba meg az ivásba.

-          -Héj! – fogott meg Josh a táncparketten.

-          -Bocsi. Nagy volt a lendület. mosolyogtam rá.

-          -Semmi baj. Leülünk?

-          -Persze.

-          -Mit kérsz?

-          -Igyunk egy tequilát!

-          -Rendben. – s máris hozta.

-          -1..

-          -2..

-          -3.. – mondtuk egyszerre és lehúztuk.

-          -Jó újra látni. – mondta.

1/27.rész

-          -Tudom, hogy ez gyors neked, de arra gondoltam, ha már itt lesznek, akkor megejthetnénk a találkozót.

-          -Öö..persze. De mikor is jönnek?

-          -2 nap múlva. – bólintottam. Fel se fogtam, hogy mit mondott Harry. Bemutatni a szüleinek? Nem túl korai? Bepánikoltam. Mi van, ha nem tetszem nekik? Bár Harry biztos mesélt rólam, hiszen az anyukájával nagyon jóba van és mindent megoszt vele. Belegondolva az is korai volt, hogy lefeküdtünk, de az mégis más. Vagy nem?

A lányok azt mondták, hogy múltkor találtak egy bárt, úgyhogy megkerestük azt és beültünk oda. Jókat szórakoztunk. Nevettünk és hülyéskedtünk, mint a nem normális gyerekek, de egyszerűen fantasztikus érzés volt. Nem érdekelt minket senki és semmi. Csak jól éreztük magunkat és ez volt a lényeg.

-          -Szóval, lányok, valamiről akartunk veletek beszélni. – kezdte Niall.

-          -Igen? – kérdezett vissza Lauren.

-          -Lenne kedvetek elmenni egy Ed Sheeran koncertre? – folytatta Harry. Meglepődtünk. De egy ilyen ajánlatra ki mondana nemet? Mindannyian egymásra néztünk majd együttesen válaszoltunk.

-          -Igen! – a fiúk csak röhögtek rajtunk.

Ez hihetetlen. Ez a nyár egyre jobb és jobb lesz. 3 hét múlva viszont véget ér ez az álom. Ez a tündérmese.

A beszélgetésünket az zavarta meg, hogy csilingelt az ajtó, hogy valaki bejött a bárba. Mindenki odanézett. Örültem, hogy nem csak én vagyok olyan, aki állandóan megnézi ki jött be az ajtón. Bár így egy kicsit vicces is volt, hiszen egyszerre nézett az ajtó fele 12 ember. És ki más lehetett volna, mint Caroline Flack? Hát, persze. Eléggé frusztráltan éreztem magam ezután, így azt javasoltam, hogy menjünk el máshova. Zayn felvetette azt az ötletet, hogy menjünk le a Temze partjához és csavarogjunk egy kicsit. Mindenkinek tetszett ez az ötlet ezért elindultunk a Temzéhez.

Éjszaka még gyönyörűbb. Hihetetlen. Egyszerűen elállt a lélegzetem. A lámpák fel voltak kapcsolva, de a Hold is megvilágította a partot. Nagyon romantikus volt. Kettőbe osztozódtunk és sétálgattunk a parton. Ahogy Harry-vel, ketten, sétálgattunk egyszerűen csak jól éreztem magam. Boldog voltam. Régóta nem éreztem ilyet. Sokáig nem ismertem Harry-t. Mikor először hallottam róluk, nem tudtam mit gondolni. Meghallottam az első számukat úgy véltem ez nagyon jó és hirtelen már én is egy volt a több millióból. Abban a pár hónapban azt hittem ismerem őt, de nem. Nem ismertem azt a srácot, aki a maszk mögött van. De végre megismertem és nem bántam meg.

*Zoé szemszöge*

Haza fele tartottunk a Temze partján való sétánkról, de hirtelen Zayn megállított.

-          -Mi a..? – néztem a kezére, ami az enyémet szorította.

-          -Mit szólnál, ha ma este nálam aludnál? – erre a kérdésre elég egyértelmű volt a válasz.

-          -Remek ötlet.

-          -Srácok, mi hozzánk megyünk. Majd holnap találkozunk. Sziasztok.

-          -Rendben, akkor holnap. Hello. – mondta Liam.

Nem tudtam mit tervez. Elég furcsa volt egész idő alatt. Remélem, nem bűntudata van megint valami miatt és azért akarja, hogy ott aludjak.

20 perc után meg is érkeztünk a lakásához. Izgultam. Bár felesleges volt. Beérve mindenhol liliom volt. Az erős illata betöltötte az egész szobát, az egész házat. A meglepettségtől azt se tudtam mit mondjak.

-          -Úristen, Zayn.. – kapkodtam a levegőt. Elgondolkodtam. – Zayn..mit csináltál? – fordultam felé.

-          -Mi? Mit csináltam? Nem csináltam semmit.

-          -Akkor?

-          -Gondoltam megejthetnénk azt a bizonyos éjszakát. Nem akarok várni. Eleget szenvedtem. – nevetett fel.

-          -Azt hiszem én is. – megcsókolt.

Felmentünk az emeletre a szobájába. Egyre hevesebben kezdtük el csókolni egymást. Észre se vettem, de a szoba is be volt terítve liliomokkal. Hogy lehet valaki ennyire édes és szexi is egyben? Ez lehetetlen. – ennél a gondolatnál belemosolyogtam a csókunkba.

-          -Mi az? – kérdezte.

-          -Semmi, csak boldog vagyok.

-          -Én is.

Másnap reggel felébredtem, megfordultam és elmosolyodtam. Zayn még édesdeden aludt. Megnéztem az órát és 9.16-ot mutatott. Úristen, Zoé, nem vagy normális. Úgy döntöttem lemegyek a konyhába és csinálok kávét meg reggelit. Mivel kávét nem találtam, a kakaó mellett döntöttem. Nincs kávéja, de kakaópora van? Nem értem ezt a gyereket. Palacsintát akartam készíteni, de mivel tegnap este telezabálta magát vele, így a bundás kenyér mellett döntöttem. Mikor mindennel végeztem ránéztem az órára és 11.05 volt. Zayn még mindig alszik. Ilyen nincs. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Nem volt benne semmi, ezért visszatértem a konyhába.

-          -Álomszuszék..

-          -Szia, édes! Hogy aludtál?

-          -Remekül. És te? – nevettem.

-          -Tudod, hogy szeretek aludni.

-          -Igen, de ennyire? Na, mindegy. Felmegyek átöltözni, aztán hazamegyek, hogy készülhessek az estére.

-          -Itt hagysz? – bigyeszette le a szája szélét.

-          -Este úgyis találkozunk.

-          -Hát jó.

Felmentem, átöltöztem, elköszöntem Zayntól – persze, nem ment könnyen, hiszen egyfolytában visszahúzott, megcsókolt és kérte, hogy ne menjek még el. – és haza felé vettem az irányt.

1/26.rész

Hello! :)
Beteg vagyok, így hosszabb részt hoztam most. Jó olvasást :) x

-          -Mért nem mondtad?

-          -Mert nem akartam elrontani az estét.

-          -Istenem.

-          -Harry..most mi a baj? Tudtuk, hogy nem tarthatja egyikőnk se titokban a kapcsolatát. Főleg ha egy híres banda egyik tagjával jársz.

-          -Igen, de nagyon idegesít.

-          -Tudom, minket is. Inkább menjünk, rendben?

-          -Rendben.

Minden boltot végig jártunk, de Harry-nek semmi sem tetszett. Mikor rákérdeztem, hogy mi a baja azt válaszolta, hogy semmi, de akkor se tetszik neki. Az utolsó ékszerbolt előtt álltunk. Ha nem fog tetszeni neki semmi itt, akkor kitekerem a nyakát, az biztos.

Szerencsére találtunk neki egy fülbevalót. Gyönyörű, ezüst fülbevaló volt. Igaziból Anne-nek nem volt szülinapja, se egyéb ünnep, de Harry meg akarja lepni, mivel valamikor ellátogatnak Londonban.

A vásárlás után 2 nappal a fiúkat és a két lányt vártuk estére. Egy kis meglepi vacsorával készültünk. Nem volt nagy cucc, de mivel nem ismerik a magyar konyhát, megkértem anyukámat, hogy küldjön nekem pár hazai receptet, hogy megfőzhessük a fiúknak. Mivel már mindennel készen voltunk, vagyis én a saját részemmel készen voltam, gondoltam felnézek egy kicsit az internetre, de sajnos a laptopig nem jutottam el. Megszólalt a telefonom. Josh volt az, meglepetésemre. Amiket mondott kicsit vicces és fura is volt egyben. Hirtelen Ashely-re néztem és elindultam felé.

-          -Mikor akartad elmondani, hogy Josh-sal randizgatsz?

-          -Hogy mi????? – néztek nagyot a lányok is.

-          -Sajnálom. Nem akartam eltitkolni, de mivel nem volt folytatása, ezért úgy gondoltam nem olyan fontos.

-          -Miért ne lenne fontos? A barátnőid vagyunk. Nekünk mindent elmondhatsz.

-          -Mért vagy ideges te emiatt? – mindenki tekintete rám szegeződött.

-          -Azért, mert nem mondtad el. Felőlem azzal randizol akivel akarsz, de azt hittem vagyunk olyan jóba, hogy elmondod ha van valaki.

-          -Nem úgy vettem észre, mintha olyan ’hű de nagy barátok lennénk’.

-          -Ezt meg hogy érted? – lépett mellém Lauren.

-          -Mióta kint vagyunk, alig foglalkoztok velem meg Nadiával. Csak a bulik és a fiúk.

-          -Ashely.. – kezdtem.

-          -Nem, nincs Ashley, Emma. – ezzel elment és bezárkózott a szobájába.

-          -Majd én megyek. – mondta, s elindultam Ashely szobája felé. – Ashely, engedj be, kérlek! – kiderült, hogy az ajtó nem is volt bezárva, így benyitottam.

-          -Mit akarsz?

-          -Ashely, nagyon sajnálom. Elvakított minket a szerelem, és a barátnőnkre nem figyeltünk, aki mindennél fontosabb nekünk.

-          -Megértem, de..

-          -De.. – szakítottam félbe. – Te is ugyanezt csináltad velünk, amikor Krisztiánnal jártál. Ezt nem úgy értem, hogy ezt most visszaadjuk, de nincs jogod megharagudni ránk, mert mi se tettük.

-          -Igazad van. Sajnálom.

Megbeszéltük a történteket, megöleltük egymást, majd kimentünk. Végül leültem a nappaliba és magam elé vettem a laptopot. Felmentem twitterre, de mivel ott a szokásos dolog volt, még pedig az, hogy egy csomó rajongó írja, hogy kövessük be őket, meg kérdeznek minden félét a fiúkról, ezért gyorsan leléptem onnan. De előtte még kiírtam, hogy: „Hey! We’re waiting for the boys and the two girls..we made hungarian dishes. hope they’ll love them xx” Ezután le is léptem. Felmentem Facebook-ra. Ott is sok minden volt. Értesítéstől kezdve az üzeneteken át az ismerősnek jelölésig. Mivel megváltoztattuk a nevünket a lányokkal, így nem volt félni valónk a rajongóktól. Értesítéseken gyorsan átmentem. Utána megnéztem kik jelöltek be. A legtöbb olyan volt, akit itt Londonban ismertünk meg, de volt köztük olyan is, akiről azt se tudtam ki. Ezután jöttek az üzenetek. Egy üzenet nagyon, de nagyon szemet szúrt. Megnyitottam, s elolvastam. A levél elolvasása után felfelé húzódott a szám széle. Zoé ült le mellém és megkérdezte mért mosolygok, mint egy tejbe tök. Megmutattam neki az üzenetet, de nem értette, ahogy az arcáról le lehetett olvasni.

-          -Nem értem.

-          -Mit nem értesz?

-          -Harry..

-          -Igen, és? Nézd, Dávidtól nem akarok semmit, esküszöm. Most Harry van. De jó érzés, hogy írt. Ennyi.

-          -Biztos?

-          -Biztos. – öleltem meg.

Ekkor csöngettek. Lauren kinyitotta az ajtót, betessékelte őket az étkezőbe és neki láttunk elfogyasztani a vacsorát. Előétel az nem volt annyira magyaros, hiszen azt bárki meg tudja csinálni, de mivel egyszerű, így lett TV paprikába töltött körözött. Főételként paprikás krumpli volt, ami apukám egyik specialitása. Igaz, csak bográcsba az igazi, de így is isteni volt. A desszert pedig palacsinta, rétes és somlói galuska volt. Elég sokat szenvedtünk vele, főleg a rétessel, de sikerült és mindenkinek ízlett. A magyar konyha ismét bizonyított!

Mivel egy laza estét terveztünk, vagyis a vacsora után nem sok mindenkinek volt kedve elmenni sehova se, így otthon maradtunk. Leültünk a nappaliba, beraktunk egy filmet és azt kezdtük el nézni. Elég unalmas volt, ezért Louis feldobta azt az ötletet, hogy üvegezzünk. Mindenki benne volt. Elmentem üvegért a konyhába és már kezdtük is a játékot. Mikor befejeztük a játékot éjjel 11 volt. Úgy döntöttünk, hogy mégis bemegyünk a városba. Elvonultam a gardróbba, hogy kiválasszam, mibe akarok menni. Miközben álltam a gardrób előtt fehérneműben, valaki kopogott. Megfordultam és Harry fejét láttam meg. Hirtelen mozdulattal vezérelve lekaptam a lepedőt, ami a szekrényen lógott.

-          -Mit akarsz?

-          -Már be se jöhetek a barátnőmhöz?

-          -De.

-          -Akkor? – odalépett hozzám, s végigsimogatta az arcomat az ujjával. Beleborzongtam. – Tán szégyenlős vagy?

-          -Nem, csak..

-          -Csak? – megfogta a kezem és az ágy felé vezetett.

Lehuppantunk az ágyra és vadul kezdett csókolni, mikor valaki kopogott. Lauren volt az, hogy indulnánk. Gyorsan felöltöztem, majd indultunk is be a városba. Gyalog mentünk be, hiszen remek idő volt. Leghátul Harry és én mentünk.

-          -Szóval..tudod mondtam, hogy jönnek anyáék meglátogatni.

-          -Igen.

-          -És arra gondoltam, hogy bemutatnálak nekik. – ledermedtem.