1/28.rész

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=SHO3dE-IDWk :)

-          -Téged is. Boldog Szülinapot még egyszer!

-          -Köszönöm. És mi van veled? Minden rendben?

-          -Igen, igen. Minden rendben. Veled?

-          -Velem is. Ilyen nyárban úgysem volt még részem.

-          -Mert, hogy?

-          -Egyszerre két csaj dobott.

-          -Sajnálom.. – hajtottam le a fejem.

-          -Nem a te hibád.

-          -Részben igen. Josh, én szerettelek, sőt még most is szeretlek. Nagyon helyes srácnak tartalak, de…

-          -De van nekünk egy Harrynk.

-          -Nem ezt akartam mondani.

-          -De gondoltál rá.

-          -Josh..

-          -Bocsi. Figyelj, Emma, én is szerettelek és vonzó lánynak tartalak, de köztünk nem volt meg az a „bizonyos” kémia, csak a testi vonzalom.

-          -Igen. Van benne némi igazság, de meg se történt, és így még furcsább az egész.

-          -Jaja, de még mindig kíváncsi vagyok. – nevetett fel.

-          -Hülye! – nevettem vele.

Teltek a napok és észre se vettük, hogy elérkezett a V Fest napja. A cuccainkat bepakoltuk egy kisebb fajta táskába, és indulásra készen voltunk. Sátrat nem kellett vinnünk, hiszen a fiúknak olyan nagy sátruk volt, hogy 30-40 ember simán befért volna.

Aznap csak sétálgattunk a sátrak között. Volt, hogy szétváltunk, majd újra összetalálkoztunk.

Épp az egyik sörsátornál ültem, Harry-re várva, mikor megpillantottam Carolinet.

-          -Hello! – kiabáltam neki.

-          -Emma? – nézett felém.

-          -Velem tartasz? Vagyis velünk, mert épp Harry-re várok. - kis habozás után leült velem szembe.

-          -Ugye most nem fogod rám önteni a sört vagy egyéb löttyöt?!

-          -Nem. Bocsánatot szeretnék kérni. Nagyon hülyén viselkedtem. Elborult az agyam, és bosszút akartam állni Harryn, meg rajtad. Amikor megláttalak titeket beszélgetni elöntött az irigység.

-          -Irigység? Ugyan miért?

-          -Nézz magadra. Nagyon szép vagy, és nagyon jól tartod magad.

-          -Ugyan. Te is nagyon szép vagy!

-          -Köszönöm. De ez csak az egyik része. Láttad Harry-t, miközben jártatok? Amikor együtt voltatok folyamatosan mosolygott, mint aki tényleg szerelmes. Féltem, és még mindig félek, hogy én nem tudok ilyet kiváltani belőle. – ekkor megjött Harry a sörrel, meg egy martini limonádéval.

-          -Caroline? Emma? Mi folyik itt?

-          -Bocsánatot kért, és én megbocsájtottam. – mondta Caroline.

-          -Na, ez remek. – mosolygott, mint a tejbe tök, majd hozzám bújt.

-          -Látod, neked is sikerült. – kacsintott rám. Egy köszönöm-öt tátogtam neki, majd elment.

-          -Mi sikerült? – nézett Harry értetlenül.

-          -Mindegy. – mosolyogtam rá.

A 3 napot végig buliztuk. Elég sok agysejtünk eltávozhatott, de nem bántuk, hiszen nagyon jó időt töltöttünk együtt. A 3 nap után, mi lányok, csak döglöttünk.

Augusztus 20.a volt, s rá kellett jöjjünk, hogy 2 hét múlva iskolakezdés, és 31-én megyünk haza. Akármikor belegondoltam, felállt a szőr a kezemen.

29-én megünnepeltük Liam 19. születésnapját. Danielle szervezte meg az egészet, és nagyon ügyesen. A Funky Buddhába volt megint. Szóval buliztunk még egy jót. Vagyis először azt hittük, hogy az lesz az utolsó.

Másnap korán felkeltünk, hogy délelőtt mindennel készen legyünk, hogy ne kelljen a nap többi részét és a másnapot is azzal tölteni, hogy pakolunk.

Este fele átjöttek a fiúk, és azt az utasítást kaptuk tőlük, hogy öltözzünk fel, mert elmegyünk a „menedékházukba”, amit lassan el fognak adni.  Jó kislány módjára felöltöztünk, és már indultunk is. Mind a négyen tudtuk már az utat, hiszen a nyáron elég sokszor jártunk arra, de elhajtottunk az az utca mellett, ahol le kellett volna hajtani. Összenéztünk a lányokkal, és nem értettünk semmit.

Megérkeztünk egy eddig ismeretlen helyre. Bementünk, a lámpák felkapcsolódtak, és mindenki előugrott MEGLEPETÉS-t kiáltva. Hú. Nagy meglepetés volt. A fiúk mindent megtettek, hogy a búcsúzás is emlékezetes legyen.

A tömegben Nadiát láttam meg közeledni felém.

-          -Kis boszorka. – vigyorogtam.

-          -Sajnálom, de ez annyira jó ötlet volt a fiúk részéről.

-          -Tényleg nagyon rendesek.

-          -Jaj, nagyon fogsz hiányozni. Annyira megszoktam, hogy itt vagy/vagytok.

-          -Nekem is nagyon fogsz hiányozni. Majd 2014-ben, reméljük.

-          -Én is nagyon.

Ezután mindenkihez odamentünk búcsúzkodni. Ez a nyár felejthetetlen volt. Volt benne csalódás, boldogság, szomorúság, csipkelődés és még sorolhatnám. Igaz, sokat még nem éltem össz-vissz 16 évet, de tudom, hogy ez volt a legjobb nyaram, vagyis az első 5-be mindenképp benne lesz.

Körülbelül 20 ember lehetett ott, és mindenkinél sírtunk egy kicsit. Nehéz elképzelni, de Josh-nál is megvolt a kis sírás. Olyan volt, mint egy nagy drámai elutazás, ahova soha többé nem térnénk vissza, pedig már csak a fiúk miatt is vissza fogunk jönni. Miután mindenkin végig értünk, felmentünk a kis színpadféleségre, ami a DJ helye volt. Kezembe vettem a mikrofont, s rögtön egy megjegyzéssel kezdtem.

-          -Azt hiszem nem kellett volna sminkelni.

-          -Igaz. – tette hozzá Lauren.

-          -Pedig a dobozon az állt, hogy vízálló, na mindegy. – folytatta Zoé.

-          -Komolyra fordítva a szót. – kezdtem el. – Nagyon örülünk, hogy ilyen sokan eljöttetek. Mindenkivel nagyon jóba lettünk, ezért is fáj a búcsúzás. Köszönjük, hogy mindannyian különlegessé tettétek ezt a nyarat. Ez a nyár örök emlék marad!

-          -És majd írjatok! – szólt hozzá Zoé. – Meg majd mi is fogunk!

-          -Egyetértek. Sokat hozzá fűzni nem tudok, csak annyit, hogy BULI VAN! – kiáltotta el magát Lauren.

Mindannyian elkezdtünk táncolni, inni, jól érezni magunkat. Egyszer csak egy szőke hajú csaj jelent meg az ajtóban. Nem ismertem. Szép, hosszú, szőke haja a hátára simult, szemei égszínkéken csillogtak. Harry odament hozzá, de nem sok mindent láttam. Azt az egyet viszont tisztán, hogy elvonulnak. Soha nem fogom megérteni ezt a srácot, az egyszer biztos. Keresztülmentem a tömegen, és követtem őket. Leálltak egy eldugott, kis saroknál, majd a csaj egyre közeledett Harry felé. Tudtam, hogy most kéne közbe lépjek, és jelenetet rendezzek, de meg akartam várni Harry reakcióját. Harry elhúzta az arcát, így nem lett belőle semmi.

-          -Miért jöttél ide? – kérdezte távolodva tőle.

-          -Miattad.

-          -Rossz válasz.

-          -De..

-          -Cindy.. nekem barátnőm van.

-          -Úgyhogy kérlek, menj el. – léptem közbe. És el is ment.

Visszaindultam a tömegbe, de hirtelen Harry utánam kapott.

-          -Emma, nem történt semmi.

-          -Tudom. – mosolyogtam. – Mindent láttam és hallottam, de annyit mondj el, hogy ki volt ez. Egy, a régi „nagy szerelmeid” közül?

-          -Nem. Egy rajongó.

-          -Egy rajongó? Egy spontán rajongó?

-          -Miért? Mi a baj? Tudtommal a barátnőm is az.

-          -De az mégis más.

-          -Mert?

-          -Mindegy, inkább menjünk táncolni.

A táncparketten sokat hülyéskedtünk. Ezután a bárpultnál álltam Harry-vel, Zayn-nel és Louis-val. Iszogattunk, beszélgettünk, majd újra megjelent az a szőke hajú csaj. Mért nem tud elmenni örökre? Az összes fiú végig mérte, amin nem is csodálkoztam, hiszen pasikból vannak. Persze, ez alól a 3 srác se volt kivétel, s rögtön ökölbe szorult a kezem. Zayn-nel meg Louis-val kezdett beszélgetni. Harry nem nézett arra, hanem inkább a táncparkettet fürkészte, s néha-néha rám nézett, hogy nem-e gyulladtam fel az idegességtől. Louis gyorsan lelépett, viszont Zayn nem zavartatta magát. Azon gondolkodtam, hogy nem zavarja-e, hogy a barátnője pár méterre van tőle, és valószínűleg látja, hogy hogy elvan azzal a lánnyal. ÉS BUM! Zoé közeledni kezdett felénk. Ezen persze, kicsit kuncogtam. Először engem környékezett meg, hogy kiderítse ki ez a… lány. Végül odament Zayn-hez, hogy felkérje, de ő csak erőszakoskodott, hogy nem akar menni. Tudjuk, hogy nem valami nagy táncos, de könyörgöm a barátnője utolsó éjszakája. Zoé addig-addig erősködött, amíg Zayn bele nem ment. Mikor Zayn elment, Louis visszatért hozzánk, vagyis hozzám, mert Harry teljesen elbambult.

Szerencsére addigra a csaj elment, és az este további része nagyon jól sikerült. Tánc közben kiálltam egy kicsit a tömegből, és csak figyeltem az eseményeket. Az az érzés, ami akkor eltöltött egyben jó is, meg rossz is volt. Sajnáltam itt hagyni ezeket az embereket, ezt a várost, ezt a nyarat. De örültem, hogy visszatérhetek a családomhoz, a kicsi, de szerethető városomhoz, s az ottani barátokhoz. De most még is az az érzés volt erősebb, hogy itt kell hagyjam ezt a helyet. A nyár alatt sok mindent megtanultam/megtanultunk. Volt itt féltékenykedés, megcsalás, boldogság, szomorúság, ugratások és a többi. Viszont egy kérdés foglalkoztatott engem, de nagyon. Még pedig az, hogy mi lesz velünk?  Mármint a fiúkkal meg velünk? Nem akartam sokszor előhuzakodni a témával, hiszen egyszer már összevesztünk Harry-vel emiatt. Tudom, nem láthatunk a jövőbe, és nem tudhatjuk mi lesz a jövőbe, de erre a kérdésre nagyon kerestem a választ. Egy könnycsepp buggyant elő. Nem töröltem le, hanem hagytam, hogy végig gördüljön az arcomon a sós vízcsepp. Ez a könnycsepp nem a szomorúság jele volt – na jó, talán egy kicsit – hanem a boldogság. Hogy ilyen fantasztikus embereket tudhatok magam mellett.

-          -Minden rendben, drága? – hajolt a fülemhez hátulról.

-          -Persze, csak elgondolkoztam. – elém jött, s megláttam bongyor haját és két szép szemét.

-          -Min?

-          -Mindegy az. Inkább menjünk bulizni. – húztam a táncparkett felé.

Aznap este Lauren Niall-nél aludt, Zoé Zayn-nél, és én meg Harry-nél aludtam. Hajnali 3-kor értünk haza. Érdekes volt lépcsőzni, úgy, hogy nincs, aki támasszon – hiszen Harry-be is volt pár pohárka - , de megoldottuk.