2/6.rész

-         -Sziasztok! Hát ti?

-         -Inkább..hát te? – kérdeztem vissza tőle.

-         -Louis otthon hagyta a telefonját.

-         -Kutattál benne?

-         -Nem. Pont akkor jött SMS-D Emmától, amikor kiléptél az ajtón.

-         -Ügyes vagy, Louis. – ütöttem meg.

-         -Bocsi. Kellett neked SMS-T küldened. – vágta be a durcit.

-         -Magunkra hagynál, Louis?

-         -Harry, mindjárt indul a gépem. – mondtam, mielőtt Louis válaszolhatott volna.

-         -Persze, megyek. – kösz, Louis. Igazi segítség vagy. Mondjuk mit vártam. A legjobb barátja és a „húga” szakított. Nem jó dolog.

-         -Mit akarsz?

-         -Emma, miért mész el?

-         -Szerinted? Nem akarok itt maradni. Haza kell mennem.

-         -Ne menj. Nem engedem, hogy elhagyj.

-         -Ez már megtörtént. Nem tartanánk itt, ha..

-         -Tudom. Az én hibám. Minden az én hibám.

-         -Nem. Én nem ezt mondtam.

-         -Akkor?

-         -Harry.. – kezdtem a leghalványabb hangomon.

-         -Emma, ne menj el.

-         -Muszáj. Én ezt nem bírom. – ekkor előbukkant egy könnycsepp. Az arcomhoz emelte a kezét és letörölte azt az egy kósza könnycseppet.

-         -Kérlek.

-         -Nem. Már döntöttem. Elmegyek. – neki is előbukkant egy könnycsepp. Ezt most én töröltem le. – Louis! Megyek. – mondtam, s próbáltam mosolyra húzni a számat, kisebb-nagyobb sikerrel.

-         -Rendben. De..várj!

-         -Igen?

-         -Mi lesz a V Fest-tel?

-         -Mi lenne?

-         -Hát, neked is van jegyed. – mondta Harry.

-         -Majd elküldöm nektek. Én nem megyek.

-         -Biztos? – kérdezett vissza Louis.

-         -Biztos. – felvettem a laptop táskám és elindultam a duty free-be.

-         -Sziasztok! – visszapillantottan még egy utolsót, és elkezdtem sírni.

Még mindig szerettem Harry-t. Imádtam. Minden vele töltött perc, másodperc áldás volt. De én már nem tudtam ezt tovább csinálni. Nem voltam, olyan erős, mint Lauren vagy Zoé. Vagy esetleg Eleanor és Danielle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Nem tudom mi lesz most, csak azt, hogy haza megyek és otthon leszek. Talán találkozok pár haverral, hogy eltereljem a gondolataimat. Dan-nel is régen beszéltem. Fel kéne hívjam, de nem tudom mit mondjak neki. Amióta volt Harry, másképp bánt velem. Furcsa volt. Főleg a buli után. De könyörgöm már eltelt majdnem egy év! Na, mindegy. Majd lesz, ami lesz.

Gondolatmenetem közbe már át is világítottak és már a váróban voltam. Nem sokkal később elkezdődött a beszállás is. Felmentem a gépre és elfoglaltam a helyemet. Szerencsére ablak mellé kerültem.

Nagyon sokáig tartott az út. Mondjuk, mit is vártam. Los Angeles nem Budapest mellett van. 18 órás út után haza is értem. Vagyis inkább Budapestre. Anya meg apa a Balatonon voltak, de nekem nem volt kedvem, most senkihez és semmihez, így fogtam egy taxit a repülőtéren és elvitettem magam a buszmegállóba. Megnéztem mikor indul busz Szekszárdra, majd elfoglaltam egy helyet a váróban. Sokat nem kellett várnom, mert 30 perc múlva indult is egy.

Másfél órás buszozás után végül haza is értem.

Már 10 óra volt, mire beértem a házba. Egyedül voltam. Egy szál magam a gondolataimmal. Lefürödtem, befeküdtem az ágyamba, s azonnal el is aludtam.

Teltek a napok és egyre kevesebbet sírtam. Talán már elfogytak a könnyeim. – gondoltam.

Kb. másfél hét telt el úgy, hogy otthon voltam egyedül és csak itattam az egereket. Nem volt ez így jó, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek anyáékhoz. Elkezdtem pakolni, de ekkor csöngettek. Kinéztem az ablakon, hogy ki lehet az, és megdöbbentem. Lementem, és kinyitottam az ajtót.

-         -Szia, Emma! – köszönt széles vigyorral az arcán.

-         -Szia, Dan! Hát te? – köszöntem vissza, s kinyitottam a kaput.

-         -Hallottam, hogy itthon vagy, gondoltam benézek.

-         -Oh. Ez igazán kedves. Gyere be.

-         -Egyedül?

-         -Igen. Anyáék Balatonon.

-         -Ja, értem. Akkor tudunk beszélgetni.

-         -Ühüm. – bementünk, majd leültettem a nappaliba. – Kérsz valamit inni?

-         -Egy pohár vizet, köszi. – bementem a konyhába, levettem egy poharat és töltöttem bele hideg vizet. – És miről akartál beszélni?

-         -Kettőnkről. – Hogy mi? Kettőnkről? Van olyan, hogy kettőnk?!

-         -Hallgatlak. – próbáltam visszafogni magam és úgy tűnni, mint aki érti minden szavát.

-         -Szóval. Mostanában eléggé kerültük egymást. – Kerültük? Te kerültél inkább engem. – Én azt akarom, hogy minden ugyanúgy legyen, mint amikor megismerkedtünk.

-         -Én is, hidd el.

-         -Újra kezdés?

-         -Benne vagyok. – kezet ráztunk és tovább beszélgettünk. Elmeséltem neki is mindent.

Már késő este volt, amikor anya hívott.

-         -Szia. Minden rendben? Nem jöttél ma.

-         -Szia. Igen tudom, csak Dan itt van és elbeszélgettünk.

-         -Ja, akkor jó.

-         -Holnap mindenképp megyek.

-         -Oké, csak mert van egy meglepetésem.

-         -Ööö..oké. – nem tudtam, hogy most jóra vagy rosszra gondoljak. Először Harry jutott eszembe, hogy ott van, de ő idejött volna, nem Balatonra. Vagy lehet, hogy csak egy tárgy?

-         -Akkor holnap. Szia. Üdvözlöm Dan-t.

-         -Okés. Szia. Átadom. - letettem, majd átadtam az üzenetet Dan-nek.

-         -Na, én megyek. Majd még beszélünk.

-         -Várj! Nem akarsz itt aludni? Úgyis egyedül vagyok. Sírnék és fagyit meg csokit tömnék magamba.

-         -Szívesen maradok.

Másnap reggel, mikor felkeltem Dan még aludt, s én addig lementem reggelit csinálni. 20 perc múlva ő is leballagott egy szál alsógatyában.

-         -Jó reggelt! – vigyorogtam, mint a tejbe tök.

-         -Helló! Mitől ez a jó kedv?

-         -Van egy tervem.

-         -Halljuk. – leült a bárszékre és maga elé vett egy tányér tojás rántottát.

-         -Ma ráérsz? Csak este 6-kor indul a buszom. Addig sok idő van.

-         -Emma, mit akarsz?

-         -Úgy döntöttem, hogy levágatom a hajam, elmegyek a körmöshöz, csináltatok műkörmöt, persze nem nagyot, csak kicsit, és elmegyek vásárolni. Beszerzek pár ruhát. Ja, meg kontaklencsét csináltatok.

-         -És mégis minek?

-         -Mert így van kedvem.

-         -Na, halljuk csak az indokot.

-         -Este gondolkodtam. Elmegyek a V Fest-re.

-         -És ahhoz mért kell mindez?

-         -Akarsz segíteni vagy nem?

-         -Persze. Segítek.

-         -Remek. Felhívom Grétát, hogy nem akar-e ő is jönni.

-         -Oké.

Gréta nem tudott jönni, így csak ketten mentünk. Fodrászhoz érve elgondolkodtam és rájöttem, hogy nem kell a nagy átalakítás. Bementem, s rögtön meg is mosták a hajam. Dan addig leült egy székbe, és várt.

-         -Szóval, Emma. Milyenre akarod? Vagy, hogy legyen?

-         -Arra gondoltam, hogy tehetnénk bele pár melírt és mondjuk, 2 cm-t vághatsz belőle.

-         -Rendben. Akkor először levágom.

Levágta, megritkította egy kicsit és jöhetett a melír. Sokat gondolkodtam, hogy milyen legyen, de végül a lila mellett döntöttem. Sötétlila. Igen, ez lesz az. Majd ősszel átfestettem feketére vagy sötétszőkére. Mikor kész lett a hajam elégedetten a tükörbe néztem majd fizettem. Átmentünk a körmöshöz, aki kis műkörmöt csinált nekem fekete körömlakkal. Majd elmentem a szemészhez, aki megmondta, hogy kb. 1 hét múlva kész lesz a kontaklencsém is. Remek. – mosolyogtam magam elé. Amikor azt is elintéztük, elmentünk vásárolni. Még csak délután fél 4 volt, szóval volt még időnk. Sok dolgot vettem.

6 előtt pár perccel már ott voltunk a buszmegállóba. Elköszöntem Dan-től, és felültem a buszra. 2 órás út. Ez az. Már kíváncsi voltam mi a meglepetés. Alig vártam, hogy odaérjek. Siófokra értem, és láttam anyáékat. Vagyis csak apát. Elindultunk fenyvesre. Sokat nem beszéltünk. Nem mondtam neki semmit se a szakításról. Vagyis tudták, hogy azért jöttem haza, mert szakítottunk, de azt nem, hogy miért. Bár meg voltam róla győződve, hogy Anne és a többiek már tudják. Mindegy is. Odaértünk a nyaraló elé. Bementem a házba és meglepődve álltam a nappali közepén.

-         -Emma!!! De örülök, hogy látlak. – mondta és lelkesen megölelt.

-         -Gemma?! Hát te?

-         -Nem is örülsz nekem? Én vagyok a meglepetés.

-         -Öö. Oké. De örülök neked nagyon is. De mért vagy itt?

-         -Hallottam.

-         -Ó vagy úgy.

-         -Jól vagy?

-         -Itt is vagyok! Meghoztam a sütiket. Szia, Emma! Na, mit szólsz? Gemma a meglepetés.

-         -Szia, anya! Igen, nagyon örülök.

-         -Akkor jó. És most mondd el, hogy mi van.

-         -Szakítottunk. Ezen nincs mit megbeszélni.

-         -De miért? – kérdezte anya. Ahogy Gemma arcáról leolvastam ő tudta.

-         -Nem működött. Vagyis működni működött, de a távolság túl nagy volt.

-         -Értem. Jól vagy?

-         -Persze. Otthon kisírtam magam, teletömtem magam csokival és fagyival.

-         -Új a hajad? És a körmöd? Ruháid? – nézett végig rajtam anya. Jó, hogy észreveszed.

-         -Igen. Tetszik?

-         -Nekem nagyon. – mondta Gemma.

-         -Nekem is, csak meglepett.

-         -Bemegyek a szobába. Bejössz? – néztem Gemmára.

-         -Megyek, megyek. - megfogtam a táskámat, meg Gemma karját és magammal húztam. Becsuktam magam mögött az ajtót.  Mielőtt belekezdtem volna a mondandómba, anya kiáltott.

-         -Emma! Lementünk a partra. Majd gyertek, ha akartok.

-         -Rendben. – kiáltottam vissza. Odafordultam Gemmához. – Te tudod, ugye?

-         -Igen, de Emma..

-         -Ne, te se akarj arról meggyőzni, hogy nem cselekedtem helyesen. Kérlek.

-         -Végig hallgatnál?

-         -Persze. – lehuppantam az ágyamra.

-         -Ezért is jöttem ide.

-         -Hallgatlak.

-         -Harry azt mondta ne mondjam el, mert úgy gondolta, hogy így jobb. Azt mondta, hogy ha menni akarsz, akkor menj.

-         -Ez kedves.

-         -Nem úgy értette, te is tudod.

-         -Persze. Na, mondjad.

-         -Nem csalt meg.

-         -Bocsi. Rosszul hallottam. Mintha azt mondtad volna, hogy nem csalt meg.

-         -Jól hallottad.

-         -Várj. Össze vagyok zavarodva. Kifejtenéd?

-         -Ezen vagyok. Szóval, az este után Skype-on beszéltünk Harry-vel. Én és anya, és elmondta mi történt. Nekünk sokszor mesélt már arról a nőről, aki egyfojtába követi, de ő mindig lerázza.

-         -Igen, ezt én is tudom.

-         -Innentől folytatom. – mondta egy hang, majd nyitódott az ajtó, és Harry jelent meg. Ilyen nincs. Mindig a legjobbkor tud megjelenni. 

       Pár ruha, amit Emma vett: