2/9.rész

Elérkezett a V Fest napja. Épp a repülőtéren ültem Nadiára várva. Mivel nem akartam, hogy bárki is meglásson napszemüveget és egy beaniet húztam fel. Elég sok kérdés merült fel bennem a nyáron. Mit tegyek? Miért szakítottam Harry-vel, ha még mindig szeretem? Miért nem megyek el a V festre? Miért punnyadok otthon? Miért nem megyek el valahova? Kérdések hada keringett a fejemben. Nem tudtam mitévő legyek, ezért döntöttem úgy, hogy eljövök, még egy utolsót bulizok a V Fest-en ha már van jegyem. De volt egy probléma. Nem akartam találkozni Harry-vel, Louis-val, Zayn-nel, Niall-el és Liam-mel se. Sőt még a sok fotóshoz se volt kedvem, hogy olyan címlapok legyenek, hogy „Harry Styles volt barátnője visszatért Angliába.” vagy „Harry és volt barátnője, Emma újra együtt és ezért jött vissza?” és még sorolhatnám, ezért választottam azt, hogy álarcot öltök.

Épp a váróban ültem, mikor megláttam Nadiát. Odaszaladtam és megöleltem.

-         -Jaj, nagyon hiányoztál már. – mondta.

-         -Nekem is te. – elengedett öleléséből és végig nézett rajtam.

Megfogtuk a cuccaimat és az autó felé indultunk. Peter egyből haza vitt minket, hogy lefürödhessek, meg lepihenjek. Nadia szobájában voltunk és mesélésbe kezdtem. Elmondtam neki mindent, amiről nem tudott. A mese mondó délután után elmentem lezuhanyozni meg átöltözni, majd indultunk is a V FEST-re. Előtte megcsörgettem a lányokat is, hogy hol találkozzunk.

15 perc séta után meg is érkeztünk. Minden ugyanolyan volt. Jó érzés volt, mindenesetre. Több száz ember járkált ki-be. Mi, viszont, a befele meginduló tömeghez csatlakoztunk. Mindent körbe jártunk, amikor a találkozó hely felé vettük az irányt hirtelen belebotlottam valaki.

-         -Bocsánat. – felnéztem. Megláttam két csillogó szemeit és elgyengültem. És még mindig képes rá..

-         -Semmi baj. – mondta, majd tovább ment.

Végül odaértünk. Lauren és Zoé tárt karokkal vártak minket.

-         -Sziasztok. – köszönt Zoé.

-         -Hello!

-         -Na és mit akarsz? – kérdezte Lauren. Tudtam, hogy nem bujkálhatok többé.

-         -Hol vannak a fiúk?

-         -Ott. – mutatott Lauren egy asztal köré tömörülő 5 idiótára. Elmosolyodtam.

És újra kérdések tömege tolong a fejemben. Mi lesz, ha odamegyek? Felismernek? Hogy fognak viselkedni velem? bár ez elég hülye kérdés volt. Mi lesz, ha meglátom Harry-t és visszaesek? A szerelme olyan, mint egy drog nekem. Odamenjek? Ne menjek? Mi legyen?

-         -Menjünk. Úgyse bujkálhatok.

Odaértünk az asztalhoz, szerencsére nem ismertek fel a beanie, a napszemüveg, és a pár póthajnak. Ránéztem Harry-re, de ő nem viszonozta azt. Mi a baja?

-         -Fiúk, lányok! Ő itt Holly. Holly, ők itt a fiúk. – nevetett egyet Lauren.

-         -Sziasztok. Mielőtt bemutatkoznátok, ismerlek titeket. – mosolyogtam Louis-ra, aki a kezét nyújtotta felém.

-         -És honnan ismertek ti egy angol lányt? Mert angol vagy, ugye? – tette fel a kérdést Niall.

-         -Nadia barátnője vagyok. Szeptemberben kezdtem itt a sulit.

-         -Értem.

-         -Nagyon jól kitervelted ezt, csajszi. – súgta Nadia. Én erre csak kacsintottam.

Nagyon sokat beszélgettünk, de Harry szemeivel még mindig nem találkoztam. Mi a baja? Mi történhetett?

-         -Harry! – kiáltotta egy 20-as évek végén járó férfi felénk közelítve. Egyből felismertem.

-         -Nick! – kiáltotta vissza Harry, s ezzel elment tőlünk.

-         -Hova megy Harry? – kérdeztem.

-         -Nick az egyik jó haverja. Gondolom, megisznak valamit, beszélgetnek, aztán visszajön. Mi az kislány? Csak nem bejön?

-         -Louis.. – szólt rá Eleanor.

-         -Semmi baj, hagyjad. Nem szoktam hazudni, úgyhogy azt mondom, hogy igen. – Nadia oldalba lökött.  Ja, igen. Most folyamatosan hazudok. Emma, mit csinálsz?

-         -Összehozzalak titeket?

-         -Nem kell. Hagyjad. – halványan elmosolyodtam.

A beszélgetést a telefoncsörgésem szakította félbe. Jake volt az. Na, ő is jókor tud hívni. Elnézést kértem és elvonultam, ahol jobban hallok mindent. Jake-nek sincs baj a beszélőkéjével. Sokat elidőztünk a telefonon, de nem bántam. Mióta hazajöttem nem is beszéltünk, vagyis de, de nem sokat. Vagy neki volt dolga, vagy nekem. Sose tudtunk összehozni egy jó, kiadós skype csevejt. Most megígértük mindketten, hogy ha hazamentem Londonból, akkor leülünk mindketten és megejtjük azt a skype beszélgetést. Miután letettem a telefont, megfordultam, hogy visszainduljak, de ismét beleütköztem valakibe.

-         -Kivel beszélgettél ilyen sokáig? Csak nem a barátod? – kérdezte.

-         -Egy barátommal. Nincs köztünk semmi, csak barátság.

-         -Vagy csak te gondolod így.

-         -Mi van? Harry, elég furcsa vagy nekem. A lányok nem így írtak le nekem.

-         -Hanem hogy?

-         -Az mindegy. Szeretném megismerni az igazi énedet.

-         -Mindenki ezt mondja, de eddig csak 1 ember gondolta komolyan..

-         -Mhmm..

-         -Bocsi, hogy úgy viselkedtem az előbb. Tudod, kb. 1 hónapja szakítottunk a barátnőmmel.

-         -Ennyire megviselt?

-         -Nagyon. Tavaly júliusban jöttünk össze és ebben az évben júniusban szakítottunk. Vagyis ő szakított a távolság miatt.

-         -Ja, értem. – rám nézett. Bele a szemeimbe. Elképesztő. A szemében minden benne volt. Fájdalom, kísértés, szerelem..

-         -Olyan ismerős a szemed. – elvettem a szemeimet. – Bocsi.

-         -Semmi.

2 órát biztos beszélgettünk. A sátrukba is voltunk, de onnan gyorsan el is jöttünk és egy nyugisabb helyre mentünk.

Másnap reggel felébredve meglepődtem. Nem Nadia szobájában voltam. Oldalra néztem és Harry-t pillantottam meg. Úristen! Végig futottam a tegnap történteken és rájöttem, hogy szerencsére nem történt semmi. Emma, mit csinálsz? Mit csináltál? Gyorsan felkeltem, felkaptam magamra a ruháimat és elmentem. Az ajtóból még visszanéztem az alvó Harry-re és tudtam, hogy rosszul cselekszem, hogy meg kéne várjam, de nem voltam képes. Nem akarok megismételni még egy ilyet. Kifutottam a házból egyenesen a metró felé. Felpattantam az egyikre és mentem, mentem.

1 óra keveredés után végre megérkeztem Nadiá-ék házához. Berontottam Nadia szobájába és levetődtem az ágyra. Kivettem a póthajakat a hajamból, és megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Vagyis azt hittem.

-         -Hol voltál?

-         -Ne akadj ki. Harry-nél aludtam.

-         -Mi?????

-         -Tudom, tudom. De nem volt semmi, nyugi.

-         -Emma, ez nem normális.

-         -Tudom. – majd megcsörrent a telefonom. Harry volt az, de nem vettem fel.

*Harry szemszöge*

Már vagy 1 napja hívogatom Holly-t, de semmi. Amikor reggel felkeltem és nem volt mellettem meglepődtem. A telefonokra és az smsk-re se válaszol. Mit csinálhattam?

-         -Haver, ne csináld már ezt. Szar nézni, ahogy kínzod magad. – közölte velem Zayn.

-         -Arra nem gondoltál, hogy elmész hozzá? – tette fel a kérdést Liam.

-         -Haver, azt se tudom, hol lakik.

-         -Akkor kérdezd meg Nadiától.

-         -Hogy ez eddig nem jutott eszembe.

-         -Okostojás..

Bevágódtam a Range Rover-be és siettem Nadiáékhoz. Már vagy 5-szor nyomtam meg a csengőt, de senki sem nyitott ajtót. Mikor épp feladtam volna, kinyitódott az ajtó és nagy meglepetésemre Emma nyitott ajtót. Mindketten meglepődtünk, de ahogy észrevettem ő jobban.

-         -Harry?!

-         -Emma?