3/6.rész

Másnap délutánig nem hallottunk Lauren-ről. Próbáltuk hívni, de nem vette fel.

Elmentünk Lauren keresésére. Az első hely, ahova elmentünk Niall volt, de nem volt ott. Majd a többi srác, Danielle, Eleanor, de sehol sem volt. Majd nagy keseredésünkben Brendáék-hoz mentünk, s meglepetésünkre ott találtuk meg.

- Lauren? - lepődtem meg.

- Sziasztok.

- Te..mit keresel itt?

- Nem tudtam hova menni, de eszembe jutott nagynénid, s így.

- Aha.

- Mi a helyzet?

- Beszélhetünk? Nyugodtan..

- Felőlem. - elmentünk egy nyugisabb helyre, és az pedig egy park volt, ami a nagynéném házához közel van.

- Jól vagy? - kérdeztem Lauren-től.

- Mondhatjuk.

- Sajnálom. Ezt az egészet.

- Semmi. Én is hülye voltam.

- Dehogy voltál az. De..mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. Beszélnem kéne Niall-el, ugye?

- Hát..mondjuk.

*Lauren szemszöge*

Ott álltam az ajtó előtt. Képtelen voltam arra, hogy bekopogjak.

Mit fogok mondani neki? Elmondjam az igazat? De akkor nem fog elküldeni mert hazudtam neki?

Megnyomtam a csengőt. Pár percet kellett várjak, hogy kinyíljon az ajtó.

- Lauren?

- Szia Liam. Niall itthon van?

- Persze. Gyere be. - beinvitált, majd elkezdte húzni a kabátját. - Én amúgyis menni készültem. A nappaliba van. - mutatott a tágas helység felé.

- Köszönöm.  - s el is ment. Eléggé bepánikoltam. Minek kellett olyat mondjak, amit később megbánok? - Niall? - szólítgattam, de sehonnan sem jött egy hang se. Hol a fenébe lehet? Nemrég ment el Liam. Bementem a nappaliba, s ott feküdt 2 nagy pizzás dobozzal körülvéve. - Niall? 

- Lauren? Hát te? - azonnal felkelt, lesodorta magáról a pizzadarabokat, majd felém nézett.

- Beszélgetni jöttem.

- Gyere, ülj le. Hallgatlak. - mindketten leültünk a kanapéra egymás mellé. Kissé frusztrálva érezte magát, szerintem mert egyfolytában mocorgott.

- Hazudtam. - meglepődött, de nem is vártam más reakcióra. - Nincs barátom. Mióta szakítottunk egy barátom volt, de az se volt annyira jelentős. Péternek hívták, de egy félév után szakítottunk mert nem volt jó. - ezt mind egy szuszra, majd vettem egy levegőt, s újra kezdtem. - Azért mondtam azt, hogy van, mert megijedtem. Nagyon jó, szép volt a tegnap előtt, de nem tudnám ott újrakezdeni, ahol abbahagytuk. És barátok se tudunk lenni. Lehet az lenne a legjobb, ha nem is beszélnénk vagy találkoznánk. Most is csak azért jöttem ide, mert Emma meghívott, de azt se tudtam, hogy ti is itt lesztek. - ennyi volt a levegőmnek. Niall megfogta a kezemet, majd rám mosolygott.

- Nyugi. Azért vegyél levegőt is, nehogy megfulladj itt nekem. - mindketten elnevettük magunkat. - Visszatérve nem is kérném, hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Szeretlek, s ez nem fog változni, de ugyanoda lyukadnánk ki, mint 2 éve. Lassan 3.

- Akkor jó. Nagyon féltem, hogy nem fogunk egyetérteni. - bólintott.

Még egy jó ideig beszélgettünk, majd hazamentem, Emmához, hogy végre aludhassak egy igazán jót.

*Emma szemszöge*

Nagynénémnél maradtunk elég sokáig, elmeséltük neki, hogy milyen volt az este, meg ők meséltek, majd estefele hazabaktattunk. Haza úton kaptam egy sms-t.

'Lau otthon van? Ti is? Niall x'

'Én Zoéval vagyok, és most megyünk haza. Lau nem veled van?'

'Volt. Aztán, elvileg hazament.'

'Ha hazaértem megnézem, hogy otthon van-e. Miért ennyire fontos?'

'Meglepetés ;)'

Erre nem írtam vissza semmit, csak siettem haza, hogy megnézzem Lauren ott van-e.

- Lauren? - nyitottam ki az ajtót, de nem jött válasz a kérdésemre. - Lauren? - bekukkantottam a szobákba is, s végül az enyémbe találtam meg. Aludt. Nem csodáltam ilyen este és nap után.

'Itthon van, s mi is.'

'Rendben. Köszi.'

30-35 perc telhetett el, amikor meghallottam, hogy valaki gitározik.

*Lauren szemszöge*

Ki a franc gitározik ilyen hangosan, amikor aludni szeretnék? Szép lassan felkeltem az ágyból, kinyitottam a szoba ajtót, de meglepetésemre se Emma se Zoé nem gitározott.

- Ki gitározik? - kérdeztem.

- Mondtam, hogy nem hallucinálok. - löktem meg Zoét.

- Ablak? - mutatott rá Zoé. Mind a hárman odasétáltunk, kinyitottuk, majd megláttuk Niall-t egy szál gitárral a kezében. Truly, madly, deeply Megjelent Liam, aki elkezdte énekelni a dalt, majd jött Niall, aztán a többi fiú. Fantasztikus volt. Sose szerenádoztak még nekem. Mikor vége lett a számnak mind a hárman kimentünk a házból a fiúkhoz.

- Na? Hogy tetszett? - kérdezte Niall szégyenlősen, a gitárt a hátára dobva.

- Hogy tetszett? Niall, ez eszméletlen gyönyörű volt. - közelebb léptem hozzá. - Igaz, elég régi szám. Öö..2 éves, de a legjobb.

- Akkor mit mondasz? - nem figyeltem a kérdésére, hiszen azt néztem, ahogy a többiek a lányok köré mennek, s figyelik az eseményeket.

- Hm? Tessék? Bocsi, nem figyeltem.

- Azt kérdeztem, hogy 'Mi a válaszod'?

- Mármint mire? Bocsánat, de nem értek semmit.

- Arra, hogy újrakezded-e velem. - rámeredtem kidülledt szemeimmel. Éreztem, hogy a torkomban egy hatalmas csomó keletkezik, ami arra vár, hogy ''kiköpjen'', a gyomromba meg egyszerre röpködtek a pillangók meg az érzés, hogy nem szabad igent mondanom.

- N-n-nem..tudom.

- Hát, nem erre számítottam az is biztos. - mosolygott, a gitárját rendezgette, de tudtam, hogy legbelül meghal benne valami.

- Sajnálom, Niall. Tényleg, de ezt át kell gondoljam. - nem mondott semmit, és én se, ezért berohantam a házba. Ott hagytam válaszra várva, és ez a gondolat felemésztett.